A XVIII. század első felében élt skót költő, James Thomson Az évszakok versfüzéréből vett sorokkal biztatom magam is a tavaszt: érkezz meg végre hozzánk!
Ötven-ötvenöt éve volt, hogy március végén, miután leereszkedtem a jeddi völgybe a Németkalapról jövet, a kora délutáni órákban a Kincses-dombok déli langyos meredekén pihentem meg. S ha még nem is bontotta virágrügyét a vadrózsa, a patak menti besztercei szilvafasor halványzöldet öltött. A som már pergette kénsárga szirmait a Somostetőn, s az akkor még működő rókatelep fölött, a Bodor Péter tervezte egykori koronkai Gloriette romjain kakasmandikó-szőnyeg fogadott.
De csak Koratavasz ez még, ahogy a váradi költő Hunyadi Mátyás is írta:
kinyílt az ég
szeme hegyitavak tükrén csillanó
fecskék cikkanva játszva
könnyek dermedt langyka jegén
szempilláin rügyet bont az erdő
zöldrügylevélvitorlát
feszít a szélnek megannyi hárs
virágfüzérrel t a g o r e vak leánya áll:
hóvirág-szín arcán ibolyakék-illat dudorász
kócos sugarait fésüli
felhőrácsozta ablakában a nap
himbálón zsenge füvek között
kotorász
csillogó hó-kincsét jég-ékszerét kutatva
egy megkésett
szemöldökfekete varjúmadár
A varjak a város környékéről talán már levonultak a Maros mentén a csapói nagy varjútelepek felé. De a fecskék csak valahol félúton lehetnek még a hazafelé, a fészkelőhelyeik felé vezető égi ösvényeken.
Messze még az az idő, amikor a felhevült aszfaltcsíkok felett fata morganák csábítanak a távolba.
179 évvel ezelőtt, 1844. március 24-én született A délibábok hőse írója, Arany László Nagyszalontán. Nem tudni, hogy a Petőfi-látogatások a jegyzői lakban vagy a szabadságharc emléke milyen nyomot hagyott a három-öt éves gyerek emlékeiben. (Petőfi Sándor egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Arany Lacinak című versét.) Ellenben a serdülő legény ifjúi gondolkodásmódját az édesapa nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg: a protestáns értelmiség – Szász Károly, Mentovich Ferenc – a forradalom bukása után az itteni református gimnáziumban talált menedéket. Gyakori vendég volt itt Gyulay Pál, Kemény Zsigmond, Jókai Mór. Ezek a férfiak, bár sokban különböztek, néhány alapelvben teljesen egyetértettek: hittek az irodalom nemzeti és közösségformáló szerepében, valamint a magyarság szükségszerű vezető szerepében; a népi-nemzeti irodalmat támogatták, a népköltészetet megbecsülték. Maga Arany László is hatalmas népmeseanyagot gyűjtött össze.
Áldott emlékű nagyanyám gyakran fedett meg, ha valamit nem kellő megfontoltsággal akartam elvégezni, imígy: Hübele Balázs módra ne tedd!
Hübele Balázs, a délibábok hőse kisbirtokos nemes (a név azóta köznevesült). Túl sokat akart, túl sietve, s minden próbálkozása csődöt mondott. A név, amely apja, Arany János Bolond Istókjában bukkant fel először, a fiú műve nyomán vált fogalommá, a magyar mentalitás címkéjévé. Tehetség, nemes szándék, igyekvés, de kitartás és józan megfontoltság nélkül. Délibábkergetés, szalmaláng-lelkesedés. Sokan estek s esnek e kettősség csapdájába.
Kezdetben sokan ítélték délibábkergetésnek a közel száz évvel ezelőtt, 1926. március 26-án született Kallós Zoltán munkásságát is. Őnála éppen állhatatossága és megfontoltsága a tehetséggel ötvöződött, s vezette el őt egészen a Horthy Miklós által 1930-ban alapított, 2001-ben újra életre hívott Corvin-láncig. Népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, s a kolozsvári ifjúsági táncházmozgalom egyik elindítójaként vált a népi kultúra megmentő doyenjévé. Az 1970-ben megjelent Balladák könyve, Szabó T. Attila bevezető tanulmányával, a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike: feledésre ítélt archaikus szövegek tárháza, a mába mentett múlt. Az Új guzsalyam mellett címmel 1973-ban kiadott könyve, a klézsei 76 éves Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa balladáinak és dalainak gyűjteménye hanglemezmelléklettel jelent meg. Az egyik legszebb népdalunkat ilyen szöveggel rögzítette Klézsén Kallós Zoltán:
Tavaszi sziél utat száraszt,
S e hóból es vizet áraszt.
Menden madár párat választ,
Menden züőd ág muhurkát hoz.
Hát ién immá kit válasszak?
Hogy egy igazra találjak.
Sziépecskiére s egy jócskára,
S egy ügyibevalócskára.
Negyven évvel később, 2013 júniusában dedikálta nekem a lemezt Kallós Zoli bácsi a verőcemarosi Csattogó-völgyben megtartott VI. Erdélyország az én hazám világtalálkozón.
A fák ébredeznek,
indulnak a nedvek.
Mért sürögnek, mit akarnak,
mit kevernek, mit kavarnak?
Fák tavasszal. Kiss Jenő lírai pillanatfelvétele a teremtés: gyújtópontban a lombfakadás és a virágzás.
Festéket kevernek,
zöldet leveleknek,
szirmoknak fehéret,
sárgát a bibéknek;
kevernek, kavarnak,
lombosodni,
virágozni,
teremteni akarnak.
Festéket kevernek, szirmoknak fehéret
Március 29-én lesz 189 éve, hogy 1834-ben megszületett Körösfői-Kriesh Aladár festő- és iparművész apja, a biológus Kriesch János. 1867-ben a Természetben ő írta az első magyarul megjelent szakcikket az élővilág pusztulásáról A pusztulófélben levő állatfajok Kárpátainkban címmel. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 1870-es, illetve 1872-es útjai során a Magas-Tátra állatföldrajzi viszonyait tanulmányozta. A Kárpát-medencei halfauna monografikus leírása után tervbe vette a hazai hüllőfauna monografikus feltárását is, de ennek megvalósítását korai halála megakadályozta. Elméleti biológusként szemléletét erőteljesen meghatározták a darwinizmus tanai. Biológiai nézeteit tekintette át 1883-ban A modern zoológia szempontjai és czéljai címen elhangzott akadémiai székfoglalójában. Részben zoológiai munkássága kapcsán bontakozott ki a korszerű halgazdálkodás és méhészet elméleti alapjainak megteremtésére irányuló tevékenysége. 1871-ben megjelent áttekintése az első magyar nyelven kiadott méhészeti kézikönyv volt. A százat is meghaladja az 1863 után a Természettudományi Közlönyben megjelent szakcikkeinek száma. Életművének sajátos termékei névtelenül megjelent felvilágosító ponyvakiadványai (Hogy bánik Kondor Gábor a boszorkányokkal, 1887; Pál gazda és a méhek, 1887).
Március utolsó hete. Minden az életet igenli, a megújulást dicsőíti. Még az olasz Leonardo Maria Cognetti Vorrei morire című verse is (Szász Gerő fordítása):
Szeretnék meghalni egy tavaszi reggel,
Amikor virággal terhes a faág.
Ragyogó napfényben aranylik a tenger,
És vidáman ujjong az egész világ.
Szeretnék meghalni szép tavaszi estén,
Amikor a réten alszik a virág.
Mikor a tengerben elpihen a napfény,
És feketén hallgat, szunnyad a világ.
Félnék a haláltól tomboló viharban,
Mikor a falombot szaggatja a szél.
Remegne a lelkem, s nem lenne nyugalmam,
Mikor félve retteg – minden, ami él.
Ne haljak meg, Uram! – ködös, hideg télen!
Mikor jégbefagyva dermed a világ.
Bús, fekete felhők gyászolnak az égen,
Nem dalol a madár s nem nyílik virág.
Inkább haljak meg én szép tavaszi estén,
Amikor a réten alszik a virág.
Ezüstösen csillog a vízen a holdfény,
S gyönyörűt álmodik az alvó világ!
A XIX. századforduló legnagyobb olasz dalszerzője, Francesco Paolo Tosti zenéje tette halhatatlanná ezt a dalt. A vers minden strófájának második felében a „tavasszal akarok meghalni” euforikusan szép és ragyogó dallammá válik. Ezt nevezték akkor, a Belle Époque idején édes érzelgősségnek. A legtöbb, a klasszikus olasz repertoárra szakosodott operaénekes Tosti-dalokat adott elő és rögzített. Maga Tosti soha nem komponált operát.
Boldog békeidők. A magyar különösen sokszínű és összetett. Csupán a képzőművészetből hozva példákat: a modern festészet kezdetei (nagybányai művésztelep), magányos, iskolához nem sorolható alkotók (Mednyánszky László, Gulácsy Lajos, Csontváry Kosztka Tivadar), Kós Károly és köre, illetve az akadémizmus-historizmus még élő képviselői (Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Szinyei Merse Pál).
A gondtalan életérzés legkésőbb 1914-ben, az első világégés kezdetével ért véget. De 1912-re is tehető a szép korszak vége: a Titanic elsüllyedése szimbolikusan megrendítette a technika mindenhatóságába vetett hitet; az új nagy háború előjelei miatt a jövőbe vetett bizalomból félelem és bizonytalanság lett.
Félelem és bizonytalanság. Édes érzelgősség?
A 2023. esztendőben jómagam inkább Falu Tamás Tavaszi biztatását fogadnám meg:
Lassan rügyezni kezd az ág,
ibolya nő és gyöngyvirág,
tavaszi szellő meglegyint,
sétára hív a rét megint.
A gólya is megérkezik,
elevenülnek fészkeik,
fecske száll örömmel tele,
fészkét gonosz nem verte le.
Patak kacag az ág alatt,
elfeledte már a havat.
Rád tűz a tavasz mosolya,
fogd meg, s ne engedd el soha.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023-ban, 24 évvel azután, hogy a NATO 1999-ben megkezdte Bácska bombázását; a kereszténységben az örömhír ünnepe: Gábriel arkangyal hírt visz Máriának, hogy 9 hónap elteltével megszületik Jézus
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
