A 137 évvel ezelőtt, 1886. április 14-én született Tóth Árpád Április című versével indulok hó közepi sétámra. Kedves Olvasóm, ha időd engedi, tarts velem. Örök tavaszban járnék… – akárcsak a költő, próbáljunk meg mi magunk is a zsenge napsugárban füröszteni magunk:
Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna
Puháján új levél görbül már szelíden,
Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen,
S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma…
Tavaszban, amikor a hősugár se karmol,
Csak mintha illatos közeli szűzkisasszony
Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom:
A zsenge napsugár, mely barnára se kormol…
Reggeltől estelig a friss erdőbe járnék,
Amíg a vidám alkony, mely halk sípon dúdolgat,
Mint arany sapkát dobná a magasba a holdat,
S kék csipkével beszegné az utakat az árnyék…
Sokat botanizálnék, nem lenne semmi gondom,
Lesném a fák alatt a gyöngyvirág szerelmét,
Ballagó bogarat kék párjához terelnék,
S a pók kötélhágcsóit csodálnám a falombon…
Olvasnék eltűnődve, mily titkos, furcsa műszer
A költők tolla, mely amíg betűket rajzol,
A néma vonalakból finom, tündéri jaj szól:
Szeizmográf, mely bús rengést szelíd cikcakkba fűz fel…
S elfáradnék, s nem kéne zsongító mérgű vegyszer,
Hogy alhassam, puhán elringatna a pázsit,
S megálmodnám a tündérleányok arcvonásit,
Milyen lesz, amelyik hozzám szökik le egyszer…
S ocsúdva, messzi néznék a kék fátylú oromra,
Jön-e már kedvesem, s mivel várjam, s hogyan?
Dús rózsakoszorúval övezzem-e hajam,
Vagy tépve levelenként hintsem arany boromba?
Ó, jaj, jaj, édes ábránd, mézes bor, balga mámor,
Be keserű utánad az árva lélek íze,
Elég már… csak aranyfüst az álmok dőre dísze,
S a józanult agy újra hűs kétszerkettőt számol…
Bocsásd meg nékem, Élet, te sok jajjal kemény,
A merengést, de lásd, oly jó, ha még terem
Pár álom, elfeledni: ezer fejszés teren
Mint ritkul drága erdőnk: ember, hit és remény…
Hadd zengjen még a költő ábrándot, vigaszt, halkat,
Magának s másnak is: körül sok dermedt társa, –
Mint erdőn a szelíd ezüst zenéjű hársfa
Susog az éjben is, ha a többi fa hallgat…
Április közepén két év híján két évszázada, 1825-ben született Észak-Amerika egyik földrajzi felfedezője, Reményi Antal. A fiatal jurátus ügyvédi gyakorlatát adta fel, hogy 1848-ban beálljon közhonvédnek. Végigküzdötte a szabadságharcot, végül Klapka György tábornokkal emigrált. Rövid ideig Londonban élt, majd Amerikában telepedett le 12 évre. Tevékenyen vett részt az amerikai kontinens tudományos feltárásában. 1853-ban tagja volt a Mississippi felső folyásának feltárását végző expedíciónak, és az indiánok között néprajzi adatgyűjtést végzett. Etnográfiai kutatásokat folytatott Kaliforniában, Panamában és Libériában is. 1861-ben hazatért, és folytatta jogi pályáját. Később, hivataláról lemondva, minden idejét gyűjtéseinek feldolgozásával és publikálásával töltötte. Földrajzi, történelmi és közgazdasági tárgyú tanulmányai a kor szakfolyóirataiban jelentek meg. Könyvet írt a dunai hajózás történetéről, a Szent Szövetség hadjáratáról Szolimán szultán ellen. Kolumbusz Kristófról szóló életrajzi műve kéziratban maradt. Az ő fordításában látott napvilágot Lord Horatio Nelson altengernagy életrajza. (A döntő jelentőségű trafalgari csatában a győztes hadvezér maga is életét vesztette. Holttestét egy brandyvel töltött hordóba helyezve védték a felbomlás ellen, s úgy szállították Portsmouthba. A legenda szerint a tengerészek leitták a hordó tartalmát, makarónit használva szívószálként. A pletyka utóéleteként a brit tengerészek máig úgy hívják az illegális italozást, hogy „Tapping the Admiral”, azaz „csapra verjük a tengernagyot”.)
Tavasz van. Áprilisi tavasz. Tehát szeszélyes. De már melegbe hajló.
Az új tavasz lágyan szétsodorja a tulipán kelyhét, s poszméhecske dőzsöl
Puskámmal vállamon, tapostam
a szántást órák óta már,
hajamat a szél lódítgatta,
bokáimat a barna sár;
futottam is, elért a zápor,
de egy bőlombú tölgy alatt,
mint óriás kotlós tövében
kiböjtöltem a zivatart;
(…) kiderült újra, füttyentgetve
kószáltam tovább (…)
galambcsapat rebbent előttem,
mint széthulló fehér csokor,
fölfelé hulló tiszta szirmok!
mint bugyborék a víz alól!
Hirtelen mintha víz alatt, mély
tó alatt, egy mesebeli
tájon álltam
(…) Már alkonyult, midőn a tisztes
malom mellett, melynek öreg
szíve oly békésen tagolta,
mérte a könnyű perceket,
amidőn ráeszméltem arra,
hogy nem a zsákmány, nem a vad
csalt el hazulról… mást kutattam,
a rejlő, bujkáló tavaszt,
az érkező tavaszt, a lágyan
csipegőt, be-beüzenőt,
azt hajszoltam, a megújuló,
a megújító friss időt
s tán ifjúságomat…
Tavasz volt. E vallomás a negyven évvel ezelőtt, 1983. április 15-én az örök lírai vadászmezőkre költöző Illyés Gyuláé. (Héttel később, április 22-én Sütő András (is) búcsúztatta a Farkasréti temetőben.)
Minden tavasznak van egy napja, ami minden más napnál derűsebb. Komoly derű, mikor a napsugár már csiklandóbban játszik az arcon, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára szédültebben ver a szív, mint más tavaszváró napon.
merengve
indultam üresen haza,
fiatal kutyámat vidáman
messziről üdvözölte a
völgyből egy másik kis kutya.
S jutnak eszembe Dsida Jenő Kóborló délután kedves kutyámmal poémája Őszintén megdicsérjük az egész világot című énekének kezdősorai:
Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne.
Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor.
Hívogatón fut az út…
Április füttyös legénye az 1907. április 16-án született sokoldalú mineralógus, számos népszerű ismeretterjesztő könyv szerzője, Sztrókay Kálmán is. 1932-ben írt doktori értekezésének tárgya a budai márga ásványtani vizsgálata volt. 1953 és 1977 között az ELTE Ásványtani Tanszékének professzora volt. Három, több kiadást megért egyetemi jegyzetet írt Koch Sándorral együtt. Az Ásványtan, a Rendszeres ásványtan és az Ásványtani praktikum máig alapműnek számít. Korszerű ércmikroszkópos vizsgálatai számos, addig ismeretlen ásvány felfedezéséhez vezettek. Jelentős munkát végzett a meteoritok vizsgálatában. Lebilincselően érdekes könyvei nagy népszerűségre tettek szert; az anyag kristályosodásától a holdkőzetekig, a fizika alaptörvényeitől a Földön kívüli élet lehetőségeiig széles skálán mozogtak.
Tavasz lesz, bizonyosan. Az új tavaszra – Tóth Árpád invokációja, fohásza e bizonyosságról beszél.
Az új tavasz játékos ujja
Rügyet sodort az ághegyen,
S most lágyan enyhe szája fújja,
Hogy szétnyíljék és lomb legyen.
Már bús bivaly ballagva rázza
Igáját, s barnul új barázda,
S peng a pacsirták éneke:
A szíveket is újra vágja,
Már mélyre szántja újra, fájva
A vágy, a vágy, a vén eke…
A szívem kérdem: árva, gyarló
Szív, rajtad szánt-e régi láz?
Sarjad-e még a fáradt tarló
Borús rögén vidám kalász?
Tavaszi sóhaj pitypang-pelyhe,
Sóvárgás reszkető, kék kelyhe
A holt ugart díszíti még?
Vagy lomha dudva lep be tengve,
S már csak a vérző naplemente
Komor pompája lesz tiéd?
Tompán tűnődöm. Csend a tájon,
S mint aki mélységbe bukott,
Ha mozdul, szisszen jajja fájón –
Felelnék, jaj, de nem tudok.
Minden oly furcsa, torz és visszás,
Idegen a tavaszi tisztás,
És ferde ívű minden ág…
Ki lovagolt el ott a fák közt,
Az elhulló fehér virág közt?
A Szerelem? – az Ifjúság?
A tavaszi sűrűben állok,
S már oly kábultan nézem én,
Mint búvár a bizarr korállok
Bokrát a tenger fenekén;
A fény is olyan messzi, tört fény,
S a lég oly lomha, súlyos örvény,
Fulladva, fájva görnyedek,
S száz halk polip-karjával roppant
Lassan átfon, s alélni roppant
A bú, a renyhe szörnyeteg.
Ó, fent az égen felleg úszik,
Aranyfelhő, angyal-hajó,
Egy angyal tán a szélre kúszik,
Inteni volna néki jó:
Ó, angyal, nézd, megöl a bú már,
Elpusztulok lent, árva búvár,
A kék örvények rejtekén…
Testvérem, angyal, szállj le értem,
Ringass a hűvös, szűzi térben,
Míg lázat és bút elfelejtek én…
Zsenge reménységnek harmatozó füvét harapja ma is az egész emberiség. Nem feledni kell, de nem hagyni, hogy ritkuljon drága erdőnk: az ember hite és reménye.
E gondolattal maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023. április 14-én, a kakukk megszólalásakor
Szép a világ, gyönyörű a világ, hívogatón fut az út benne
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
