Ének a nyárról. Füle Lajos versével vágok neki július harmadik dekádjának. A tomboló nyárba vezet e heti sétánk.
Öt és fél évszázada is elmúlt, hogy 1456. július 22-én a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg világraszóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen. III. Calixtus pápa még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba.
A déli harangszó összekapcsolása a nándorfehérvári győzelem emlékével végeredményben a történelem nem gyakori önkorrekciói közé tartozik – írta Szűcs Jenő történész. – A hagyomány a történelmi tévedést – egy általános európai keresztes hadjárat illúzióját – korrigálta azzal, hogy a déli harangszót a győzelemhez kapcsolta.
Július 23-án a Nap elhagyván a „nedves” Rák jegyét, a „száraz” Oroszlánba lép. Ezért nevezték e hónapot az oroszlán havának. Közhasználatú magyar neve az oroszlán hónap első dekádjának apostolszentje után Szent Jakab hava volt. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vele vagy kévét hord, netán a csűrben búzáját csépeli. Az oroszlánbőrös, buzogányos napisten, Héraklész szintén a július megtestesítője volt.
A történelem hajnalán az oroszlán nemcsak Afrikában volt honos. A fekete földrészen kívül Dél-Európától Indiáig mindenütt nagy számban élt. Az óriásmacskát nemcsak azért irtotta az ember, mert a bőrét és a nyájait féltette tőle. Oroszlánt ölni egykor a férfiasság próbája volt, a törzsön belüli hatalmat igénylők rituális kötelezettsége, ami a vadászmódok és fegyverek tökéletesedésével királyi passzióvá süllyedt. Így pusztult ki e királyi vad gyorsan civilizálódó eurázsiai élőhelyein. Mielőtt azonban ez bekövetkezett volna, mint a királyok állata és az állatok királya jelképpé nőtt, és mivel a királyság intézményét égi eredetűnek hirdették, a királyok pedig a Nap fiának tekintették magukat, az aranysörényű ragadozó napjelképpé lett. Mint ilyen, nemcsak a szakrális és profán művészetekben jutott főszerephez, hanem a közelmúlt népművészetében is, ott is, ahol élő oroszlánt nem láttak soha. Mi több, a román pénz is oroszlán = leu.
Egyiptomban a Nagy Istennő egyik megjelenési formája az oroszlánfejű Szekhmet, a háború istennője volt, de ábrázolták Íziszt is oroszlánfarokkal. Az egyiptomi mitológiában a túlvilági kapukat is oroszlánok vigyázták. Oroszlánölő naphérosz volt a sumer Gilgames, a zsidó Sámson, a görög Héraklész, a félig-meddig történelmi hőssé vedlett „oroszlánsörényű” perzsa Rusztem. Héraklész, amikor első munkájaként legyőzi a nemeai oroszlánt, felölti annak lenyúzott bőrét, miáltal maga is oroszlánná, azaz királlyá, a nyárban uralkodó Nappá válik. Hasonló okból nevezi oroszlánnak a Biblia Júda királyi házának alapító ősét.
A zodiákus csillagképei között az Oroszlánt az állatöv „királyának” tekintették. Legfényesebb csillaga, mely a nappályán trónol, a Regulus, magyarul „Királyocska”, „Királyfi” – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban.
(…) Forró nyárközép van,
Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára
Mint a lángeső, oly égető özönnel
Ömlik a pusztára…
Puszta van körűlem,
Széles hosszú puszta, el is látok messze,
Egész odáig, hol a lehajló ég a
Földdel olvad össze.
Gazdag legelőkön
Visz az út keresztül; ott hever a göböly,
Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most
A kövér mezőből.
Cserény oldalánál
Szundikál a gulyás leterített subán,
Kutyái is lomhák, nem is pillantanak
Az utazó után.
Itten a lapályon
Egy ér nyúlik végig, meg se’ mozdul habja,
Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár
Szárnyával megcsapja;
Szép fövény az alja,
Egészen lelátni sárga fenekére,
A lusta piócák s a futó bogarak
Tarka seregére.
Szinyei Merse Pál: Pipacsos táj – Piros pipacsok és kék virágok
1848 júniusában, Pesten, amikor Az apostolt megírta, vetette papírra Petőfi Sándor
A Kiskunság című versét is. Akár az akkori erdélyi Mezőség könnyed ceruzarajza is lehetne.
Szélén a sötétzöld
Káka közt egy-egy gém nyakát nyújtogatja,
Közbe hosszú orrát üti víz alá a
Gólyafiak anyja,
Nagyot nyel, és aztán
Fölemeli fejét s körülnéz kényesen,
A vízparton pedig töméntelen bíbic
Jajgat keservesen.
Amott egy nagy ágas
Áll szomorún, egykor kútágas lehetett,
Mellette a gödör, hanem már beomlott,
Be is gyepesedett;
Elmerengve nézi
Ez a kútágas a távol délibábot,
Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét
Már eleget látott.
Ott van a délibáb
A láthatár szélén... nem kapott egyebet,
Egy ütött-kopott vén csárdát emelt föl, azt
Tartja a föld felett.
Emerre meg gyérül
A legelő, végre a nyoma is elvész,
Sárga homokdombok emelkednek, miket
Épít s dönt a szélvész.
Ez a kép pedig akár a Vajdaság híres pusztája, a Deliblát is lehetne.
Nagy sokára egy-egy
Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,
Rajtok varjú károg, itt-ott egy mogorva
Komondor csavarog,
Tenger szántóföldek
Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza,
Lefelé hajlanak, kalászaikat a
Nehéz mag lehúzza.
A zöld búza között
Piros pipacsok és kék virágok nyílnak,
Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa,
Mint egy vérző csillag.
Közeleg az este,
Megaranyasodnak a fehér fellegek,
Szép felhők! mindenik úgy megy el fölöttünk,
Mint egy tündérrege (…)
153 éve, 1870. július 23-án született a sokoldalú földrajztudós, Cholnoky Jenő. A geográfián kívül maradandót alkotott a hidrológiában és a klimatológiában is. A természeti földrajzon belül elsősorban a felszín-alaktant (a geomorfológiát) művelte. Nagy sikereket ért el a földrajzi ismeretterjesztésben. Mintegy 50 könyvet és több mint 700 cikket írt. Ő vetített először színes diaképeket Magyarországon, melyeket maga állított elő fekete-fehér diapozitívok festésével. Mérnöki pontosságú szakrajzain kívül művészi grafikákat, festményeket is készített. Leghíresebb tudományos ismeretterjesztő könyve, a Csillagoktól a tengerfenékig címmel 1941-ben jelent meg, négy kötetben.
Július 26-a Szent Anna napja. Dátuma, Szent Anna feltételezett halála napja, valójában egy bizánci templom felszenteléséről emlékezik meg, melyet Kr. u. 50 körül tartottak. Justinianus császár tette kötelező Anna-ünneppé július 26-át.
Nyár közepe van, az aratásnak is lassan vége.
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt…
– kezdi 1912-ben Milyen volt… című – talán legszebb – versét Juhász Gyula.
Erdély legismertebb tava is Anna nevét viseli.
Háromezer lábnyi magasban a tengerszín felett, körös-körül ezerkétszáz lábnyira feljebb emelkedő bércek által képzett medencében, vad erdők árnyában terül egy gömbölyű, nagyszerű tengerszem, melynek kerülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fordul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mintegy sötét rámába fogva az ércvilágú vízlapot – írta Jókai Mór az Útleírásokban Szent Anna taváról.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023-ban, 567 évvel azután, hogy a keresztény világban délben megszólalnak a harangok
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
