Folytatom, kedves Olvasóm, héttel ezelőtt megkezdett gondolatomat.
Feleleveníteni legszebb hagyományainkat, mindazt az örök érvényű bölcsességet, amelyet a Kárpát-medencében otthonra talált magyar törzsek leszármazottai nemzedékről nemzedékre továbbadtak. Az elmúlt ezernél is több esztendő jó néhány megpróbáltatást tartogatott. A magyarság azonban dacolt a történelem viharaival, az ellenségekkel, a barbár hordákkal, az árulással, a pártütéssel, a természeti katasztrófákkal és a járványokkal. Erre csak az a nép képes, amelynek a gyökerei – hasonlóan egy öreg, de még mindig életerőtől duzzadó faóriáshoz – egészen mélyre nyúlnak le. A magyar népdal, a néptánc és a népköltészet a legfontosabb, a talajban legerősebben kapaszkodó kulturális gyökereink közé tartozik.
Arany János, a magyar népköltészetről elmélkedvén, a népköltészet egyes darabjainak meglepő tökéletességét nemzedékek csiszoló-javító munkájának tulajdonítja – írta volt Jékely Zoltán a Háromszéki népdalokban –, a nép ajkán válik a mű idők folyamán általánosabb érdekűvé, az egész nép közvagyonává…
(...) Gábor Áron hajdani jó, sokáig dörgő ágyúinak csodája ilyen síkon ismétlődik meg!
Ugyanez mondható el (...) a lakodalmas költészetről, a köszöntőkről és mondókákról is. Az ősi és újdonatúj, bölcs és huncut székely humor sziporkázik belőlük, méghozzá oly bőséggel, hogy azt kell hinnünk: kifogyhatatlan, halhatatlan!
Ezek a dalok, mint általában a magyar népköltés legjava, dallam nélkül is életképesek – legfennebb a földön járnak, s nem tudnak felrepülni, messze vándorolni, nagy egeket beutazni. Vagy ki tudja? Hátha még erre is képesek?!
Ősz s tél határán hatványozottan érezzük e sorok igazságát.
Rakott gyümölcsösök s téres mezők,
nyájas felhők az aranysárga égen
s mint régentájt, homéri kék vidéken
visszhangos szőlődombon fürtszedők.
Nagy ódon illat. Színes lomb az erdőn
és zsong a lég ezüstös hárfahangtól,
egy titkos istenkéz merengve lantol
a nyár búcsúja hangzik még kesergőn.
A forrás mellett nympha ül. Kibontva
az enyhe szélben szálldos szép haja
s az édes kéz, mely színes körbe fonta
a virágot, most ölébe ejtve nyugszik.
Tág, kék szemén a fény mint csillag úszik
s a nádasból felhangzik Pán szava.
Komjáth Aladár Évszakok ciklusából az Őszt idéztem ide. S a forrásokat, borvízforrásokat Székelyföldről.
Éppen száz éve, 1923. november 21-én költözött végleg budapesti ideiglenes otthonából az örökkévalóságba a székelyföldi borvizek első tudora, Lemhényi Hankó Vilmos vegyész, filozófiadoktor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Parajdon született, középiskoláit Kolozsvárt, Budapesten és Lőcsén, egyetemi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. 1877-ben ugyanott tanári képesítést nyert vegytanból és természettanból, mire a dévai állami reáliskola kémiai tanszékére nevezték ki. Elsősorban ásványvízelemzéssel foglalkozott, s népszerűsítette a természettudományokat. Leghatásosabb vállalkozása az Universum évkönyv volt. 1894-ben Egy elfelejtett magyar találmány című, a Természettudományi Közlönyben megjelent írásában felhívta a figyelmet Jedlik Ányos szódavízgyártó készülékére, amelyet napjainkban a hazai szódavízgyártás első gépeként ismerünk. A Székelyföld című munkája, mely összefoglalta a kor természettudományos ismereteit egész Székelyföldről, 1896-ban jelent meg először. E könyv útmutatásai alapján jártuk öcsémmel, Kiss Lajos geológussal a vidéket. Több helyen is találkoztunk Hankó nevét viselő forrásokkal. A legnevezetesebb a kovásznai Galambok völgyében van. Föléje épületet húztak fel még a XIX. század végén – még láttuk azt a ’60-as évek elején –, s vizét Naturalis, majd Sanitas néven palackozták a ’30-as évek végéig. Később már csak a szén-dioxidját fogták fel, s azzal dúsították a ’60-as években a borszéki Kossuth-forrás palackozott vizét is. (Hankó állapította meg, hogy a vidék Európa leggazdagabb CO2-forrása.)
A Székelyföld 1993-as újrakiadásával próbáltam meg először megismertetni a szülőföldemet első unokámmal. Hogy sikerül(t)-e? Az idő majd eldönti.
Hankó-forrás, Kovászna, 1906
Hideg, sötét éj van: itt ülök szobámban
Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül…
Odakint a hűvös, őszi éjszakában
Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedül.
Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat,
Mint az elmúlásról?... Ismerem e dalt…
Édes reményekről, amelyek csak voltak (...)
Egyedül lennék e gondolattal? A 146 évvel ezelőtt, 1877. november 22-én született Ady Endre sorait hívom segítségül.
Virágot dermesztő, novemberi szellő
Ne zúgd e siralmas, síró éneket,
Ami régen elmúlt, ami vissza nem jő,
Sírjokból ne ébressz tört reményeket! (...)
Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél,
Feledni akartam, altatni szivem,
Dacolni a múlttal, ugye, mily rideg cél?
De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen…
Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
Az emlékezésnek régi lángjait (…)
De a természet sohasem gondolkodik előre. Öntörvényű ritmusában egyszerűen csak visszatarthatatlanul halad. Most éppen az első havazásig.
Hópelyhek csengetnek szemembe; szánkók
szaladnak évek pusztáin át…
Rázzák, rázzák a fák a virágot
hóból; virág és pille: hó.
...Illanok a gyémánt tél mosolyában.
...Vágja a szán szele fülem és orrom...
Micsoda nagy madár ül ott a fán?
...Túlcsenget a csend az egész világon
vatták vattáznak minden körül.
Ott túl a csönden...
az évek béllelt sáncai alján
iszonyú robbanások alszanak...
A 140 évvel ezelőtt, 1883. november 26-án született Babits Mihály versében Hópelyhek csengetnek szemembe…, s úgy mint akkor, 99 évvel ezelőtt, 1924-ben, amikor megíródott ez a vers:
Szánkók rohannak az éveken át
csönd vattázza a(z) utcát...
A gyéren pilinkázó hópelyhek táncából majd két évszázad távolából érkező üzenetet kódfejtek: 184 évvel ezelőtt, 1839. november 27-én született Ruszkabányán Hoffmann Károly geológus, műegyetemi tanár, a magyar földtani térképezés kiemelkedő alakja. Alig tízéves, amikor a Ruszkabányára bevonuló császári ulánus csapatok Julius Jacob von Haynau személyes utasítására nagynénjét, apja bányarészvényestársának feleségét, Buchwald Franciskát koholt vád alapján a bányavároska főterén félmeztelenre vetkőztetve nyilvánosan megvesszőztette 1849. augusztus 23-án. Maderspach Károly nem tudta elviselni a feleségét ért megaláztatást, és még aznap a saját gyárukban készült mozsárágyúval agyonlőtte magát. Ilyen délnémet származású magyarok teremtettek bánya- és kohóipart a Ruszka-havasokban (is). Hoffmann a freibergi akadémián és a heidelbergi egyetemen tanult Robert Wilheim Bunsen és Gustav Robert Kirchhoff vezetésével. 1864-től a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszékének tanára volt. 1869-ben az akkor szervezett Földtani Intézet főgeológusává nevezték ki. A Természettudományi Közlöny ásvány- és földtani közleményeinek rovatát vezette. Úttörő munkát végzett Erdély északi részének földtani feltérképezésével s a Budai-hegység korszerű földtani szerkezeti modelljének megalkotásával.
A naptár szerinti ősz utolsó napján, november 30-án, 1963-ban hunyt el Komjáthy Aladár tudománytörténész, költő. Élete utolsó két évtizedében főleg természettudományi problémák foglalkoztatták. 1945-ben lefordította Ernest Rutherford Az atomkutatás módszerei és eredményei című munkáját, 1947-ben Isaac Newtonról, Rutherfordról és Louis de Broglie-ról adott közre kötetet. Legismertebb munkája a természettudomány fejlődésével foglalkozó A tudás fája tudománytörténeti összefoglalója. (E mű címét kölcsönözték a ’90-es években megjelent nagylélegzetű, népszerű nyolckötetes sorozatnak is.) Az ő versével lépek át a Télbe.
Kopasz fák borzongnak a téli szélben
s hangos, színes, fényes a délután,
halvány nap száll a tárult tiszta égen
s tavaszt ígér a morcos tél után.
De roppant tűzszemét még zárva tartja
s alig ragyog pilláin át a láng
virágtalan áll Ókeános marta
partok során a szendergő világ.
Egy barna domb lejtőjén meglapulva
mogorván nézi Pán a téli tájat
nymphákról álmodik a dombra hullva.
Halkan és vágyakozva fúvolázgat
fürtös nyarak felé zsibong a vére
és nem gondol már fagyra, hóra, télre.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023-ban, november utolsó péntekjén, a Ne vásárolj semmit! napon
(A napot 1992-ben kezdeményezte a kanadai Ted Dave, aki a reklámszakmában dolgozott. Ezáltal akart tiltakozni a reklámok szüntelen túlfogyasztásra való ösztönzése ellen.)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
