Havasi tél. Jánosházy György adventi várakozásában fogant, karácsonyt váró, csendesen csilingelő szonettjével vágok neki heti sétámnak. Kedves Olvasóm, ha kedved tartja, sétáljunk fel a Bulevárd négyes fasorán, ahol már várják az érett, édes, datolyára emlékeztető ízű magköpenyes ostorménfamagok a csonttollúak invázióját. Fentebb, a Trébely alatt cinkék, csízek vásáros zajába csobban egy-egy harkálydobolás. A Somostető platóján a tölgyek ágai közt királykák villannak, s egy-egy csuszka akrobatamutatványán csörrennek össze a fekete rigók.
Őket is rajzolta a 61 évvel ezelőtt, 1961. december 15-én végleg énekesmadarai közé költözött, 86 évet megélt ornitológus-grafikus Csörgey Titusz. Jómagam a Pallas Nyomda által 1913-ban kiadott – s aztán több új kiadást megért – Madárvédelem a kertben című kötetéből azonosítottam első madárészleléseim madarait, s ezt (is) adtam egykor diákjaim kezébe is. Soproni bencés gimnazistaként vált ornitológussá. Egyetemi hallgatóként már a Madártani Intézetben dolgozott 1895-ben. Herman Ottó, az intézet vezetője bízta meg a magyar madártan és őslénytan megalapítója, Petényi Salamon János hátrahagyott madártani jegyzeteinek tudományos feldolgozásával. Herman Ottó halálával, már 1914-ben az intézet igazgatóhelyettese lett. Széles körű természettudományos műveltsége is segítette, hogy világviszonylatban is kiváló madárillusztrátorrá lett. Életművének legméltóbb elismeréseként a Debreceni Tudományegyetem 1934-ben díszdoktorrá avatta.
December idusán, 1865-ben született az első magyar csillagászati folyóirat, az Uránia elindítója, Bártfay Paczona József meteorológus is. Az ógyallai csillagvizsgálóban dolgozott, majd a budapesti Műegyetem gyakorló csillagvizsgálójában.
51 éve, 1971. december 19-én az ENSZ közgyűlése jóváhagyta a baktériumfegyverek és mérgező anyagok gyártását és felhalmozását tiltó és ezek megsemmisítéséről szóló egyezményt. Ma? Tény, hogy Ukrajnában léteznek/tek biológiai laborok, amelyeket az USA támogat, ezek „jelenleg a biológiai fenyegetéscsökkentő programban vesznek részt”, melynek célja a pusztító járványok kialakulásának megakadályozása. De se Ukrajnának, se az USA-nak nincs biológiaifegyver-programja – állítja az USA ENSZ-nagykövete…
Amerika másik arca: 19-én lesz éppen fél évszázada, hogy 1972-ben e napon indult első útjára az Apollo–15 űrhajóval felbocsátott NASA-holdjármű. Tervezője Pavlics Ferenc magyar gépészmérnök volt. A Lunar Roving Vehicle (LRV) kidolgozásánál figyelembe kellett venni a –160 és +125 C-fok közti hőingadozást, ezért a kerekeket titánacélból tervezték. A 3 m hosszú, 2 m széles kocsi 200 kg, sebessége 16 km/óra volt. A kocsi 30 fokos emelkedőn is fel tudott kapaszkodni. A tájékozódást giroszkópos navigációs berendezés segítette. Az első holdautót Dave Scott űrhajós vezette. Összesen három utat tettek meg vele, mintegy 27,8 kilométert, és 77 kiló kőzetet gyűjtöttek. Az Apollo–16 holdjárója 27, az Apollo–17-é 36 kilométert közlekedett. Ezek voltak a világ legdrágább autói. A holdautóból négy darab készült, közülük három ma is a Holdon van, a negyediket a washingtoni Smithsonian Múzeumban állították ki.
Ablak előtt, így advent idején
December 20-án, 1740-ben meghalt Bardócon Benkő József, a felvilágosodás kori Erdély polihisztora. Ő volt az első magyar botanikus, aki Linné Károly rendszerét magyar nyelven ismertette. 1783-ban megjelent névjegyzékében mintegy ezer faj nevét adja latin, magyar, német, francia nyelven, némelyek népi elnevezését is közölte magyarul, szászul és románul is. Ezzel megalapozta az erdélyi szász és román növénytani szótárirodalmat is. Nagy szerepe volt a magyar növénytani szakirodalom nyelvének kialakításában is. Vörösváry Gábor botanikus barátom a Magyar Biológiai Társaság tavaly novemberi, Tápiószelén megtartott XXXII. vándorgyűlésén mutatta be Erdély növényvilága Benkő József Transsilvania Generalis című műve alapján című értekezését. Őt idézem:
„Benkő József (1740–1814) Transsilvania Generalis (1778) című munkája nyomán betekintést kapunk Erdély termesztett és vadon élő növényeinek sokszínű világába. Benkő latin nyelven megírt művében Erdély növényvilágát (több mint 600 taxon) a Linné-féle kettős nevezéktan szerint tárgyalja, mely Szabó György fordításában (1999) magyar nyelven is ismertté vált. A klasszikus rendszerezéstől eltérően első lépésben fás és lágyszárú csoportokra osztja a növényeket. Az első csoportba a háztáji fákat és bokrokat (32 taxon), valamint az erdei fákat és cserjéket (68 taxon) sorolja. A háztáji fás növényeket a következőképpen rendszerezi: közönségesek (alma, körte, szilva, cseresznye, kajszibarack, birs, dió), különlegesek (eperfa, szelídgesztenye), mágnások kertjeinek és melegházainak növényei (citrom, narancs, füge, gránátalma), szőlősök növényei (mandula, házi berkenye) és kertek növényei (orgona, puszpáng, rózsafajok). Az erdei fás növényeket erdőtípusonként (fenyvesek, tölgyesek, bükkösök, nyíresek), a különböző elegyfák (kőris szil, hárs), ritkább elegyfák (naspolya, cserszömörce), erdők, cserjék berkei (málna, szeder, farkasboroszlán) és a hegytetők növényei (törpecseresznye, repkényborostyán) szerint taglalja. A második csoportban a lágyszárú termesztett (160 taxon) és szabadon termő növényeket (382 taxon) ismerteti. A termesztett lágyszárúakat két csoportba sorolja a termesztés helye szerint, ez alapján elkülöníti a termesztett kerti (125 taxon) és a termesztett mezei fajokat (35 taxon). Felhasználásukat tekintve a kertieket a következők szerint csoportosítja: ehető kertiek (káposztafélék, répafélék, gyökérzöldségek, hagymafélék), orvoslásra alkalmasak (feketekömény, körömvirág, máriatövis, moldvai méhfű), illatosak (rozmaring, levendula, boldogasszony tenyere), ritkaságkedvelőknek javasoltak (császárszakáll, csicseriborsó). A mezeieket mezei gabonák (alakor, tönköly, kenyérbúza, árpa, zab, törökbúza), vetemények (fuszulykák, borsó, fekete lednek) és vászonnövények (len, kender) csoportokra osztotta. A szabadon (vadon) termő növényfajokat élőhelyük alapján erdei (78 taxon), hegyi (58 taxon), réti (116 taxon), szántóföldi (88 taxon) és mocsári (42 taxon) növények szerint veszi számba. Benkő József XVII. századi botanikai tevékenysége mérföldkőnek számít Erdély kultúrflórájának és természetes növényzetének feltárásában.”
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár,
bús, hideg fényében ázik
és búsul a néma táj.
Trojkám repül a derengő
éjszakában a havon…
Egyhangúan cseng a csengő…
bóbiskolók, álmodom.
(…) Tűz seholse! Mindenütt csak
hó és árny és szürkület,
közelednek, maradoznak
a csíkos mérföldkövek.
Megyünk… Nina, holnap, óh, már
holnap látlak, kedvesem:
ülünk majd a kandallónál,
szívünk csordult szerelem.
(…) Visz a szán… Bókol a jámscsik
a bakon. Hallgat a táj.
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár.
Téli utazás. Alekszander Szergejevics Puskin bús, szomorkás versszánjáról Szabó Lőrinc segítségével lekászálódva térek meg én is melegedni, a reménnyel, hogy emberi tettek békéje vehet körül mindannyiunkat így advent idején. Ahogy az Kodály Zoltán Székely fonóját is átjárja.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022-ben, 130 évvel Kodály Zoltán születése után
Fehér álomban álló fenyők fölött tintakék az Isten arca
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
