A természet kalendáriuma (DXXII.)

Sírja üres akár a

megváltóé

de késik a húsvét

hiába esdi minden

áldott délben

a harangszó

Kányádi Sándor 1974-ben írt Hunyadijával emlékezve a déli harangszó eredetére, indulunk nyárközépi sétánkra.

Két fűszállal a kezemben idézem Kassák Lajost. 1967. július 22-én hagyta itt az árnyékvilágot a magyar avantgárd nagymestere:

Merre és hová menjek most

kérdezem magamtól és elindulok

bizonytalan léptekkel mint a vakok.

Örvénylik az idő

hullámzik a tér

a megsebzett fák

(…) közt

Ki rabolta el a sikátorok kulcsát

hogy bezárja felettük az ég kapuját

tengernyi kék lepedőt mutassatok

a hold fénylő szarvát legalább.

A hajnal pirkadását keresem

a szelíd rózsaszínű flamingót

aki ott vergődik vérbefagyottan

az éjszaka mancsai alatt.

Ki tépte le hajdani szép városunk díszeit

ki átkozta el az erdőket tengereket

a sivatag pálmaligeteit ahol

az álmok rózsái illatoznak anyaszült 

    meztelen.

(…) a halhatatlanság angyala

kézenfogva vezet át a zöld vesszőből font

    hídon

mely a születést összeköti a halállal

hogy az azúr kék vizében mossuk ki 

    szennyesünk.

Mozart Requiemjét hallgatom éppen

és galambok keringenek szobám négy 

    fala közt.

Szentlélek hószín madarai (…)

Egyetlen túlfeszített húron pendül 

    az életünk

(…) bolyongok

(…) gyakorta érintve a horizont szélét

ahol a napgyümölcs magja izzik fel

    vörösen

s a lenge fény járja hajnali táncát

a láthatatlan kötélen

mely ég és föld között feszül…

A Nap 22-ről 23-ára virradólag lép az Oroszlán házába.

Oroszlánt ölni egykor a férfiasság próbája volt, a törzsön belüli hatalmat igénylők rituális kötelezettsége, ami a vadászmódok és fegyverek tökéletesedésével királyi passzióvá süllyedt. Így pusztult ki e királyi vad gyorsan civilizálódó eurázsiai élőhelyein. Mielőtt azonban ez bekövetkezett volna, mint a királyok állata és az állatok királya, jelképpé nőtt, s mivel a királyság intézményét égi eredetűnek hirdették, a királyok pedig a Nap fiának tekintették magukat, az aranysörényű ragadozó napjelképpé lett – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – Mint ilyen, nemcsak a szakrális és profán művészetekben jutott főszerephez, hanem a közelmúlt népművészetében is, ott is, ahol élő oroszlánt nem láttak soha.

Oroszlánölő naphérosz volt a sumér Gilgames, a zsidó Sámson, a görög Héraklész, a félig-meddig történelmi hőssé vedlett „oroszlánsörényű” perzsa Rusztem. Héraklész, amikor legyőzi a nemeai oroszlánt, maga is oroszlánná, azaz királlyá, a nyárban uralkodó Nappá válik. Hasonló okból nevezi oroszlánnak a Biblia Júda királyi házának alapító ősét.

Hogy az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, helyet kapott a zodiákus csillagképei között is. Az Oroszlán csillagképet az állatöv „királyának” tekintették. Legfényesebb csillaga, mely a nappályán trónol, a Regulus, a „Királyfi” csillag.

206 évvel ezelőtt, 1816. július 23-án született Girókuti Pinczker Ferenc mezőgazdász, a hazai kertészeti szaksajtó megteremtője. Gróf Teleki Domokos gernyeszegi birtokán lett tiszttartó. Végigharcolta a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után orosz fogságba esett. Hazakerülve gróf Kemény Sámuel és gróf Kemény Józsefné gazdaságainak felügyelője volt a Szilágycseh melletti Girókután. Innen vette fel előnevét. Az 1860-as évektől az Országos Magyar Gazdasági Egyesület keretein belül főleg a kertészet és a gyümölcstermelés kérdésével foglalkozott. Ő szerkesztette a többi között az Erdélyi Naptárat, az Országos Képesnaptárat és a Falusi Gazdát. Jó néhányszor versbe foglalta mondandóját, mint ahogy azt Jókai Mór az Életemről visszaemlékezésben is megemlíti:

Gazdászati tanácsadásai mind versekben

     hangzanak.

„Hexameterben etess, pentameterben

    itass.”

Ismeri a magyar embert, hogy amit versben tanult, megragad nála.

Július 24-én lesz 140 éve, hogy megszületett id. Balogh Ernő geológus. A kolozsvári tudományegyetemen doktorált 1906-ban, s bár tanársegéd lett az egyetem ásványföldtani intézetében, Trianon után csak gyergyószentmiklósi és a kolozsvári leánygimnáziumi tanári állás jutott ki neki. De ő lett az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi szakosztályának titkára, majd elnöke és az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke. 1945 után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem ásvány-kőzettan tanára. Főleg ásvány- és kőzettannal foglalkozott, komoly barlangtani vizsgálatokat végzett. S ő volt, ki a hatvanas évek végén egykori egyetemi hallgatója, akkori biológia szakos tanárnőnk, Kisgyörgyné Hóhágyi Eleonóra kérésére revideálta a Bolyai Farkas Középiskola ásvány- és kőzetgyűjteményét, ami a II. világháború óta – amikor a bekvártélyozott idegen hadak szétzüllesztették gyűjteményeit – romokban hevert.

Július 26-a Szent Anna, a magyar néphagyományban kedd asszonya napja – írja Jankovics Marcell. A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne. Kultusza a XIII–XIV. században terjedt el Európában. Az ünnep dátuma Szent Anna feltételezett halála napja. Valójában egy templom felszenteléséről emlékezik meg. Mária állítólagos jeruzsálemi szülőházát még a IV. században építették át templommá, és szentelték fel egy július 

26-i napon. E templom ünnepét és búcsúnapját Bizáncban július 25-én ülték meg, ahol Kr. u. 50 körül Annának már külön templomot is szenteltek. A napot Justinianus császár tette kötelező ünneppé.

Július 27. a hétalvók (hét szent alvó) napja. Az ő legendájuk sem eredeti keresztény lelemény – világosít fel Jankovics Marcell. – A történet a római birodalmi keresztényüldözés korába nyúlik vissza. A szír eredetű legenda szerint élt Epheszosz városában, a Kr. u. III. században hét fiatalember, akik titokban Jézus követőivé váltak. Az ősi szír legenda szerint az épp odalátogató Decius császár fogdmegjei elől menekülő ifjak a Celeus-hegy egyik barlangjába menekültek, amely magától bezárult mögöttük, az ifjak pedig mély álomba merültek. Csak kétszáz év múlva ébredtek fel. Ezalatt a kereszténység lett a birodalom államvallása, így a hét ifjúnak már nem volt miért bujkálnia. Az alvó isten vagy hős, akinek ébredésére és visszatértére vár az emberiség, a mitologikus gondolkodás ősrégi teremtménye (Ozirisz, Gilgames, Kronosz, Saturnus, a kelta Arthus, az azték Quetzalcóatl). A hét bölcs Indiában a Göncölszekér hét csillagát személyesítette meg, a halhatatlanokat, ahogy az egyiptomiak nevezték őket, mivel sohasem merülnek a látóhatár alá. A Göncöl csillagai sohasem nyugszanak le, a segítségükkel találjuk meg a Sarkcsillagot, az Oroszlán és a Szűz felett helyezkednek el, ami egykor a nyári napforduló égi helyének meghatározásában volt kulcsjelentőségű. A „Hét Bölcs Vonala” a napfordulói főkör neve volt, s az elnevezés még abból az időből való, amikor a nyári napforduló az Oroszlán csillagképbe esett. A világot úgy modellezték a régiek, mintha a Sarkcsillagra akasztott főkörökön függne, akárcsak egy kozmikus méretű csillár, a Göncöl a babiloniaiaktól a Mennyei Kötelék, a görögöktől a Köldökzsinóros (Omphaloessza) nevet kapta. E képzet kezdetlegesebb formája az égi „köldököt” úgy fogja fel, mint amihez a környező csillagok láthatatlan pórázon, köldökzsinóron lennének kikötve. A türk–magyar mítoszok is így tudták.

Július 27. azonban az első világégés kezdete is, 1914-ben e napon üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának…

Július 28. Szent Pantaleon napja. Nevét egyesek a görög Pantaleémon, „mindenkivel könyörületes” névből magyarázzák, ami illik az orvosra, mások a szintén görög Pantaleón névformát tartják eredetinek. Jelentése „teljesen olyan, mint egy oroszlán”. Ez viszont illik az Oroszlán hónap első dekádjába. A legendás Pantaleon mitologikus előképei azok a görög istenek, akiknek az „oroszlános” naphoz, a gyógyításhoz és a gyógynövényként is számontartott olajfához köze van. Ilyen Apollón, aki egy személyben napisten és orvos (Paiéón). Születésekor anyja, Létó egy olajfába kapaszkodott, s olívaolaj volt a hagyományos gyógyír a kánikulai nap tüzes nyilai okozta sebekre. Orvosisten volt Apollón fia, Aszklépiosz is. A harmadik mitikus orvos Paióniosz. A negyedik orvos nő volt, Athéné Paióna. Ő az, aki a mítosz szerint szent fáját, az olajfát megteremtette.

Meleg van, a füge már érik a Pannon-medencében is. Az olajfatermesztésre még várni kell… Kánikula. Nyár közepe. A kakukk már nem szólal, tojásait már rég „bérköltők” fészkébe csempészte.

Július fényverése nyers,

kaszákon ég a munka.

Kakukk, kakukk, már nem felelsz

szólítgató szavunkra (…)

– írja Áprily Lajos is a Hallgató kakukkszóban –

S már Merlin-füllel hallgatom:

jön-jön viharvert szárnyakon

a nagy, komor erdőmorajlás…

Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2022. július 22-én, 566 évvel a nándorfehérvári diadal után