Szeptember elseje Szent Egyed napja. A „vadak védőpajzsáról” szól a Pray-kódexbe a XIII. század elején bejegyzett himnusz:
Istenhez méltó himnuszok szólnak
(…) Mert mi lenne méltóbb
Egy Istennek kedves ember dicsőítésére,
mint amilyen Szent Egyed atya…
Szent Egyed – a Dordogne megyei Marsaneix templomának üvegablaka
Egyed görög bencés szerzetes volt. Provence-ban, Arles környékén remetéskedett. A Legenda Aurea szerint amikor egy barlangban élt, Isten egy szarvastehenet küldött neki, hogy tejével táplálja őt. A vizigótok királya egy vadászaton rálőtt e szarvasra, de a remete megálljt intő kezét fúrta át a nyílvessző. A csodát látva a király neki ajándékozta a remeteség területét, ahol ő kolostort alapított. Nevét ma Erdélyben egyetlen település őrzi, a Székkel keletről szomszédos Vasasszentegyed, melynek első ismert neve Vászoly volt. A XIV. században épített kőtemploma után kapta későbbi nevét. Nevének előtagját pedig 1909-ben, a birtokos Wass család után.
Mai sétámat a természettudomány-történet kacskaringós útjaira tervezem. A történelem sok homályos eseményt ismer; nincs ez másként a tudománytörténettel sem: elhallgatások, méltatlan feledkezések, hamisságok… Ilyen történetekből szemezgetek ma, kedves Olvasóm.
Szeptember első napján emlékezünk meg a Veronában 1862-ben e napon született Kövesligethy Radó csillagászról. Amikor a bécsi csillagvizsgáló asszisztense lett, figyelt fel rá Konkoly-Thege Miklós, és meghívta ógyallai csillagvizsgálójába obszervátornak. Később a pesti tudományegyetemen Eötvös Loránd tanársegédje lett, 1889-től pedig a kozmográfia és a geofizika magántanára. Elsőnek sikerült 1890-ben a színképintenzitás alapján meghatároznia a csillagok felszíni hőmérsékletét, mint azt német nyelven megjelent Grundzüge einer theoretichen Spektralanalyse című műve bizonyítja. De a nemzetközi tudománytörténet mindmáig úgy tartja, hogy a hőmérsékleti sugárzás színképének elméleti magyarázatát először Max Planck adta meg 1900-ban. Ógyallán részt vett az égi egyenlítőtől délre elhelyezkedő csillagok színképkatalógusának összeállításában. Tervezett spektrálfotométert, megkezdte a csillagok fényességmérését. Megszervezte a budapesti, fiumei, kolozsvári, ungvári, kalocsai, kecskeméti és ógyallai állomásokból álló hazai szeizmológiai hálózatot. Mint a Nemzetközi Földrengési Szövetség örökös főtitkára, a világ szeizmológiai kutatásait egy évtizeden át Budapestről irányította. Ebben különösen hasznára vált imponáló nyelvtudása: hat nyelven – magyarul, németül, angolul, olaszul, franciául és latinul – fogalmazta meg tudományos értekezéseit. 1906-ban megalapította a Magyar Földrengési Számoló Intézetet és az egyetemi földrengési obszervatóriumot. A földrengéskutatás terén 1906-ban hipocentrum-meghatározási formulát dolgozott ki, melyet a jelenlegi szeizmológiai irodalom az ő neve alatt említ. Ma kisbolygó viseli nevét.
190 éve, 1832. szeptember elsején született Kolozsvárott Veress Ferenc, a színes fényképezés egyik elfeledett úttörője.
„…nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a történelemnek úgy, ha minden régiséget, várakat, ó-kastélyokat, templomromokat, barlangokat, amik még fenn vannak, de csak egy tized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne, a jövő kornak hátra hagyva” – vetette fel a fényképek múzeumi elhelyezésének gondolatát már 1862-ben az Ország Tükre című lap hasábjain. 1881-től a Kolozsvári Tudományegyetemen a fényképészet előadótanára volt. 1882-ben indította meg Kolozsvárott a Fényképészeti Lapok című periodikát. Munkásságának 1993-ban a kecskeméti Fotográfiai Múzeum munkatársai állítottak emléket.
Szeptember első napján született, 1856-ban Kijevben (!) Szergej Nyikolajevics Vinogradszkij orosz bakteriológus. 1881-ben szerezte meg diplomáját a szentpétervári egyetemen. 1891–1905 között a szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Intézet mikrobiológiai részlegét vezette. 1917-ben elmenekült a forradalom elől Oroszországból. 1922-től a párizsi Pasteur Intézetben a mezőgazdasági bakteriológiai részleg vezetője volt. A mikrobiológiának Pasteur és Koch mellett egyik legjelentősebb, mára alig ismert művelője volt. Kimutatta az autotróf mikroorganizmusok létét. Felismerte a nitrifikáló baktériumok élővilágban betöltött fontos szerepét. A vasbaktériumok és a cellulózbontó baktériumok szerepét vizsgálva vált a környezeti mikrobiológia egyik megalapítójává.
Van Allen-öv, avagy Størmer-tórusz a Föld körül
Ugyane nap, 1877-ben született az angol Francis William Aston. Kémiát tanult, de miután a röntgensugarak és a radioaktivitás felfedezése nyomán a fizika újjászületett, 1903-ban azt kezdte vizsgálni, hogy gázzal töltött csőben folyó áram hatására miként keletkezik röntgensugárzás. Az I. világháború után pozitív töltésű sugarakkal működő új berendezést készített, a tömegspektro-
gráfot. Ezzel kimutatta, hogy a legtöbb vegyi elem izotópok keveréke. A természetben előforduló 287 nuklid közül 217-et ő fedezett fel. 1922-ben kémiai Nobel-díjat kapott ugyan, de ki emlékszik ma Aston nevére! A tömegspektrográfot viszont ma is széles körben használják a geológiában, a kémiában, a biológiában és a magfizikában.
Szeptember elsejei születésű Karl August Folkers amerikai biokémikus is. Ő szintetizált először B6 vitamint (pyridoxint), kutatócsoportja állapította meg a sztreptomicin szerkezetét. 1942 után izolálta a B12 vitamint, melynek hiánya okozza a vészes vérszegénységet, tisztázta a Q10 koenzim szerkezetét, és az agyalapi mirigy által termelt hormonok vizsgálatában ért el jelentős eredményeket. B6, B12, sztreptomicin, Q-koenzim – ma a laikusok szóhasználatában is gyakorta felbukkanó kifejezések. Illene ismerni felfedezőjük nevét is.
210 éve, 1812. szeptember 2-án született Hanák Keresztély János, az elfeledett zoológus. 1849 májusától rövid ideig a Budai Tudományegyetem természetrajz-professzora volt. Mert részt vett a szabadságharcban, bujdosnia kellett. Cuvier és Linné híve volt. Az állattani kutatások magyarországi története első megírójának munkája, Az állattan története és irodalma Magyarországon csak korai halála után látott napvilágot.
1905. szeptember 5-én született Vilniusban (!) Wilhelmina Iwanowska lengyel asztrofizikus, egyetemi tanár. A Stefan Batory Egyetemen (íme, Báthoryt lengyel királyként jobban megbecsülik, mint erdélyi fejedelemként…) végzett tanulmányai után 1927-től a vilnai egyetemi csillagvizsgálóban Władyslaw Dziewulski professzor mellett asztrofizikával foglalkozott. A német megszállás idején részt vett a lengyel ellenállásban. A Vörös Hadsereg Lengyelországba telepítette a vilnai egyetem tanárait, itt vehetett részt a toruni Nicolaus Copernicus Egyetem létrehozásában. Legjelentősebb eredményeit a pulzáló változó fényességű csillagok vizsgálata terén érte el.
1908-ban e napon született Nyikolaj Alekszandrovics Kozirev orosz csillagász. 1931-től a pulkovói Központi Csillagvizsgálóban dolgozott. Az 1936. évi politikai „tisztogatás” során „ellenforradalmi tevékenysége” miatt büntetőtáborba került, 1941-ben közel állt a kivégzéshez. De az ő tudását legalább a múlt század második felében már méltányolták. Az 1950-es évektől a krími (!) orosz-szovjet Asztrofizikai Obszervatóriumban a Vénusz-légkör fénylését és a Hold spektroszkópiai jelenségeit tanulmányozta, 1958-ban először készített színképfelvételeket egy földön kívüli vulkanológiai eseményről: a holdi Alphonsus-kráter gázkitöréséről.
2001. szeptember másodikán hunyt el Christiaan Neethling Barnard dél-afrikai szívsebész. 1967. december 3-án, elsőnek a világon, emberi szívet ültetett át. Ez egy olyan immunológiai kutatássorozatot indított el, ami lehetővé tette mára a biztonságos szervátültetést. Barnard professzor megfordult Marosvásárhelyen is, 2002 októberében itt is díszdoktorrá avatták. Talán még emlékszünk erre az eseményre…
1874-ben e napon született Fredrik Carl Mulertz Størmer norvég fizikus. Legfőbb eredménye a sarki fényre vonatkozó elmélete. Meghatározta a villamos töltésű részecskék mozgását mágneses térben. Ennek alapján kimondta, hogy a Föld körül egy protonokból és elektronokból álló, tórusz alakú felhő alakul ki. A Birkeland– Størmer-elméletet 1958-ban a mesterséges égitestek megfigyelései alapján James Alfred van Allen igazolta, a sarki fény megjelenésének tóruszterületét ma van Allen-övnek nevezik, holott Størmer volt annak felfedezője.
Történelem s tudománytörténet – megannyi homállyal, kérdőjellel, méltánytalansággal.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022-ben, 991 évvel Szent Imre máig tisztázatlan halála után
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
