A túlélésért küzdenek

Hetven-nyolcvan százalékos bevételkieséssel számolnak a vendéglátósok

A turizmus mellett a vendéglátóipar az, amely talán a legjobban megsínylette a járványhelyzetet. A tavasszal elrendelt kényszerbezárás, majd a beltéri helyiségek nyitásának többszöri halasztása miatt az éttermek vezetői többnyire hetven-nyolcvan százalékos bevételkiesésről számolnak be. 

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a vendéglátóipari egységek a túlélésért küzdenek, hiszen azon túl, hogy fedezte a kényszerszabadságra küldött alkalmazottak bérének egy részét, az államtól semmiféle segítséget nem kaptak. Az utóbbi hetekben országszerte, Maros megyében is egyre több település számít vörös zónának – Marosvásárhely is – a magas fertőzöttségi arány miatt, ami azt jelenti, hogy az éttermekben, bisztrókban, bárokban tilos beltéren kiszolgálni a vendégeket. Az, hogy a teraszok nyitvatartása továbbra is megengedett, az ősziesre fordult időjárás miatt már nem segít a vendéglátósokon. Egyesek ideiglenesen lakatot tettek a vállalkozásra, mások napi menü házhoz szállításával próbálnak túlélni. 

A márciusban bevezetett szükségállapot, majd az azt követő hatósági intézkedések óriási érvágást jelentettek a vendéglők, bisztrók, kocsmák, gyorsétkezdék, éttermek, illetve a szállodák, panziók tulajdonosai és dolgozói számára. Az ágazatban dolgozó alkalmazottak nagy részét kényszerszabadságra kellett küldeniük, a nyár beköszöntével pedig a teraszokat is csak bizonyos feltételek mellett nyithatták meg, a belső helyiségekben hónapokig semmiféle rendezvényt nem szervezhettek. Elmaradtak a ballagások, keresztelők, esküvők, baráti és családi ünnepségek.

 A jövő is bizonytalan, egyik napról a másikra születnek az újabb szigorító intézkedések, nem tudni, mit hoz a holnap, nemhogy a jövőre nézve tervezni mernének – tették szóvá a lapunk által megkérdezett vendéglátósok. 

A legnagyobb gond a bizonytalanság

Miután október 20-tól Marosvásárhely vörös zónának számít, tehát az éttermek belső tereiben tilos vendégeket fogadni, a városlakók körében egyik legnépszerűbbnek számító vendéglátóegység, a Maros-parti Gokart ideiglenesen felfüggesztette a vendéglői tevékenységét. Vass Levente tulajdonos lapunk érdeklődésére elmondta, nem volt más megoldás, a hűvösre fordult időjárás miatt nem lett volna érdemes nyitva tartani a teraszhelyiséget. 

Kérdésünkre, hogy nem tértek-e át a napi menü házhoz szállítására, kifejtette, egyrészt ez a típusú szolgáltatás külön logisztikát igényel, másrészt nem tud akkora forgalmat generálni, hogy kifizetődő legyen, ők eddig is mintegy hobbiból tartották fenn a napi menü kínálatot. Hozzátette, az alkalmazottakat kényszerszabadságra küldte. A legrosszabb a bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, mit hoz a holnap, mit mondjon az alkalmazottaknak, mikor mehetnek ismét dolgozni. Mint mondta, reméli, hogy az államnak megvan a szándéka, valamint a kapacitása arra, hogy legalább biztosítsa a kényszerszabadságra küldöttek bérét. 

Nyereségről idén szó sem lehet, a túlélésért küzdenek

– állítja Csont Ida, a Makfalva határában lévő Gerendás étterem tulajdonosa. Mint mondta, a tavasszal mintegy két és fél hónapig voltak bezárva, ezalatt kényszerszabadságra küldték az alkalmazottakat, majd miután ismét kinyithattak, szerencséjük volt, mivel tranzitétterem lévén, illetve annak köszönhetően, hogy az évek során sikerült felépíteni egy brandet, és nagyon sok a visszatérő vendég, valamelyest beindult a forgalom. A július–augusztus elég jó hónapoknak számítottak, és eddig az ősz is „velük tartott”, a tágas terasz sokáig volt használható, ellenben nyereségről nem beszélhetnek, az első fél évre szóló kimutatások alapján hetvenöt százalékkal esett vissza a forgalmuk, a tartalékaikat felélve próbálják túlélni ezt a nehéz időszakot. A nyáron ugyanis elmaradtak a szokásos esküvők, konfirmálások, ballagások, a rendezvényterem végig kihasználatlanul állt. A térség, ahol a Gerendás található, beszélgetésünk időpontjában zöld zónának számított, ellenben Csont Ida szerint, amennyiben a hatósági rendelkezések nyomán újra be kell zárniuk, nem biztos, hogy túlélik. Mivel a télen még nem is álmodtak arról, hogy mi vár rájuk, februárban bővítették a személyzetet, hogy még a csúcsidény előtt be tudják őket tanítani. A tulajdonos hangsúlyozta, bár a túlélésért küzdenek, mindvégig prioritást jelentett számukra, hogy megtartsák az alkalmazottakat, hiszen amellett, hogy olyan emberekről van szó, akiket betanítottak, és akik lelkiismeretesen, jól végzik a munkájukat, mindannyiuknak családja van, tulajdonosként felelősséget éreznek irántuk. 

A napi menüvel próbálnak túlélni

A vásárhelyiek legkedveltebb szórakozóhelye, a Sörház utcai Jazz ąnd Blues Klub március óta zárva, a közvetlen szomszédságában lévő Sörház étterem pedig lassan két hete újra be kellett zárja a belső terét. A több mint harmincfős személyzetből jelenleg mindössze hárman maradtak – vázolta fel a helyzetet a vásárhelyiek által Dömeként ismert Demeter József társtulajdonos, aki most egymaga végzi a beszerzést, a kiszállítást, illetve az egyéb teendőket. A Sörház a jelenlegi körülmények között napi menü kiszállításával próbál életben maradni, és menteni a még menthetőt. Mint mondta, eredetileg nem erre rendezkedtek be, a konyha túl kicsi ahhoz, hogy például napi száz menüt elő tudjanak állítani. Ellenben számításaik szerint napi harmincöt-negyven menü kiszállítása – amennyit elő tudnak állítani – annyira fedezné a kiadásokat, hogy legalább nullában jöjjenek ki. 

A helyzet odáig fajult, hogy csődeljárást kellett kérniük a cégre, ugyanis a vállalkozás hajtóereje, az Erdély-szerte, valamint országos viszonylatban elismert Jazz Klub március óta nem működhet. Nyolc hónapja kihasználatlanul áll az ezer négyzetméteres szórakozóhely, havonta bizonyos összegbe kerül a takarítás, karbantartás, és az állaga egyre romlik, beázott a klub, károsodott a táncparkett.

Demeter József hozzátette, a nyáron próbáltak néhány szabadtéri koncertet szervezni, kisebb-nagyobb sikerrel, viszont a korlátozások miatt elmaradtak a családi, baráti összejövetelek, rendezvények, amelyek valójában a bevételt jelentették, hiszen nem mindegy, hogy valaki napi menüre fizet be, vagy érkezik egy társaság, és hetven-nyolcvan lejes menüt kérnek. A napi menüs megoldás a túlélésre elég, hogy esetleg kifizessék belőle a közköltséget, és arra, hogy érezzék, még „élnek”, nem kellett lakatot tenni a vállalkozásra. 

A társtulajdonos szerint az egyik legnagyobb gond az, hogy azon kívül, hogy fizetik a kényszerszabadságra küldött alkalmazottak bérének egy részét, az államtól nem kapnak segítséget azok a vállalkozók, akik önhibájukon kívül, a járványhelyzet miatt a csőd szélére sodródtak, és kínlódnak a túlélésért. Az állam árva gyermekként magára hagyta ezt a szektort – véli a vállalkozó, aki szerint az éttermeknek manapság azzal is szembe kell nézniük, hogy azok a vásárlók, akik ennivalót rendelnek, mintegy hetven százalékban pizzázók, nemzetközi gyorsétkezde-hálózatok felé irányulnak, a fennmaradó harminc százalékon osztoznak azok az éttermek, amelyek házias alapanyagokból készült, minőségi menüsorokat kínálnak.