A világjárvány árnyékában

Virtuális civil kávézó

1948. december 10. óta világszerte megemlékeznek az emberi jogok nemzetközi napjáról. Az idei év tematikája egy felhívás, hogy a Covid–19-járványból való kilábalást az emberi jogok megerősítésére használjuk fel – állt a Divers Egyesület meghívójában, amelyben a szervezők virtuális civil kávézóba hívták főleg a szociális területen tevékenykedő nemkormányzati szervezetek képviselőit. 

Ugyanis ebben az évben a marosvásárhelyi és a Maros megyei civil szervezeteknek nem volt lehetőségük részt venni a civil szervezetek minden évben megszervezett vásárán, nem tudták megvitatni azokat a kihívásokat, amelyekkel munkájuk során szembesülnek, sem azok lehetséges megoldásait. Ezért a Divers Egyesület meghívta az érdeklődőket, hogy december 10-én 15 órakor vegyenek részt egy virtuális kávézóban. 

A virtuális találkozó témája az volt, hogy a világjárvány árnyékában hogyan válaszolnak a civil szervezetek a kihívásokra, illetve mire van szükség ahhoz, hogy a civil szervezetek biztosítani tudják programjaik és szolgáltatásaik folytonosságát.

A járvány rávilágított az egyenlőtlenségekre

Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője a találkozó végén válaszolt a Népújság kérdéseire.

– Idén a civil szervezetek vásárát nem tudtuk megszervezni. Ez először fordul elő tizenhét év után, és úgy gondoltuk, hogy legalább a civil kávézót, amelyen részt vesznek a civil szervezetek vezetői és munkatársai, mentsük meg, és hívjuk meg a közigazgatásban dolgozókat, a képviselőinket és a sajtó képviselőit. Elsősorban megosztjuk tapasztalatainkat. Általában van egy konkrét téma, a mostaninak a Covid árnyékában történteknek volt a tulajdonképpeni témája. Ez az év megmutatta a társadalmi egyenlőtlenségeket. Összekötöttük azzal is, hogy december 10. az emberi jogok napja, és ezek az egyenlőtlenségek azt is jelentik, hogy sérültek az emberi jogok szociális téren, de az oktatás területén is.

Hiszen ha valaki éhesen fekszik le, nem jut hozzá az egészségügyi ellátásokhoz, lakhatási problémái vannak, akkor tulajdonképpen az emberi méltóságát nem tudja megőrizni, pedig az Emberi Jogok Chartája ezen alapszik. 

– Kik vettek részt a találkozón?

– Tizenkét civil szervezet vett részt, köztük az Alpha Transilvană Alapítvány, a Hifa Románia Egyesület, a Fiatal Cukorbetegekért Egyesület, a családon belüli erőszakkal foglalkozó szervezetek képviselői és általában a szociális területen dolgozó szervezetek, de jelen volt a polgármesteri hival képviseletében egy helyi tanácsos is. Ezek között szoros együttműködés alakult ki az évek során, és ők azok, akik megpróbálnak változtatni a dolgokon, bár ez nem a leghálásabb szerep, mert ha a szociális szolgáltatásokkal foglalkozó szervezetek érdekképviseletet is felvállalnak, kritikusak, az negatív hatással lehet a támogatásokra.

A civil szervezetek nehezen tudnak fennmaradni, emberhiánnyal küszködnek, ez annak is a következménye, hogy nincs megfelelő finanszírozás. Sok esetben ezek a szervezetek az állam szerepét vállalják át anélkül, hogy megkapnák ehhez a szükséges anyagi hátteret.

Főleg a helyi viszonyokra fókuszáltunk

– Hogyan válaszoltak ezek a szervezetek a viágjárvány körülményei között a kihívásokra?

– Tulajdonképpen mindenki kihívásként kezelte ezt az évet, nem panaszkodott senki, tényszerűen elmondtuk, hogy mik a gondok. Gond volt a szociális szférában, hogy nem biztosították a tesztelést, ezért fennállt a gócpontok kialakulásának a veszélye, mert bár a szociális szolgáltatások óhatatlanul csökkentek, nem álltak le teljesen a járvány időszaka alatt sem, és bárki könnyen vírushordozóvá válhatott. A tényekhez a szervezetek tulajdonképpen javaslatokat is csatoltak, azt például, hogy rendszeres időszakokban teszteljék a szociális munkásokat. Ez nagy probléma volt, kihatott a működésre és az anyagi háttér biztosítására is. A törvény értelmében kapnak finanszírozást, de nagyon merev, rugalmatlan feltételek vannak. Ha a szervezetek nem tudják teljesíteni ezeket, eleshetnek a finanszírozástól. Áttértek ugyan alternatív módszerekre, így viszont a csoportos foglalkozásokból egyéni foglalkozások lettek sok esetben, ami sokkal több időt és energiabefektetést igényel, ugyanannyi vagy még kevesebb munkatárssal. 

Beszéltünk arról, hogy feltétlen szükség van stratégiai gondolkodásra, ki kell alakítani rövid, közép- és hosszú távú stratégiát. Főleg a helyi viszonyokra fókuszáltunk, kevésbé az országosra. A szervezetek is hozzászoktak, hogy elsősorban helyi szinten próbáljanak változtatni a dolgokon.

– Jelen volt Csép Andrea is, a képviselőház munkaügyi és szociális bizottságának tagja.

– Azt mondta, hogy feljegyezte a „házi feladatokat”, és azon van, hogy ha lehet, változtatni kell a tesztelési rendszeren. Viszont a szolgáltatási standardok az állami szektorra vonatkoznak, nincs esélyegyenlőség az állami szektor és a civil szféra között, nem lehet az állam részéről ugyanúgy finanszírozni, mint ahogy Németországban történik. Romániában történtek előrelépések, de még nagyon nehézkes a szociális munka finanszírozása. Ezt is meg kell oldani.

A szociális szférában nagy gondok vannak

– Ha jól értettem, abban egyeztek meg, hogy januárban újra „találkoznak” a civil kávéházban.

– Régen sűrűbben találkoztunk, és megbeszéltük a problémákat. Most újra felmerült, hogy gyakrabban kellene megbeszéléseket tartani. Mi ugyan együttműködünk, de kevésbé projektalapon. Vannak pályázati lehetőségek, amelyek nincsenek kihasználva. Marosvásár- helyről például kevés szervezet pályázott európai vagy a norvég alapra vagy országos projektekre. Ilyen pályázatokban kevés szervezet vett részt. Ez azért van, mert sok esetben a nagy projektek végén anyagi nehézségeik lehetnek, mert a lebonyolítás során sok esetben késések vannak az elszámolások terén, ezt pedig csak az bírja ki, akinek van anyagi háttere. Ez azonban még a nagy szervezetekre sem jellemző, nem rendelkeznek olyan nagy összegű készpénzzel, tartalékokkal, hogy abból előfinanszírozhassanak kéréseket. Ezért is tartózkodnak. Illetve a pályázati feltételek is olyanok, hogy sok esetben a nagyobb összegűeknél már jelentős pénzügyi forgalma kell legyen a szervezetnek, amit viszont a kisebbek nem tudnak biztosítani előfeltételként, úgyhogy ezért nem tudnak részt venni. Nagy szükség lenne arra, hogy partnerségben pályázzon több szervezet, és jó lenne akár a helyi, akár a megyei önkormányzattal közösen részt venni, lebonyolítani az emberi erőforrá- sokhoz kapcsolódó projekteket is, és nem csak infrastruktúra-fejlesztő projekteket. Marosvásárhelyen ilyen projekt nem volt az önkormányzat részéről. Szociális infrastruktúra-fejlesztő európai projekt is egy, illetve kettő van megnyerve már évek óta. Igaz, ezek a projektek lassan haladnak, és lassan mutatnak eredményt, de nagy szükség van erre. Főleg ezekről szeretnénk a továbbiakban beszélgetni. Stratégiafejlesztésről és arról, hogy hogyan tudunk együttműködni. A szociális szférában nagy gondok vannak, mert borzasztóan bonyolult, külön érteni kell a dokumentumok kitöltéséhez, megfelelni a standardoknak, a feltételeknek, ehhez szak- személyzetre lenne szükség, de ezeknek a szervezeteknek nincs ilyen személyzetük, sem pénzük.

– Sokba kerül egy projekt megíratása.

– És kevesen tudják úgy megírni, hogy nyerő legyen. Ezt kellene megoldani, erre próbálunk közös megoldást találni. A civil szervezetek sajátossága, hogy önállóak, nehezen állnak össze formailag, de közreműködnek. Úgyhogy ezt próbáljuk meg körüljárni az elkövetkezendőkben.