A zűr
2023-07-03 16:00:00
- Kuszálik Péter
Szívderítő hírt olvastam a minap a Nők Lapja 25-ös számában. A Nemzetközi Csillagászati Unió az exobolygók elnevezésére kiírt pályázaton elfogadta a magyar csapat javaslatát. A Vadászebek csillagképben található HAT-P-12 a Komondor, a HAT-P-12b bolygó pedig ezután a Puli nevet viselheti. „A magyar delegáció pályázata emléket állít az ómagyar pásztornemzet vadászatban, nyomkövetésben, illetve a nyájak őrzésében jeleskedő kutyafajtáinak.” Megható pillanat lehetett a névadás, nekem – a puszta hír olvastán – is repesett a szívem. Feltételezem, hogy a delegáció szűkös büdzsével dolgozott, mert szép-szép egy ilyen esemény, de ha túl sokba kerül egy efféle utazás, akkor csak interneten érdemes pályázni…
No, megfontolandó, hogy átírjam-e ezt a spórolós tanácsot, mert Balassi Bálint arra tanított, hogy „az jó hírért, névért, s a szép tisztességért ők mindent hátra hadnak”. (Értsd: a vitézek még a véráldozattól sem riadnak vissza, ha jó hírét kelthetik a mundérnak…) Mondom ezt azért, mert én az űrutazásokra elköltött minden dollárt, rubelt, koronát és/vagy piasztert kidobott pénznek tartok.
A holdfény békés célokra való felhasználásáról számtalan lányregényt és szirupos slágert (pl.: „Reszket a hold a tó vizén, színezüst lángot szór a fény…”) írtak az elmúlt századokban, ezzel nagyjából ki is merítették a Föld kísérőjének közel minden – pénzzé tehető – hasznát. Ide sorolnám a néhai Verne Gyula naiv regényét is (Utazás a Holdba), mert annak idején kellemes perceket szerzett a kalandvágyó kamaszoknak. Gömbölyded égi kísérőnknek van egy valóban fontos haszna, ámde ezt alig használják ki az olcsó energiára vadászó vállalkozók, pedig szép nyereséget tudnának kaszálni belőle. Az óceáni árapály köztudottan a Hold tömegvonzásának köszönhető, s az arra telepíthető lassú turbinák ingyen forgatnák a generátorokat; a termelt árammal pedig fillérekért lehetne oxigént és hidrogént előállítani stb. Az energiaforrás kihasználatlansága Murphy nagyapám egyik alaptörvényén alapszik, miszerint az emberiség csupán akkor fog észszerű megoldásokat keresni a gondjai megoldására, ha már minden egyéb – bornírt vagy csőddel járó – módszert kipróbált és kimerített.
Szomorúan tapasztalom, hogy újra előkaparták az űrutazások ötletét (az űrkutatás még hagyján, mert itthon – valamely csillagvizsgáló okulárja előtt üldögélve – igen szép fotókat tudnak készíteni a fehér törpékről, vörös óriásokról meg a fekete lyukakról, de hát ez is csak esztétikai élvezetet nyújt, azt pedig Csontváry festményei révén is beszerezhetjük: egy évben kétszer ingyenesen láthatók).
Féktelen pazarlás kutyákat, csírázó babszemeket és embereket küldeni az űrbe, ezt csak a hidegháború csúcsán engedhette meg magának a két világhatalom. Milliókat elpazarló versengés a semmiért, holott húszdollárnyi költséggel egy fingóversenyen is eldönthették volna az elsőbbséget. Lajka kutya és Gagarin letarolta az aranyérmeket az amcsik elől, aztán a holdra szállás levett kéttalicskányit a tíz köbméter szovjet trágyáról.
Még jó, hogy nem mentem el arra az előadásra, amiről a Népújság adott hírt (Az űrkutatás és űrstratégia fontosságáról; 2023. jún. 2.), mert ha ott mondom el a véleményemet, akkor úgy elhajtottak volna onnan, mint Rézi a magzatát. A Budapestről érkezett előadó hölgy felkészültsége zavarba ejtő: elmondta, hogy az ufológia humbug, s hogy az emberi mérték szerint elérhető égitestek nem hordoznak életet, de azt már nem magyarázta meg, hogy milyen érvei vannak mégis az utazásoknak. Fenntartom a véleményem: értelmetlen dolog embert küldeni az űrbe, mert csak zűr lesz belőle. Kezdve attól, hogy az utolsó csepp vizet és leheletnyi oxigént innen kell fölvinni, egészen addig, hogy milyen gondot okoz a borotválkozás vagy az ürülék nyomtalan eltüntetetése. Ragyogó elme, ismeri a lehetőségeket és az akadályokat, kár, hogy hatalmi ambíciók vonzáskörébe került. „Nem békés [űr]kikötőt kell keresni, ahol újrakezdhetjük, hanem rendbe kell tenni a saját otthonunkat, ez kellene legyen a fő gondolat” – mondotta Magyarország űrkutatási biztosa a vásárhelyi fejtágítón. Majd kifejtette, hogy az Európai Űrügynökség lépéshátrányban van, mert „nem elég versenyképes a nagy rakétaprogramokban”. Zárszavában kifejtette: „rengeteg teendő van, ezekre az EU az űrprogramokban hangsúlyt is fektet, hiszen tisztában van vele, hogy a szuverenitás megőrzéséhez [??] elengedhetetlen a fejlesztés.” – Mindig a balhé meg a zűr! Csak ne a kivagyiság meg az örökös dominanciaharc vezetné az országnagyokat és a világ hatalmasait…
