Ezekben a napokban emlékezünk az 1989. decemberi forradalom 28. évfordulójára.
Ezekben a napokban emlékezünk az 1989. decemberi forradalom 28. évfordulójára. És bár nagy a csalódottság és elégedetlenség az emberekben – ezt bizonyítják a véget nem érő tüntetések –, nem lehet és nem is szabad, ahogyan egyesek teszik, egyetlen kézlegyintéssel elintézni a rendszerváltás vívmányait. Annak ellenére, hogy a szabadságért haltak meg annyian, abszurd módon nagy a visszarendeződési tendencia, egyesek tovább éltetnék a kommunista ideológiákat és a szélsőséges nacionalizmust. Világos, hogy 28 év elteltével sem valósult meg a valós rendszerváltás, és a demokrácia is távoli délibáb. Ennek ellenére vagy éppen ezért kell emlékezni és fejet hajtani az áldozatok emléke előtt.
És épp ezekben a napokban, szombaton, december 16-án vett az ország és a világ végső búcsút Mihály volt román királytól, aki december 5-én hunyt el. Ám újabb abszurdum, ami csak nálunk történhet meg, hogy december 15-re, péntekre beidézték az aradi törvényszékre. Egy magánszemély, aki petíciót írt korábban a királynak, hogy járjon közben érdekében az ellene folytatott peres ügyekben, nem volt elégedett a beadványra kapott válasszal. Amiben az állt, hogy Mihály király súlyos betegsége miatt visszavonult a közügyektől.
Ez váltotta ki az illető dühét, aki az uralkodóházat és személyesen a királyt is beperelte. És mivel a törvény mindenkire vonatkozik, a procedúrát be kell tartani, az aradi bíróság beidézte I. Mihály király „alperest” egy nappal a temetése előtt. A bíróság szóvivője szerint a percsomó napirenden van, és a procedurális rendelkezések előírják, hogy csak a tárgyalás napján, illetve bizonyos előírások teljesülésével lehet felfüggeszteni az eljárást.
A felperesről tudni kell, hogy jelenleg börtönbüntetését tölti pedofíliáért, és egyébként is mániákus pereskedőként szerzett magának hírnevet. Állítólag több mint ezer peres ügy fűződik a nevéhez. 2001-ben 13 év börtönre ítélték kiskorú megerőszakolása miatt. Tíz év letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték, ám 2013-ban ismét elítélték, kiskorúak kétrendbeli megerőszakolása miatt. Jelenleg az aradi fegyházban tölti büntetését. Ráadásul, amióta börtönbe került, több pert indított a román állam ellen. Mi több, a Strasbourgi Emberjogi Bíróság egy esetben közel 4000 eurós kártérítést ítélt meg neki a nem megfelelő börtönviszonyok miatt. Többek között a túlzsúfoltság, a neki nem megfelelő börtönkoszt – állítása szerint a kenyér káros az egészségére – miatt indított pereket. Máskor meg azért perelte be az államot, mert nem különítettek el számára nemdohányzócellát a fegyintézetben.
Rengeteg példát sorolhatnánk fel, de csupán két abszurdumot említettünk, hogy lássuk, hogyan „működik” ez az ország. Ezek miatt kell emlékezni és tenni is valamit, hogy végre Románia, ha kínosan, vajúdva és megkésve is, de demokratikus országgá váljon.
Hogy ne legyen hiábavaló az áldozat, és ne az abszurditások vigyék el a hírét a nagyvilágba.
