Adattár az egykori vármegyékről

Ismernünk kell múltunkat, hogy abból építkezzünk

Talán a címbéli mondattal jellemezhetnénk azt a gesztust, amelyet a magyar kormány, a külhoni és külgazdasági minisztérium tett azzal, hogy Magyarország egykori vármegyéinek egy részéről készített nagy értékű lexikonsorozatot adományozott külhoni magyar intézményeknek azzal a szándékkal, hogy történelmi ismeretforrásul és identitás-erősítésként szolgáljon számukra. 

A sorozat szerkesztője Borowszky Samu; címe: Magyarország vármegyéi és városai; alcíme: Magyarország monográfiája – a magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Megírásához, szerkesztéséhez 1896-ban, a millenniumi évben (a honfoglalás ezredik évfordulóján) fogtak hozzá. 1914-ben, az első világháború kitörése vetett véget a kötetsorozat kiadásának. Addig 26 kötet jelent meg 25 vármegyéről (a 63-ból), sajnos a székelyföldi vármegyék már nem kerülhettek bele.

Tóth László, Magyarország csíkszeredai konzulátusának főkonzulja elmondta: ez a kiadvány akár ihletforrása is lehet a székelyföldi helytörténészeknek, kutatóknak egy ehhez hasonló volumenű munka megírásához. A maga korában ugyanis ez a kötet az akkori Magyarországról a legteljesebb ismeretanyagot foglalta magába, és a kor legkiválóbb tudósai, szépírói járultak hozzá a megjelenéséhez. Az első kötet előszavát Jókai Mór írta, olyan szerzők írtak bele, mint Móricz Zsigmond, Benedek Elek, Fraknói Vilmos, Tisza Kálmán stb. 

A konzul elmondta: Hargita és Kovászna megyében 30-30 sorozatot adtak át oktatási intézményeknek, egyházaknak, közintézményeknek, könyvtáraknak, Maros megyébe 25 sorozat kerül, többek között a megyei múzeumhoz, a Teleki Tékához, a megyei könyvtárhoz, de kap belőle a Bolyai, a katolikus líceum, a katolikus esperesi hivatal, többek között Szászrégen, Nyárádszereda, Marosszentgyörgy könyvtárai is. 

Az új sorozat kiegészült egy angol nyelvű összefoglalóval, amelyet azok számára ajánlanak, akik nem ismerik a magyar nyelvet, és érdeklődnek a kötetekbe foglaltak iránt. 

Ami a könyvadományt illeti, a konzul hozzáfűzte: ma már „nem divat könyvet adományozni, de úgy gondoljuk, hogy az elektronikus adathordozókkal szemben a könyv még mindig maradandóbb. A legmodernebb adattárolók is legtöbb 100 évet tartanak, míg a könyvek több évszázadig fennmaradnak.” A kötet korabeli technikával szépen tipografizált munka, fotók, metszetek, rajzok, térképek, statisztikák gazdagítják. 

A megajándékozottak nevében Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke vette át szimbolikusan a köteteket, és köszönte meg az adományt. Kifejtette, számunkra fontos, hogy a magyar kormány külpolitikája több szálon is összeköti az erdélyi magyarokat az anyaországgal. A szülőföldön maradást gazdaságfejlesztési programokkal segítik, emellett nagyon fontos az is, hogy megőrizzük az identitásunkat, kultúránkat, ami a közösségépítés fontos eleme. Ismernünk kell közös történelmünket, amire büszkék lehettünk, mint ahogy arra is, hogy magyarokként megmaradtunk Erdélyben – mondta az elnök, majd hozzátette: a kutatók, történészek mellett a közigazgatásban dolgozók, elöljárók is találhatnak érdekes, hasznos információkat, mert a monográfia olyan adatokat is elénk tár, amelyek részletesen ismertetik, miként működött a vármegyerendszer. 

Soós Zoltán megajándékozott intézményvezetőként, szakértőként elmondta, hogy a kötet olyan korba röpít minket, amelyre még mindig nosztalgiával gondolunk. A múlt század vége az Osztrák–Magyar Monarchiában a fejlődés időszaka volt. Mindaz, ami minket körülvesz, a középületek stb. kötődik ehhez a korhoz. Mindemellett annak a kornak a sajátossága volt, hogy az állam először vállalt szerepet a tudományos élet fejlesztésében, felismerték azt, hogy a szakember és a szakmunka lendítheti előre az országot, a tudományt, a kultúrát. Így készült el a szóban forgó kötet, és ez időben jelentek meg magánvállalkozásokként a sokunk által ismert Révai, a Pallas és más nagylexikonok. 

Végül a konzul elmondta, egyelőre 25 helyre kerültek a kötetek, de még tudnak adni másoknak is. Amúgy egy sorozatnak félmillió forint az ára. A 26 kötet öt dobozba fért be, amelyeknek súlya egyenként 55 kg, így nemcsak képletesen, hanem valóban nagy volumenű ajándékkal lepték meg az oktatási, egyházi és kulturális intézményeket.