Adóbomba

Színtiszta, a nyomdafesték tűréshatárán túli fokon cinikus politikai játszmát folytat a kormányfő az adótörvénykönyv módosítása címen. Nem véletlenül, mert mindenbe hajlandó mostanában kapaszkodni, amilyen iramban csúszik kifelé a játéktérről.

Egy, a tisztességes vállalkozásokat és munkavállalókat támogató adórendszerre nagy szükségünk lenne, efelett nincs vita. Az is törvényes előírás, hogy az adótörvénykönyv módosítását fél évvel a tervezett végrehajtás előtt nyilvános vitára kell bocsátani. Tehát látszólag a dolog rendben lenne, ám kilóg a lóláb, főleg akkor, amikor eszünkbe jut, hogy eddig szándékaikat, pláne az adóemelésre vonatkozókat, sosem jelentették be időben, és nem vitatták meg az érdekeltekkel a plágiumherceg kormányai. Bezzeg most, amikor pár nap múlva a liberálisok készülnek előállni a kormányprojektjükkel, tudnak időben szólni!

Csakhogy az átlátszó hazudozásnál most sem futja többre. Az első elemzések már felrótták azt, hogy ez az adóreform sokmilliárdos lyukat ütne a költségvetés bevételi oldalán, amire a foltot nem mutatta meg a kormány. Amúgy ha mutatta volna, az sem jelentene túl sokat, mert számtalan példát lehetne sorolni, amikor az ollódoktor szakijainak számításaihoz a valóság nem volt hajlandó alkalmazkodni, elég csak a hétcentes üzemanyag-illeték és a most eltörölni szándékozott oszlopadó példáját említeni.

Akár viccelődni is lehetne afelett, hogy egy ilyen szellemű, kivitelezhető adóreformra épített kormányprogrammal ma himnuszokat zenghetnénk a három éve hatalomra lépett USL-kormányról, és az elnökválasztásokat is könnyedén nyerhette volna a bejelentő. Csakhogy azóta nagyot fordult a világ, már a sógort is elvitte a DNA, a tévétulajdonos cimbora bírósági őrizet alatt áll, a pártból pedig az élelmesek szállingóznak át a riválisok padsoraiba. Kellett tehát egy téma, amivel egyrészt el lehet terelni a figyelmet a kellemetlen tényekről, másrészt ha a liberális kormányprojekt nem lesz legalább ennyire populista, akkor majd lehet nagy hangon szidni az ellenfeleket, hogy bezzeg ők nem akarnak adóreformot.

És ami még ennél is rosszabb, bármely üzletember, akinek volna legalább halvány beruházási szándéka szép hazánkban, továbbra is legalább kétszer meg fogja gondolni, hogy érdemes-e akár egy lyukas fityinget befektetni egy olyan országban, ahol a rá érvényes játékszabályokat alkotó politikusok képesek ilyen viccnek is rossz dokumentumokkal nyilvánosság elé állni. A legutóbbi görög választások után nem mutatkozott kis kihívásnak a populizmus rekorddöntése, de ezt a lécet a mi ollódoktorunk könnyedén ugrotta át.