Ady Endre a Székelyföldön

Bernády az építő büszkeségével vezeti körbe Adyékat az alig két évvel azelőtt átadott, szinte még mészillatú palotán. Megcsodálják a gyönyörű épületet, annak Thoroczkai Wiegand Ede tervezte „nem mindennapi bútorait”, megállapítva, hogy ehhez hasonló palotával egyetlen magyar város sem rendelkezik.

A Súrlott Grádics

(Folytatás múlt heti lapszámunkból)

Bernády az építő büszkeségével vezeti körbe Adyékat az alig két évvel azelőtt átadott, szinte még mészillatú palotán. Megcsodálják a gyönyörű épületet, annak Thoroczkai Wiegand Ede tervezte „nem mindennapi bútorait”, megállapítva, hogy ehhez hasonló palotával egyetlen magyar város sem rendelkezik. A könyvtárban Ady: „…jóleső örömmel látta saját műveit a legolvasottabb könyvek között”. (Székely Napló, július 27.)

A főispánnak aznap délelőtt, Adyék fogadása mellett, egyéb kötelezettségei is voltak. Egy újabb menetszázad sorakozott fel beszentelésre a Városháza előtti téren. Már egy év telt el a háború kitörésétől, egyre idősebb korosztályokat hívtak be frontszolgálatra. A harcba induló férfiakat már nem diadalmasan üvöltöző tömeg, virágesőt szóró hölgyek, hanem síró feleségek, karonülő vagy anyjuk szoknyájába kapaszkodó, szipogó gyerekek serege vette körül. Adyék a Közművelődési Ház erkélyéről nézték végig a menetszázad búcsúztatását. Ady könnyekig meghatódott az értelmetlen halálba küldött családapák sorait nézve.

Ady Endre a Nyugat augusztusi számában A magyarság háza címmel ír a városépítő Bernády Györgyről és legnevezetesebb megvalósításáról, a Közművelődési Házról: „Egy fontos erdélyi város egy különösen nagyszerű ember jóvoltából kultúr-palotát csinált, különöset és nagyszerűt. – Ez lesz, ha a Sors úgy akarja, a magyar menedék, dús és takaró. Itt fogjuk őrizni magunkat mi magyarok, kik egymás ellen annyit vétettünk. Ide fogunk verssel, zenével, beszéddel összevonulni, ha baj lesz. S minden képességes szeretetemmel néztem föl reá, ez úrra, mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok s ő az én rokonom”.

Ady Endre a vásárhelyi sajtóban is újraközölt, többször is idézett írásában Kultúr-palotának nevezi a Közművelődési Házat. Kultúrpalotát ír Csinszka is a visszaemlékezéseiben. Az elkövetkező évtizedekben a könnyebb, gördülékenyebb Kultúrpalota név fokozatosan (az 1920-as, 40-es években a sajtóban Közművelődési Palota néven szerepel) felváltja a Közművelődési Ház elnevezést.

A Közművelődési Ház meglátogatásával véget is ért Adyék tervezett vásárhelyi programja. Szombat délutántól, három napon át, a költő és kísérői, elfogadva Bernády György meghívását, a főispán és felesége vendégeként maradtak Vásárhelyen, illetve látogattak ki Szovátafürdőre. Szállást az Európa Szállóban foglaltak számukra (Bernády tér 1.). A tulajdonos után Csernát-palotának is nevezett szálloda mind reneszánsz és barokk díszítőelemeivel, mind a budapesti kávéházak stílusában berendezett kávéházával tipikus fővárosi épület benyomását keltette. Vendéglátóik úgy gondolták, hogy a Párizshoz és Pesthez szokott Ady ebben a környezetben fogja legjobban érezni magát.

A szobák elfoglalása után Adyék és vendéglátóik Bernády Györgynek a Trébelyszőlő közepén épült gyönyörű villájához kocsiztak (Trébely utca 7.). A vár mögötti városrész egyik legdíszesebb palotáját Bernády György 1885-ben építette. A bejárati rész, gyönyörű vörös márványlépcsőivel, festett ablakaival, Thoroczkai Wiegand Ede és ifj. Csiszár Lajos későbbi átalakítási munkáinak köszönhetően nyerte el gyönyörű szecessziós jellegét.

A Trébelyben Csinszkáék újra megkóstolhatták Marosvásárhely legnevesebb ételkülönlegességét, a flekkent. A recept egyszerű, rácson, hirtelen mindkét oldalán kisütött hússzelet. Viszont az elkészítés igen nagy tapasztalatot igényel. Ma még az eredeti recept birtokában sem tudnánk a Bölöni által a vásárhelyi tartózkodás legsikeresebb programjaként emlegetett vacsorába nyúló ebéd első számú ételkülönlegességét elkészíteni. Ehhez hiányzik maga a fő alapanyag: az egész éven át a kondával legelésző, ősszel a makkoló erdőn felhizlalt sertés nyakaskaraja, amihez hasonlót ma hiába is keresnénk a hipermarketek polcain.

Az ebéd vacsoraidőbe, majd a vacsora ismét hajnalig tartó mulatságba torkollott. Egymást érték az ünnepi beszédek, pohárköszöntők. „Csinszka eleinte vidáman és hajlamosan fogadta a férjének kijáró hódolást, hiszen abból kíváncsiság őreá, a pár hónapos ifjú asszonyra is permetezett. Az irodalmi figyelem és szórakozás kezdett azonban cimborás, vidéki mulatozássá fajulni, s a vásárhelyiek, akik kitapogatták Adynak a borral szemben való gyöngéjét, nem respektálták eléggé a Csinszka asszonyian kedves, de mégis szigorúan rendelkező gyermekszájából hangzó tilalmát. De nem lett a vásárhelyi napokból semmi bonyodalom.” (Bölöni, Igaz Szó, 1957)

1915. július 25., vasárnap

Marosvásárhely

Vasárnap délelőtt Adyék az Európa szállóban próbálták kialudni a hajnalig tartó trébelyi flekkenezés fáradalmait. Túl sokat nem tudtak pihenni, a városban hamar híre ment Ady Endre látogatásának: „…mintha egyszerre a földből bújtak volna elő mindazok, akik Ady költészetének szerelmetes hívei voltak: tanárok, hivatalnokok, irodalmi barátok és nők is… Egymásnak adták a kilincset a szállóban ismeretlen hívek és barátok…” Bölöni és Csinszka is a vásárhelyi régi és új ismerősök közül első helyre teszik a Bucher családot, név szerint említve Bucher Lajos feleségét, a tragikus véget ért tehetséges költőnőt, Szász Piroskát.

(Folytatjuk)