Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Hercule Poirot és Miss Marple régi ismerőseink.
Az első évtizedekben csupán a könyvek lapjai mögül léptek elénk rokonszenves mivoltukban, reánk bízva, hogy fantáziánk szerint elképzeljük fizikai alakjukat. De jött a mozi, majd a tévé és két ragyogó tehetségű színész David Suchet és Angela Lansbury személyében, és játékukban megelevenedtek kedves regényhőseink.
Hercule Poirot, a francia anyanyelvű belga detektív, a mai szemmel kissé humoros öltözetű, rendkívül pedáns, simizve lépkedő úriember, ragyogó elme, és Miss Marple, a tipikus angol vénkisasszony, a minden lében kanál, szemfüles hölgy, aki olykor a detektíveket is felülmúló logikával derít fényt a legbonyolultabb bűncselekményekre, mindenkor a tévé képernyője elé csalogatnak.
Az angol középosztály missei és missisei – különösen a múltban – gyakran kacérkodtak a regényírással, olykor komoly sikerrel. Gondoljunk csak Jane Austenre (1775–1817), Charlotte (1816–1885), Emily és Anne Brontëra, George Eliotra (1819–1880), akikről az irodalomtörténet is jogosan emlékezik meg. Ezzel szemben a bűnügyi-lélektani regények hírneves szerzőjének, Agatha Christie-nek a nevét sem említi. Ezt kárpótolja részben Laura Thompson: Agatha Christie, an English Mystery című, 2007-ben megjelent, több mint 500 oldalas könyve.
Frederick Miller amerikai üzletember 1878-ban vette feleségül Clara Boehmert, egy angol katonatiszt leányát. Ebből a házasságból született 1890. szeptember 15-én Agatha Mary Clarissa, a későbbi Agatha Christie. Az írónő mindig büszke volt amerikai származására, és öregasszony korában, New York-i látogatása során felkereste a brooklyni temetőben nyugvó Miller rokonság sírjait.
Frederick Miller könnyelmű ember volt, elpazarolta vagyonát, s így a család mind nehezebb anyagi helyzetbe került. Agatha eszes gyermek volt. Négyéves korában megtanult írni és olvasni. Minden érdekelte, ami körülötte történt. Figyelte az embereket és szavaikat. Már gyermekkorában rengeteg érdekes dokumentumot gyűjtött: születési bizonyítványokat, leveleket, fényképeket, szerződéseket és végrendeleteket. Ezért minden írásában a szereplők nagy része életből vett, ismert figura volt. Cselekedetük meggyőző, hitelt érdemlő. Miután apja 55 éves korában szívbajban meghalt, 1895-ben a család egy évre Franciaországba költözött, ahol olcsóbb volt az élet, mint Angliában. Agatha, ahogy felcseperedett, énekesnőnek készült. 1909-ben amerikai barátai meghallgatták, de kijelentették, hogy kellemes hangja ellenére ez még nem elég ahhoz, hogy énekesnő lehessen. Így nem maradt számára csak az írás, ami mindenkor érdekelte. Alig volt 18 éves, amikor elkezdett publikálni. Eleinte Mary Westmacott és más, különböző álneveken. Rendkívül vonzó fiatal lány volt, élte az életét, szórakozott. 1912 októberében találkozott Archie Christie-vel, egy gyenge anyagi helyzetű, jóképű pilótával, és feleségül ment hozzá.
Kitört az első világháború. Agatha 1914 nyarán Franciaországba utazott, sebesülteket ápolt. Férje szinuszai nem bírták a repülést, erős fájdalmai voltak. Ezért 1917-ben az adminisztrációhoz helyezték. A háború végén ezredesként szerelt le, majd állást kapott a Légügyi Minisztériumban. Londonba költöztek és 1919-ben megszületett leányuk, Rosalind. Agatha akkor már neves író volt, és John Lane kiadótól ajánlatot kapott öt regény megírására, majd újabb tizenkét történetet írt Poirot nyomozásairól, aki annyira élethű és csodálnivaló volt, hogy az olvasók valóságos személynek hitték.
1922-ben a házaspár kirándulást tett Dél-Afrikába, Új-Zélandra, Ausztráliába és Kanadába. Agatha útjuk élményeit egy sikeres regényben megírta. Nem voltak anyagi gondjaik, bár férje váratlanul állás nélkül maradt. Agatha ekkoriban jött rá, hogy kiadója nem korrekt, és új kiadó után nézett. Ettől fogva Edmund Cark intézte ügyeit élete végéig.
Legismertebb regénye, amely megalapozta hírnevét, a The murder of Roger Ackroyd volt, amelyben a narrátor maga a gyilkos.
A jómód és siker közepette Archie beleszeretett egy fiatal lányba, és közölte feleségével, hogy válni akar. Gyötrelmes napok következtek. Agatha nem akarta elhinni, hogy házassága a végéhez érkezett. Fiatalság, szépség, szerelem, elégedettség semmivé vált. 1928-ban elváltak, és két héttel később Archie újból megnősült.
Agatha világszerte ismert volt és gazdag. Megengedhette magának, hogy utazgasson. 1929-ben, egy ázsiai útja alkalmával megismerkedett a 25 éves Max Malloran archeológussal, aki rövidesen feleségül kérte, és ő igent mondott a nála 14 évvel fiatalabb férfinak.
1939 szeptemberében kitört a második világháború, de Agatha számára ez a periódus volt a legsikeresebb. 1950-ben könyveit huszonötezer példányban forgalmazták, és ez a szám egyre nőtt. Regényeinek egy részét filmre vették, a rádió népszerűsítette őket. Hírneve magaslatán állt, de ő egyre inkább visszavonult. A hajdani viruló szépségből kövér, öregedő asszony lett, amihez az is hozzájárult, hogy férje egy Barbara Parker nevű fiatal lánnyal megcsalta. Magányban, 1976 januárjában hunyt el a detektívregények királynője.
Az írónő fizikai létében nincs többé. De 112 regénye sokmilliós példányszámban, éppen úgy, mint az azokból készült számos film megmaradt számunkra mesteri szerkesztésben és jellemrajzban, érdekfeszítően és gondolatokat fakasztva, tudatosítva bennünk, hogy az ember mennyire kapzsi, kegyetlen, gátlástalan és gonosz tud lenni, amiért végül is mindig bűnhődnie kell. Ennek az igazságnak a kimondása és tudatosítása az olvasóban és nézőben több mint egyszerű műkedvelés. Ez már esztétikai kategória, művészet, irodalom.
Erőss Attila