Az egészség világnapja volt tegnap. Nem új keletű, van már régisége ennek a napnak is. Ami az ünneplést illeti, működnek egészségügyi intézmények, ahol szabadnapra hivatkozva tegnap elutasították a mit sem sejtő, vidékről érkező vagy a helybéli betegeket. A családorvosi rendelők egy részében úgyszintén, bár sokan úgy tartják, hogy a magánszektorra nem vonatkozik ez az ünnep. Voltak viszont rendelők, ahol úgy vélekedtek, hogy rájuk férne a szabadnap, de nem engedhetik meg, mert a páciensek közül egyet sem szeretnének elveszíteni.
De térjünk rá az idei világnap központi témájára, ami az egészségügy terén tapasztalható munkaerőhiányról is szólhatna. A témából arra következtethetünk, hogy más országokban sem tökéletes a helyzet, ezért fogadják továbbra is szívesen a romániai egyetemeken képzett szakorvosokat. Ami az Európai Unióban természetes, ha a szabad mozgás lehetőségére gondolunk. Ezt ki is használja a romániai egyetemeken képzett orvosok többsége, akik úgy érzik, hogy elképzeléseiknek megfelelő munkát csakis külföldön fognak találni. Az itthon élő több mint 55.000 orvos pedig a nagyvárosokban, az egyetemi központokban dolgozik, az új végzősök többsége is oda vágyik. Míg tíz megyében félszáznál is kevesebb az orvos, Marosvásárhelyen lassan már nincs olyan belvárosi utca, ahol ne lenne fogorvosi rendelő.
Igaz, vannak népszerűtlen szakok is, amelyekben nem bővelkedünk szakorvosokban, és a vidéki kisvárosok kórházába is egyre nehezebb szakorvost találni, félreeső vidéki családorvosi rendelőkbe úgyszintén.
Bár Alexandru Rafila, az egészségügyi tárca vezetőjének nyilatkozata szerint Romániának elfogadott munkaerő-fejlesztési stratégiája van, és nagy beruházások folytak a szakágazatban, ami 2030-ig megoldja a munkaerőhiányt az egészségügyben, ezt a szakmabeliek közül sokan kétlik.
Ha életbe lép a törvény, amely kötelezővé teszi a közintézményekben dolgozó 65 évet elért orvosoknak is a nyugdíjba küldését, akkor valóban felszabadulnak munkahelyek, de ahogy a MOGYE esetében is történt évekkel ezelőtt, a keletkezett űrt sok helyen nehéz, sőt lehetetlen lesz betölteni. Holott vannak még „idős” orvosok, akik a nemrégiben megszabott 65 éves korhatárt meghaladva is hosszú évek tapasztalatának a birtokában vállalnák a munkát.
A várható fejleményeken túl az egészség világnapján gondoljunk elismeréssel azokra az orvosokra, asszisztensekre, aki a nehéz pillanatokban mellettünk álltak, és életünket, egészségünket köszönhetjük nekik.
Ami pedig bennünket, a jövőnket illeti, bármi is történjék, tájékozódjunk minél alaposabban a megelőzés lehetőségeiről. Ajánlom figyelmükbe az 1700-as években élt Mátyus István, Marosszék első orvosdoktorának, tudósának tanácsát a diéta fontosságáról, amit dr. Tompa Anna idéz Globalizáció és egészség című könyvében: „Amennyivel szebb, hasznosabb dolog volna az embernek egész életében jó egészségben maradni, annyival kéne inkább szorgalmatoskodni kinek-kinek az egészségét megtartó diétáról, vagy életnek módjáról, mintsem a nyavalyák orvosolgatásáról…”
