A tikkasztó hőségben megdöbbentő, véres, halálos, felelőtlen emberek által okozott közúti balesetekről, családon belüli agresszióról számolnak be a napi hírek, természetesen egy-egy politikai eseménnyel, illetve inkább politikusról szóló szaftos pletykával színesítve.
Eltekintve a balesetektől, valóban megdöbbentő, ami ebben az országban történik: hivatalos adatok szerint évente 200 nő esik családon belüli erőszak áldozatául, vagyis másfél naponként gyilkolja meg, veri halálra feleségét, élettársát alkoholmámorában egy-egy fenevad. Mostanában pedig egyre gyakrabban fordul az elvakult düh a gyermekek felé.
Nagy baj van ebben az országban, ahol szállóige, hogy „a verés mennyei áldás”, és sokan el sem tudják képzelni verés nélkül a gyermeknevelést vagy akár a házaséletet.
Elemzések egész sora fut a kereskedelmi tévékben a témáról, és a vitatkozó felek minden alkalommal egyetértenek abban, hogy mentalitásváltásra lenne szükség, hiszen a kiskorában bántalmazott gyermek felnőttként ugyanúgy bántalmazni fogja a környezetét.
Az agresszív viselkedés nem csupán a tanulatlan emberek szintjén „hagyományos”. Ugyanolyan arányú agresszivitás jellemez sok, úgynevezett „értelmiségi” családfőt is.
Az agresszivitásnak nem csupán olyan primitív megnyilvánulásairól beszélhetünk ebben a szép hazában, mint a „sima” verés vagy késelés, netán utcai lövöldözés…
Nem ennyire látványos, nem folyik vér a szó szoros értelmében, de ugyanilyen veszélyes a verbális agresszió, az idegengyűlölet, fajgyűlölet vagy a Romániában „évszázados hagyománynak örvendő” magyarellenesség. Amely az 1918-as egyesülés centenáriumának közeledtével egyre vehemensebbé válik. A kereskedelmi tévék egyik kedvenc témája a hazafias rongyrázás, az RMDSZ elnökének és a magyar miniszterelnöknek a pocskondiázása, illetve különböző forgatókönyvek kitalálása arról, hogy hogyan akarják a magyarok leválasztani Erdélyt Romániáról.
Ezekkel a szcenáriumokkal riogatják és manipulálják az embereket.
Jellemző, hogy a politikusok nagy része is előszeretettel veszi elő a magyar kártyát. Hiszen könnyebb a nemzeti érzelmeket borzolni, mint konkrétan tenni valamit a nyomorgó milliók életminőségének javítása érdekében.
Pedig egy olyan országban, ahol a lakosság 47 százaléka él a létminimum alatt, ahol a statisztikák szerint minden ötödik gyermek éhesen fekszik le esténként, ahol ezeken kívül a gyermekek több mint ötven százaléka nem él megfelelő körülmények között, fontosabb lenne gazdasági és életminőség-javító kérdésekről vitatkozni, de nemcsak vitatkozni, hanem tenni is valamit, mint napi agresszióval és uszítással hergelni őket.
Persze köztudott, az éhes ember könnyebben manipulálható…
