Áhítatból mítosz

A Kultúrpalota felépítésének századik évfordulóját ünneplő eseménysorozat részeként fotókiállítás nyílt kedd délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában.

Fotó: Kaáli Nagy Botond

A Kultúrpalota felépítésének századik évfordulóját ünneplő eseménysorozat részeként fotókiállítás nyílt kedd délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában. A gazdag és látványos tárlat az állandó marosvásárhelyi színjátszás Kultúrpalota-beli időszakának állít emléket, és azokat az időket idézi fel, amelyekre már csak az idősek emlékezhetnek Marosvásárhelyen: a hetvenes évek előtti évtizedeket, a Székely Színház messze földön híres művészeit, előadásait. A kedd esti előadás, A mélyben kezdete előtt nyílt meg a tárlat, amelyet – Keresztes Attilának, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatójának üdvözlő szavai után – Kincses Elemér rendező méltatott.

– Hétéves koromban jártam először a Kultúrpalotában, a szüleim vittek el színházi előadásra. Máig emlékszem arra az áhítatra, ami a hatalmába kerített, amikor beléptem az épületbe, majd megnéztem az előadást. Ez az áhítat mára mítosszá nemesedett. Ha ezt a mítoszt emberekre bontanám, rengeteg hatalmas nevet kellene említenem, olyanokét, mint Delly Ferenc, Kovács György, Lohinszky Loránd. Annyira fontos szerepet töltött be ez a színház, hogy egy családi barátunk, egy fül-orr-gégész orvos Kézdivásárhelyről minden premierre ide utazott. Akkor még nem voltak aszfaltozott utak. Emlékszem, hogy édesapámmal hajnalig vitáztak a bemutatókról. A Székely Színház flekkenfalván Európát teremtett. Mélységesen európai volt és mélységesen magyar. Egy-két ember hagyta el csupán a társulatot. Ma sem tudok egyebet mondani – ha belépek a Kultúrpalotába, annak a kölyöknek az áhítatát érzem. És ezt a mítoszt nagyszerű, szeretetre méltó emberek töltik ki – emlékezett Kincses Elemér.