Megint a se veled, se nélküled tanácstalanság állapotába kerültek a magyar érdekképviselet vezetői. Rosszkor jött ez a kormányba hívó mérgezett üzenet.
Megint a se veled, se nélküled tanácstalanság állapotába kerültek a magyar érdekképviselet vezetői. Rosszkor jött ez a kormányba hívó mérgezett üzenet. Az európai parlamenti választások szempontjából mérlegelve nem jó kampányfogás a hiteltelen, újdonsült szociáldemokrata szövetséghez bilincselődni. Sokat lehet veszíteni, és ígérgetéseken túl valószínűleg semmit sem fogunk nyerni. Bár tegnap az RMDSZ legmarkánsabb személyisége, Markó Béla volt szövetségi elnök a magyarellenes szándékok visszaszorításának, a szimbólumhasználat és anyanyelvű oktatás gondjainak megoldását vizionálta a kormányba lépéssel. Közel két évtizedes tárgyalási tapasztalattal jól tudhatja, hogy mit lehet kicsikarni a támogatásunkra szoruló román pártokból. De számolni kell azzal is, hogy ezek a szocdem fiatalok útszéli csibészek a pártalapító atyákhoz viszonyítva.
A magyar közösség szempontjából legfontosabb az alaptörvény ránk nézve kedvezőtlen cikkelyeinek megváltoztatása, a valós decentralizáció és a székelység önrendelkezéséhez szükséges törvényes háttér megteremtése. Ha ezeket nem tartalmazza a megszületendő koalíciós szerződés, esetleg egy titkos záradék, nincs miért elsietni a döntést. Természetesen igaza van a szövetség politikai alelnökének: kormányasztalnál ülve másképp születnek a döntések. Ráadásul nemcsak egy-két bársonyszékről lenne szó, hanem vagy félszáz helyi, kisebb-nagyobb vezetői tisztségről is. Olyan kulcsfontosságú intézményeknél és ügynökségeknél, amelyek segíthetik vagy akadályozhatják a lakosság ügyintézését. Sajnos, így működik ez az ország. A magyarok lakta vidékeken akkor virágoztak a beruházások, amikor kormánypozícióban volt az RMDSZ. És mégse kellene most, közel kétévnyi sikertelen kormányzás átkát magunkra húzva, beköltözni a kormánypalotába. Főleg azért nem, mert semmi kilátás a gazdasági fellendülésre. Sőt, a valutaalapi sugallatra összefércelt költségvetés újabb terhet rak a fogyasztók és vállalkozások vállára. Elég, ha a betervezett üzemanyagár és energiahordozó-ár növekedésére gondolunk. A Boc-kormány idején született népszerűtlen, nadrágszíjszorító intézkedések bevezetésének már egyszer megfizette az árát a demokrata szövetség. A két évvel ezelőtti választások szavazatvesztésein ez jól lemérhető. Tehát amikor az országvezetésbe segédhajtónak hívnak minket, minden várható nyereséget és veszteséget mérlegelni kell. Most több a vesztenivalónk. Jobb, ha ott maradunk az ajtóközben. A húsos falatoktól távol, de mégsem kivert kutyaként.
