Akik sajnálják a telet

Apró pillangófiú, poliplány, fekete süveges boszorka, megannyi hercegnő és még sokféle mesehős vette birtokba kedd délután a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola tornatermét. A Gézengúz játszóházba járó gyermekek számára ismerős volt az – ezúttal farsangi díszbe öltözött – terep, hiszen a Folk Center Alapítvány keretében működő játszóház oktatói évek óta itt tanítják néptáncra az óvodásokat és kisiskolásokat.

A tél végi mulatságra is szép számban érkeztek egészen kicsi és nagyobbacska szórakozni vágyók. A gyerekek a nyári Gézengúz fesztiválról ismert hagyományos fajátékokkal találkozhattak újra – többek között gólyalábakon egyensúlyozhattak és libikókán kacsát röptethettek –, illetve a Caritas Cseperedő foglalkozásain használt, egyensúlyt fejlesztő játékokat és a Gézengúz játszóház jókora rámás csizmáját is kipróbálhatták. A farsangozók a bejáratnál – a felnőtt kísérők által felajánlott adományért cserébe – petákokat kaptak, és – akárcsak a Gézengúz fesztiválon – azokat válthatták be egy-egy játék kipróbálására.

Az együttlétet élő népzene tette meghittebbé, Sinkó András és az Öves zenekar, illetve a Picinige gyermekzenekar muzsikált. Dallamaikra a rendezvény második felében táncház kerekedett.

– Miért fontos a gyermekek számára egy ilyen farsangi mulatság? – kérdeztük Moldován Emesét, a Gézengúz játszóház és táncház egyik oktatóját. 

– A gyerekek ezeken az alkalmakon a számukra kedves mesehősök bőrébe bújhatnak, és ezáltal megélhetik a vágyaikat, legyőzhetik félelmeiket. Ha nagy szavakat akarnék használni, azt is mondhatnám, hogy ennek gyógyító szerepe is van. Egyébként ilyenkor mi, felnőttek is kiadhatjuk magunkból mindazt, ami a hétköznapok illemszabályaiba nem fér bele. Úgy gondolom, ez volt a lényege minden idők farsangjainak. Ami az itt levő fajátékokat illeti, természetes anyagból készültek, az ügyességet, a kreativitást fejlesztik. A háttérben szóló népzene pedig a hallás fejlesztésére van jótékony hatással. Tánc közben szocializálódnak is a gyerekek, hiszen meg kell fogni egymás kezét, figyelni kell egymásra. Ugyanakkor az is nagyon fontos – és a néptáncoktatásunknak is ez a legfőbb célja –, hogy nagyobb korukban, ha Maros vagy nyárádmenti dallamokkal találkoznak, ne azt mondják, hogy ez „popular” zene, hanem azt, hogy „igen, ezt már hallottam, ismerem, szeretem”.

– Régebb a Gézengúz farsangjain Illést is elégettétek. 

– Ezúttal ez elmarad, azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a gyermekek sajnálják a bábut. Ők nem abban a közegben élnek, amelynek természetes kelléke a szalma, éppen ezért nem olyan tartalmakkal hozzák összefüggésbe az égő szalmabábut, mint falun élő társaik. Ugyanakkor a gyerekek szeretik a telet, ők nem a gázszámlát, hanem egészen más, csupa kellemes dolgot, tevékenységet látnak benne, a szánkózást, a korcsolyázást, a hóemberépítést, így nem is akarják elégetni vagy elűzni. Éppen ezért mi nem farsangtemetést rendezünk nekik, hanem mulatunk egy kicsit így, tavaszváróban.