Alig voltak látogatók az Outward Boundnál

Az aktív kikapcsolódástól is félnek az emberek

Kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van, azonban egyéne válogatja, hogy hogyan oldja meg, vagy mi számít számára pihenésnek. Van, aki otthon szeret csendesen, egy jó könyv társaságában pihenni, van, aki a filmek szerelmese, másoknak a beszélgetés vagy másféle szórakozás jelenti az igazi feltöltődést. És van, aki elmegy túrázni, akár egyedül, akár csoportosan. Azonban nagyon úgy néz ki, hogy a koronavírus-járvány arra kényszerítette a túrázókat is, hogy maradjanak otthon, vagy legalábbis ne menjenek csoportosan, annak ellenére, hogy úgy jobb, és több szempontból is biztonságosabb. 

Az Outward Bound idei forgalmáról Horváth-Kovács Ádám ügyvezető igazgatót kérdeztük.

 – Mennyire hatott ki az Outward Boundra a járvány?

 – Az Outward Bound nagyon megérezte a járványt, mivel az emberek behúzódtak otthonaikba, és nem nagyon mertek részt venni a programjainkon, illetve hatóságilag is hosszabb ideig tiltva volt a kijárás. Még azután sem, miután szabadon, vagy legalábbis szabadabban lehetett közlekedni, nem igazán mozdultak ki közösen, illetve kerülték a közösséget, azt, hogy egy légtérben sokan legyenek. Ez határozta meg a tavaszt és a nyarat is. Munkánk végig volt, hiszen vagy építettük Szovátán, a központban a kötélkertet, vagy javítgattunk és fejlesztettünk. Azonban csak nagyon nehezen tudtunk összehozni öt programot a nyár folyamán, ami, mondanom sem kell, nagyon kevés.

 – Mire volt ez elég, és körülbelül hány résztvevőről beszélhetünk?

 – Száz alatt volt a résztvevők száma egész nyáron, ami nagyon csekély. A programjainkon átlagosan egy évben körülbelül 3000 résztvevő szokott lenni, ennek idén a 10%-a volt meg. Ez az arány is úgy jön ki, hogy beleszámoljuk a januári és februári sítáborok résztvevőit. Idén mindössze ezeket tudtuk a klasszikus módon megszervezni. Tehát 10%-ra csökkent a résztvevők száma, és ezzel arányosan a bevételünk is.

 – Meglátása szerint miért ez az óriási visszaesés? Érthető módon az emberek félnek a vírustól, de túrázás és aktív pihenés közben szinte akarva-akaratlanul is betartható az előírt másfél-két méteres távolság.

 – Szerintem a válasz abban rejlik, hogy  nálunk általában idegen emberek verődnek össze, ha 10 személy jön, az sok esetben 10 különböző helyről érkezik, tehát érthető módon ez azzal is jár, hogy van egy potenciális fertőzésveszély. Amennyiben pedig osztályközösségekről van szó, akkor szintén gondot jelenthetne, ha sok fiatal lenne együtt, egy térben, ha eljönnének hozzánk, és jelenleg a törvény sem engedélyezi az osztálykirándulásokat. A programjainkban nemcsak a túrázásról van szó, hanem különböző csapatépítő feladatokról is. Bár nem volt lehetőségünk idén nyáron sok programot szervezni, ezekből is kihagytuk azokat a feladatokat, amelyekben közel kerülnének egymáshoz a résztvevők. Azonban fennáll a fertőzés lehetősége mindenhol, ez alól mi sem vagyunk kivételek. Mikor az egész országban, sőt az egész világon azt tanácsolják, hogy maradjanak otthon az emberek, akkor egyáltalán nem az a közhangulat, hogy menjünk el egy csapatépítő, személyiségfejlesztő programra. Ilyen szempontból érthető a távolmaradás az Outward Bound programjaitól. 

 – Azonkívül, hogy a már említett játékokat kivették, még milyen óvintézkedéseket vezettek be?

 – Az egyik az volt, hogy nyáron kizárólag kint, a szabad ég alatt volt az étkezés, az épületben kötelező volt a maszkviselés, bemenetelkor a kézfertőtlenítés. Mindezeket betartottuk, és megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a résztvevők tudjanak élni ezekkel, illetve köteleztük is őket a szabályok betartására.

 – Hogyan látja, hogy fog alakulni a látogatók száma az Outward Boundnál?

 – Remélem, hogy tavasztól javul a helyzet, amennyiben hosszabb ideig így fog maradni, annak súlyos következményei lehetnek mindenki számára. Ez a bezártság senkinek nem tesz jót, és valamilyen úton-módon képesek kell legyünk arra, hogy megtanuljunk együtt élni ezzel a helyzettel, még akkor is, ha fennáll a kockázat. Fontos, hogy ki tudjunk mozdulni, és tudjuk többé-kevésbé folytatni a megszokott, a járvány előtti életvitelt, mert nagyon hosszú ideig a mostani formában nem fenntartható.