Dicséretes dolog, hogy az Európai Bizottság annyira aggódik a tyúkokért. Ennek jeleként a napokban 13 tagországot, köztük Romániát és Magyarországot is felszólította, hogy mihamarabb tegyék meg a szükséges intézkedéseket az uniós állatjóléti előírások betartására.
Dicséretes dolog, hogy az Európai Bizottság annyira aggódik a tyúkokért. Ennek jeleként a napokban 13 tagországot, köztük Romániát és Magyarországot is felszólította, hogy mihamarabb tegyék meg a szükséges intézkedéseket az uniós állatjóléti előírások betartására. A hiányosságok kiküszöbölése a hagyományos ketreces tojótyúktartás felszámolását jelenti. Az 1999-ben hozott irányelv, amely az idéntől lépett életbe, előírja, hogy minden tojótyúknak 750 négyzetcentiméternyi felületet kell kialakítani 45 centis belmagassággal. Az ülőrúd tyúkonként 15, az etetőhossz 12 cm, a két ketrecsor közötti szabad folyosó pedig 90 centiméteres kell legyen. Az alom mellett biztosítani kell a karomkoptató eszközt, hogy a szárnyasok biológiai és viselkedésbeli igénye kielégüljön. Azok az országok, amelyek nem hatnak oda, hogy termelőik minden tojótyúkot ilyen körülmények között tartsanak, az állatok jólétét veszélyeztetik és a piaci versenyt gátolják, hátrányos helyzetbe hozva azokat a farmokat, ahol tetemes befektetéssel beszerezték és felállították az előírásszerű ketreceket – olvasható a felszólításban. A tagállamoknak kétszer két hónap áll rendelkezésükre, hogy az irányelvek betartásához szükséges intézkedéseket gyakorlatba ültessék. Akik nem tesznek eleget a felhívásnak, négy hónap elteltével az Európai Bizottság előtt kell felelniük a mulasztásért.
Kétséget kizáróan dicséretes rendelkezésekről van szó, amelyek célja, hogy az unió területén minőségi szárnyashúst és tojást forgalmazzanak. Ez romániai viszonylatban különösen fontos, mert néha gusztustalan, véraláfutásos, törött szárnyú csirke olvad ki a megvásárolt csomagból, s a testi jelekből következtethetünk az állatok idegállapotára is. Ennek ellenére a romániai termelők közül sem tudott mindenki eleget tenni az állatonként 12 eurót jelentő beruházásnak. De sebaj, amit itthon nem lehet előállítani, azt majd behozatalból pótolják, ahogy más termékek esetében is történik. Hogy mindez a szárnyashús és a tojás drágulásával jár?
Az ajánlott „tyúkketrec"-modellt nézegetve, amely a mi körülményeink között megfelelne egy kis kerti üdülőházikónak, arra gondolok, hogy a kelet-európai emberek életkörülményei mikor lesznek ennyire fontosak az uniónak. Ki fog előírásszerű lakhelyet biztosítani a komfort nélküli albérleti szobában tengődő sokgyermekes családoknak, a szülőkkel egy lakáson osztozó fiatal kisgyermekes házaspároknak, az „egyszobás” putrikban élő romáknak? Hogyan elégülnek ki a jövedelmük 25 százalékától megfosztott, hitelük törlesztésére képtelenné vált családok viselkedési és biológiai igényei, s a kisnyugdíjasoké, akik uniós magasságokba feltornászott áron kell fizessék az alapvető szolgáltatások díját. A kelet-európai „emberjólét” feltételei vajon mikor lesznek olyan pontosan megszabottak, mint a tyúkokéi?
