Inkább álom, mint sztráda. Már ami az autópálya romániai szakaszát illeti. Magyar részről egyértelmű, hogy komolyan gondolják.
Inkább álom, mint sztráda. Már ami az autópálya romániai szakaszát illeti. Magyar részről egyértelmű, hogy komolyan gondolják: a keddi alapkő lerakásával elkezdődik ugyanis az M4-es autópálya Berettyóújfalu–Nagykereki közötti szakaszának építése. A közel 30 kilométeres út 2020 első felében elkészül, a beruházás nettó költsége 98 milliárd forint.
Az úthálózat fejlesztése gazdasági fellendüléssel jár, de a beruházásnak egyéb – környezetvédelmi, közlekedésbiztonsági stb. – vonzata van – hangzott el. Ezt Romániában – úgy tűnik – vagy nem értik, vagy nem veszik komolyan. Ha nem így lenne, ma gyorsforgalmi utak, autópályák kötnék össze a nagyvárosokat szerte az országban.
A tíz éve elkezdett észak-erdélyi autópálya 548 kilométeréből például mindmáig csak a Kolozsvár–Aranyosgyéres szakasz készült el. A kivitelező Bechtellel 2013-ban bontottak szerződést, a munkálatokkal megálltak, azóta alig történt előrelépés autópályaügyben. Az országos útügyi vállalat honlapján számos adat szerepel a beruházásról, szinte mindenik 2014-re vagy 2015-re nyúlik vissza, az esetek zömében tavaly adtak ki engedélyt a munkálatok megkezdésére. A kivitelezést szakaszosan végzik, a szerződéseket megkötötték, tanácsadó, tervezőcégek hada szerepel a képletben. Ha csak a Marosugra–
Nyárádtő közötti mintegy 10 kilométeres autópálya-szakaszt nézzük, a beruházást eredetileg idén nyáron be kellett volna fejezni, a határidőt azonban decemberre tolták ki. A munkálatok 30, a kifizetések 22 százalékos befejezettsége kevés reménnyel kecsegtet arra, hogy jövőben már használatba adják ezt a részt. A gond itt is, akárcsak a Jedd–Nagyernye terelőút esetében, a kisajátítások akadozása. Ezekben a helyzetekben üt vissza, hogy 27 év alatt sem sikerült rendbe tenni az ingatlanok visszaszolgáltatását, a tulajdonjog bejegyzését, olyan törvénykezést hozni, ami ezt a célt szolgálja, illetve tisztességes piaci árban megegyezni a földtulajdonosokkal. Az érdekek mentén történt nyomvonal-újratervezések, az ingatlanspekulációk fontosabbak voltak, mint a közlekedési infrastruktúra fejlesztése. A politikusi ígéretek elszálltak, a Ponta-féle kormányfői nyilatkozat, miszerint 2016-ban Marosvásárhelyről autópályán autózhatunk Budapestre, már akkor megmosolyogtató volt. Igaz, kampányidőszakban hangzott el, egy kampánytémává degradált beruházás kapcsán.
Az autósztrádára visszatérve: a fentiek ellenére a kedden letett alapkő optimizmusra ad okot. Mert mégiscsak megengedhetetlen, elfogadhatatlan, kínos, érthetetlen és nem utolsósorban nevetséges lenne, hogy 2020-ban az elkészült M4-es ne tudjon összekapcsolódni Nagyvárad mellett a romániai pályával… csak papíron.