Jól tudjuk, hogy választások közeledtével a magukat megmérettetni szándékozó politikusoknak minden lehetséges módon a választók bizalmába kell férkőzniük.
Jól tudjuk, hogy választások közeledtével a magukat megmérettetni szándékozó politikusoknak minden lehetséges módon a választók bizalmába kell férkőzniük. Jobb helyeken ezt érdemi vitatémák közvélemény elé tárásával teszik. Itt a Balkánon, ahol az elnöki székre másolódoktorok is pályázhatnak, csak ilyen, nyomdafestéket bíró jelzőkkel minősíthetetlen kampánylufikra futja, mint a helyi adók évente ötvenszázalékos emelésére vonatkozó tervezet, amelyet a pénzügyi szaktárca honlapjáról kormányfői utasításra vontak vissza a közzététel után egy nappal.
Bizton állíthatjuk, hogy az a „szakértő”, aki képes olyan tervezetet készíteni, mely a helyi adók 50%-os emelését irányozza elő, olyan törvényi háttér mellett, mely ezen adónemeket az infláció alakulása szerint szabályozza, és olyan időkben, amikor a pénzromlás sosem látott negatív csúcsokat döntöget napirenden, az nem a pénzügyminisztériumban kéne lófráljon, hanem elmegyógyintézetben, ön- és közveszélyessége okán szigorú felügyelet alatt.
Rendes helyeken ha egy pénzügyminisztériumból akár tévedés folytán is nyilvánosságra kerülne egy ilyen hajmeresztő fércmunka, ott a tárcát betöltő tisztségviselő önként venné a kalapját, nem várva meg, amíg szélesre tárják előtte az ajtót. Eddig is többé-kevésbé világos volt, hogy a rangos újvilági oklevelekkel gazdagon felvértezett miniszter hölgy nem áll a feladatköre magaslatán, de ha ilyen nagyságrendű baklövés után is a helyén maradhat, akkor egyértelmű, hogy a diplomái annyit érnek, mint a néhai diktátor asszony doktori címei.
Ha egy ilyen, a hülyeség fogalmának újraértelmezésére maradéktalanul alkalmas dokumentumot képesek akár egy napra is közzétenni a regáti pénzügynél, arra
egyetlen magyarázat létezhet. Az, hogy az olcsó kampánylőrével gyorsan megrészegíthető választókra jól ráijesszenek, hogy aztán az őrangyal szerepében színre léphessen a kormányfő, aki megvédi a gonosz fináncoktól a szavazókat. Vélhetően ennyit is tartott a szóban forgó törvénytervezet pályája, mert olyan képtelenségek vannak benne, amik a pénzügyi hozzáértés túltengésével nem vádolható ellenzéknek is túl könnyű kampánylabdákat dobnának fel egy esetleges vita esetén. Arról már nem is szólva, hogy aligha van olyan polgármester e szép hazában, aki ilyen adóemeléseket végre is hajtana, hiszen ilyen mértékű sarcolással nem csak a saját karrierjét ásná el egy életre bármely önkormányzati tisztségviselő, hanem az adófizetők spontán lázadásán sem lepődhetnénk meg hasonló adókivetés esetén.
Ami jó származhat ebből a pénzügyi kampánylufiból, az az, hogy ha valaki ennyire félkegyelműnek nézi a választópolgárokat, akkor azok gondolkodó rétegeit ilyen húzásokkal remélhetőleg rá tudja ébreszteni, hogy úgy kéne majd a szavazatokkal sáfárkodni, hogy tőle védjük meg az országot. Persze, ehhez kell egy megfelelő kihívó is, ami már nem a választókon múlik.
