Amire ötven éve vártak

Elkészült a székelykakasdi ivóvíz- és szennyvízhálózat

Május végén régóta várt eseményre került sor Székelykakasdon: a helyi önkormányzat végre átvehette az évek óta megígért, de lassan készülő ivóvíz- és szennyvízhálózatot. 

A falubeliek mindennapjait jelentősen megkönnyítő beruházás számos kihívás elé állította a községvezetést. Indulásként a polgármester kérvényezte a megyei víz- és szennyvízkezelési infrastruktúra bővítéséről szóló programból való kilépést, mely kizáró feltétele volt bármely pályázati lehetőségnek. Az önkormányzatnak rekordidő alatt területet is kellett vásárolnia a víztartály elhelyezéséhez. Csak ezután kezdődhetett el az igazi hajrá a lehívható alapok megcélozására. 

Mint arról korábban is beszámoltunk, a közel kétmillió eurós munkára 2017 elején, Kovács Edit polgármester első mandátumának első évében nyújtottak be pályázatot, év végére írták alá a finanszírozási szerződést. Ezt követően a tervező majdnem 8 hónapot késleltette a munka rajtját. A munkakezdési engedélyt végül 2019 nyarán adták ki, és 11 hónap állt a kivitelező rendelkezésére, a következő év elején kirobbanó világjárvány azonban ezt a forgatókönyvet is átírta. Többszöri szerződéshosszabbítás után most végre elkészült, és működik a hálózat. A lakosság pedig – mindaddig, míg az önkormányzat hivatalosan is át tudja ruházni az Aquaserv regionális vízszolgáltatóra a rendszer működtetését – július közepétől fizetési kötelezettségvállalás aláírásával kezdhetett el rácsatlakozni. Bár a hálózat kész, az utolsó gyulafehérvári elszámolásig, a pályázat lezárásáig még nagyon sok munka vár az önkormányzatra – tudtuk meg Kovács Edittől, Maroskeresztúr polgármesterétől. 

A pocsolyát adó kutak története

Czegő György és felesége, Jolán rendkívül elégedettek a falujukban bekövetkezett változással. 

– Ez egy fél évszázados civilizációs előrelépés. A korábbi községvezetés idején Maroskeresztúr mostohagyermeke volt a település, ma már egészen másként áll a helyzet – szögezte le György, majd nyugalmazott tanáremberhez illő pontossággal foglalta össze a kakasdi kutakban lévő salakos, salétromos víz 50 évvel ezelőtt bekövetkezett minőségromlásának történetét. 

– A hetvenes években az udvarunkon folyt keresztül a Nagy-patak, csak hídon lehetett megközelíteni a házat. 1970-ben kezdődött az úgynevezett faluszisztematizálás. Akkoriban, az iparosítási törekvések idején beleesett egy buldoexkavátor a patakba, és így az megtelt téglaporral. Azután a falu minden kútjában piros lett a víz, és ez a mai napig így van. 

– Nem is víz az, inkább pocsolya – jegyezte meg Jolán, majd arról beszélt, hogy eddig ecetet kellett használnia a mosogatáshoz, hogy az edényei megtisztuljanak. A kútvíz tönkretette a vízcsapot, a kagylót, rövidesen ki kell cseréljék.

– Az anyatársaméknak már korábban volt vezetékes vizük, a fiam eddig nekünk is onnan hozta a mosáshoz, főzéshez valót. De most már nálunk is megoldódik ez a probléma, pár napon belül ugyanis rácsatlakozunk az ivóvízhálózatra. A szennyvízhálózatra már rá is csatlakoztunk – újságolta boldogan Jolán.

– Sok kakasdi várt erre a pillanatra, és sokan nem hitték, hogy egyszer bekövetkezik – vette át újra a szót György. – Több szempontból is fontos változás ez a falu életében. Egyrészt gazdasági haszna van, hiszen, ha van vezetékes víz, megnő a telkek értéke. Másrészt, az egyéni szempontokat nézve, végre zavartalanul használhatók a háztartási gépek, anélkül, hogy a víz kárt tenne bennük. 

A házaspár azt is kiemelte, hogy sok más településtől eltérően Székelykakasdon ingyen szerelték be a háztartásokba a vízórát, ezáltal családonként 8-10 ezer lejes költség alól mentesítették a lakosságot. 

– Meg sem tudjuk köszönni a polgármesterünknek mindazt, amit a faluért tett – vonták le a következtetést Czegőék látogatásunk végén