Tulajdonképpen hálát kell adnom, nem is tudom, kinek, amikor elszakadtam tőle. Nem volt fájdalmas és ájulásig könnyes, na persze könnyednek sem nevezném…
Tulajdonképpen hálát kell adnom, nem is tudom, kinek, amikor elszakadtam tőle. Nem volt fájdalmas és ájulásig könnyes, na persze könnyednek sem nevezném, volt bennem némi szívfájdalom, valami kitaszítottságérzet, de végül is nem kell engem sajnálni. Megvan a magamhoz és a másokhoz való eszem, eszméletem, józanságom. Bár ezt a polgári erényemet sokszor sikerrel palástolom.
Útilaput kötött a talpamra. Ámbátor tél volt, de egy olyan cégnél, mint P, ez sohasem volt akadály, minden körülmények között, ha a dolgok így kívánják a közérdek szem- és szívszögéből, talál rá helyet, módot, jogcímet, ürügyet és fortélyt. Erről híres P. Hívei, elkötelezettjei, akkori fölkentjei nem finomkodtak, nem teketóriáztak. Ez már egy ilyen kapcsolat volt, mely amilyen hirtelen támadt, éppen olyan gyorsan halt is meg/el/ki belőlem.
Az, aki kiebrudalt, már nincs az élők sorában, elvitte őt nem a fővárosból hajnalban befutó gyors, melyen érkezett rendet csinálni, karriert és szervezetet építeni, hanem valami hosszan lappangó kór, veleszületett hajlam, rendellenesség. Ezért merek ma, kábé másfél évtizeddel később, erről írni.
P nem nő, nem is férfi, P nem élőlény, de alattomos, élő-eleven, sokakat tápláló, legalább kétszer annyit elriasztó jelenség. Nincs haja, de ügyes hívei bármit elő tudnak rángatni a hajánál fogva, ha érdekeik úgy kívánják. Talán mondanom sem kell, mindig magasabb közösségi, közérdekekre lehet hivatkozni. Jól fésült, kócosságát csak azok pillanthatják meg, akik közelről megismerték, érezték testszagát.
Nincs szeme, ám szemrebbenés nélkül képes igazat és hamisat állítani, tenni, dönteni. Akár egy időben. Jól és rosszul egyazon indulattal, felfuvalkodottsággal, energiával, elhivatottsággal. Elvégre ezért választják sokan. P képes boldogságot adni. Képes boldogtalanná tenni sokakat, hozhat gazdagságot, élvet, sikert, hírnevet, (kétes) babérokat, de nem tud főzni, sem babérleveles fuszulykalevest, még egy kávét sem, viszont kiválóan kavar, amit csak akartok. Kiforral, leforráz, néha odakozmál.
Elvehet biztonságot, vethet nyugtalanságot és hinthet konkolyt, viszályt, szelet, imádja a vihar aratását. Jószívű önmagához és gonosz ellenfeleivel szemben. Magyarországon pl. folyton az orra alá dörgöli régi szeretőinek, hogy bukottak, hazugok (éjjel és nappal); úgy tesz, mintha jobbkezes lenne, de ugyancsak ott Magyarországon csupa balos és baljós mozdulatokat tesz, másutt nem szeretik, botrányhősnek tartják, szerepel a nagy lapokban, de nem a szexrovatban, ámbátor folyton kib ...-ik, hol ezzel, hol azzal, bankokkal, a háztartásokban csökkenti a rezsit, trafikot oszt. Imád mutyizni.
Feltűnően öltözködik, leginkább a háromszínű összeállításokat kedveli, mind itt, mind Franciaországban, mind odaát a Duna-parton. Ha Ukrajnában jár, sárgát és kéket visel. Nagyon tud viselkedni.
P szeszélyes, kiszámíthatatlan, titkolózik, utálja az újságírókat, a sajtót és a médiát általában, de nem tud a nyilvánosság nélkül létezni, vannak kedvenc médiahuszárai és lakájai. Ha kell, megvesztegeti őket, ha kell, letiltja, demokrácia ide vagy oda. Úgy tud odahatni, hogy megőrzi a törvényesség látszatát, miközben megszorongat, jogaidat nyirbálja és közben azt hajtogatja, miközben ajkad ajkával összeforr: szabad vagy, nyugodtan beszélj tovább. A kutya ugat, a karaván egy kávé.
P nagykorú. Egyidős az írni-olvasni és gyilkolni tudó emberiséggel. Neve a városból jön, mert leginkább városon hajszolják imádói. Sőt, még inkább a fővárosban, ahol van egy háromszáz üléses/ágyas (vagy több) kéjlakja és egyéb palotácskái, budoárja, kabinetje, boszorkánykonyhája. Gyakran váltogatja cselédeit.
Nem öregszik, csak erényeit és bűneit öregbíti. Nem egyenlő arányban. Van, mikor az erények, de leginkább a vétkek, mulasztások, sértések és sertések kerülnek túlsúlyba. Időnként visszanyeri erkölcsi egyensúlyát. Ám aggodalomra semmi ok, hamar visszazökken régi ismert modorába.
Ahogyan megszoktuk.
P mint politika.
