Angolkert vásárhelyi módon, avagy lombtalanítás

• 2013-03-25 14:03:19

Nem tudom megállni szó nélkül: ki dönti el azt, hogy minden útszéli fát kivágjanak vagy legalább csonkára vágjanak a mi városunkban?

Nem tudom megállni szó nélkül: ki dönti el azt, hogy minden útszéli fát kivágjanak vagy legalább csonkára vágjanak a mi városunkban? Az 50-60 év alatt valahogy megmaradt fákat most egy nagyon ügyes szerkentyűvel úgy felnyírják, hogy csak a csonkja marad, esetleg egypár ág. Ha igen magasra mert nőni a fa, a hegyét is lenyírják. Vásárhely most már nem a rózsák városa, hanem a megnyomorított, félig kiirtott fáké.

A mi pénzünkön vett drága gépekkel, hozzá nem értő személyzettel garázdálkodnak a városban. Már nem kell egy kevéske árnyék sem a járdákon? Már csak én járok gyalog a város utcáin? Csak én veszem észre, hogy jövőre egy ép szál fa sem marad?! Akkor minek ment el pénz annyi új facsemetére, ha egy-két év múlva csonkára vágják őket? Lásd: Ady utca, Bodor Péter sor, November 7. negyed, Liviu Rebreanu utca, az állomás felé, Szabadság utcai kis park. Minek kell minden fának egyforma csonkának lenni? Kinek jó ez? Ilyen állapotban nem tud virágozni semmi! Sem az akác, sem a hárs, sem a gesztenye. Tele van a város akácvirággal – így a nóta. Mi lesz így a várossal? Az ember sem nyiratkozik úgy, hogy a feje bőrét is lehúzzák, esetleg ilyen címen le is fejezik!

Az igaz, hogy lehet angolparkot kialakítani. De ezt nem ott kell, ahol akác, hárs, fenyő él, ezek a fák nem tűrik, hogy valakik kénye-kedve szerint kockára, háromszögűre faragják, mert belepusztulnak. Nem is illik a mi épületeink közé.

De talán lehetne a kombinát ülepítőjéből vagy a cukorgyár helyén angolkerteket kialakítani! Az volna értelmes és hasznos tett!

Polgármester úr és tanácsadói! Hallgassák meg, és vegyék figyelembe a város lakóinak véleményét, hogy mit szeretnének! Itt és most mi élünk! A két angol tudós véleményét is meg lehet hallgatni, de Anglia más! Gondolkodjanak el, miért jön az angol trónörökös, Károly herceg hozzánk, vadvirágos rétekre és a fenyők alá friss levegőt szívni!

Mihály Irén