Mozgósítást gyakorol a hadsereg mostanában. Az ügy a médiában is teret kapott, miután a gyakorlás finoman szólva sem sült el tökéletesen, meggyűlt a magyarázkodnivalója az illetékeseknek.
Mint ismert, közel négy éve háború zajlik a szomszédságban, és egyes politikusok menetrendszerűen eresztenek meg harcias nyilatkozatokat. Nemrég a hadsereg tartalékos állományának kiegészítésére vonatkozó törvényt készítettek elő, és az utóbbi időben az ország több megyéjében is tartalékosokat hívtak be. Még azokból a korosztályokból, amelyek a sorkatonai szolgálat kivezetése előtti években megtapasztalhatták a bakalét örömeit. Mint a sajtóteret kapott beszámolókból kiderül, a szervezettség hagyott kívánnivalót maga után, voltak olyanok, akiket nem a megfelelő helyre hívtak, mások a betervezett lövészetről maradtak le, mert nem volt mivel kivinni őket a lőtérre. Akinek vannak még emlékei az egykori néphadseregből, azok számára az ilyen logisztikai bakik nem jelentenek nagy szenzációt. Ám miután már lassan két évtizede a nyugati katonai szövetség oszlopos tagjai vagyunk, és egyesek szinte havi rendszerességgel vizionálnak errefele is támadást, a dolog elgondolkodtató.
Az illetékesek szerint nincs semmilyen különösebb gond, ők azt hangsúlyozták, hogy az ilyen gyakorlatoknak pontosan a tesztelés a célja, hogy lássák, hogy működik a rendszer élesben, és kijavítsák a hibákat. Ám a tartalékos korosztályok ilyetén mozgósításával elvetették a sulykot. A hivatásos hadseregek korában a hasonló tartalékosok bevetésének kérdése akkor
tevődik fel, amikor az aktív, kiképzett állomány már elfogyott a lövészárkokból. Olyankor szokták behívni azokat, akik esetleg évtizedekkel ezelőtt belekóstoltak a katonalétbe, láttak egyenruhát és fegyvert közelről, de katonaként már csak a létszám feltöltésére alkalmasak, harci értékük megáll az ágyútöltelék szintjénél. Ez az utolsó előtti fok a totális mozgósítás előtt, amikor már minden épkézláb embert visznek, a kamaszoktól a nagytatákig, teljesen függetlenül attól, hogy jártak-e életükben katonaság közelében.
Ha olyan harci helyzet állna elő, amikor tényleg élesben van szükség a mostanában behívogatott tartalékosokra, az azt jelentené, hogy olyan háborúban vagyunk, ahol a hivatásos hadsereg már elfogyott, vagy bármely egyéb okból képtelen ellátni a feladatát. A harciaskodó politikusoknak arra kellene figyelniük, hogy ilyen helyzet ne álljon elő. Főleg ne sodorjanak bele egy háborúba, hanem rendezzék a vitás kérdéseiket a tárgyalóasztaloknál. Ha pedig mégis hadseregre és fegyverekre adódna szükség, ezt hagyják meg az önkéntesek szórakozásának. De ha már annyira alkalmatlanok a feladatukra, hogy tényleg totális háborúban eshető mozgósítást kell szimulálni, akkor álljanak a sor elejére példát mutatni.
