Apák napja
2023-06-13 14:00:00
- Ábrám Zoltán
Mélyen agyamba, lelkembe vésődött, hogy május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját. Papgyermek lévén, ilyenkor a szinérváraljai, majd Szatmáron a Németi templom ünnepi virágdíszbe öltözött, elhangzott egy-két szavalat és ünnepélyes köszöntő, majd istentisztelet végeztével a gyermekek egy-egy szál virágot adtak át édesanyjuknak. Én magam is. Történt mindez az átkosban, az aranykorszakban, az akkori világ egyik legaberránsabb abortusztörvényének az országában. Dekrétországban. Igaz, sokaknak utólag, felnőtt fejjel be kellett vallaniuk önmaguknak, hogy életüket a Jóisten és szüleik, kiemelten valamikori magzati lényüket az anyaméhben hordozó édesanyjuk mellett, a magzatelhajtást szigorúan korlátozó kondukátornak is köszönhetik. Bármilyen furcsa így együtt emlegetni őket.
Szóval, az anyák napját mindig megünnepeltük. A rendszer megtűrte, nemigen tehetett egyebet, hiszen az ország erejét, a nemzet egységét a születési arányszám növekedésére bízó pártvezetés önmagának mondott volna ellent, ha az édesanyákat mellőzi. Igaz ugyan, a szocialista hazát építő, munka mezején eredményeket elérő munkásasszonyokat kedvelte, a nők napjának a megünneplését már-már megkövetelte a munkáltatóktól. A sokgyermekes hős anyákat pedig külön kitüntette. Az anyák napját viszont meghagyta az egyházaknak. Történelmi egyházaink pedig évről évre „felmelengették” ezt a kedves feladatot, és nem feledkeztek meg az édesanyákról. De csak róluk.
Vitathatatlan, a római jog egyik alaptétele, hogy „az anya személye biztos”. De mindemellett többnyire érvényes, miszerint az apa személye is ismert. Biológiailag pedig teljesen evidens, hogy az anya és az apa közös genetikai állományának a végterméke az újszülött és a belőle felcseperedő ember. Egykoron az is evidenciának tűnt, miszerint az emberek két csoportba sorolhatók, éspedig a nők és a férfiak csoportjába, de manapság nőtt a kínálat és a kereslet – a liberális piacgazdaság kulcsszavaival élve. Arról viszont még nem tudok, hogy létezne olyan újszülött, csecsemő, gyermek, felnőtt ember, akinek két anyja vagy két apja lenne. Még nincs tudomásom arról, hogy megdőlt volna az alábbi kijelentés: új emberi lény világrajöttéhez biológiai szempontból egy anya és egy apa kell, vagyis egy petesejt és az azt megtermékenyítő spermasejt. (No, azért ne menjünk olyan részletekbe, hogy valakinek külön lehet biológiai édesanyja, és az ő méhe helyett a saját anyaméhének otthont nyújtó béranyja, vagy a csupán spermáját adó biológiai apja mellett a valóságban őt nevelő édesapja és a többi.)
A fentiek miatt úgy gondolom, hogy egyre inkább a köztudatba kell emelni a biológiai édesapa, a férfiből lett kispapa, akár a szociális apa szerepét az új emberke létrejöttében, felnevelésében. És alkalmat kell teremteni a hálára, a köszönetre, amit a keresztyén ember számára a harmadik parancsolat is szorgalmaz. Nyilván a fentiek jegyében született meg az apák napja gondolata, és döntetett el annak időpontja. A legtöbb országban, így a magyar anyaországban is, június harmadik vasárnapján ünneplik meg az édesapákat. Legalábbis papíron, lehetőleg a valóságban is. Mert az édesapának jólesik, ha gyermeke felköszönti, megköszöni a köszönnivalót, örömében és bánatában mellette áll.
A rendkívül gyakran ünneplő ortodoxoknál vagy éppen görög katolikusoknál nem terjedt el az anyák napja megünneplése. Annál erőteljesebb a Szűzanya tisztelete, Mária kultusza. Hozzá képest József személye már eltörpül. A Mária-tisztelet a római katolikus vallásnak is alapeleme, miközben a katolikus magyarok és a protestáns magyarok (reformátusok, unitáriusok, evangélikusok) május első vasárnapján szép szokás szerint megünneplik az édesanyákat. Az édesapákról azonban, talán néhány kivételtől eltekintve, mindannyian megfeledkeznek.
Az Európai Unióba belépő Románia sok mindenben igyekezett, igyekszik megfelelni az írott és íratlan elvárásoknak. Bár Magyarországon már 1925 óta ünnepeltetik anyák napja, amelyet évekkel később a hivatalos iskolai ünnepélyek közé soroltak, Románia nem rendelkezett ilyen hagyománnyal. A csatlakozás óta (2007) viszont Romániában törvény mondja ki: május első vasárnapja az anyák napja, míg május második vasárnapja 2009-től az apák napja az ország állampolgárai számára. Ezzel szemben Magyarországon június harmadik vasárnapja a hivatalos apák napja. Az időpontok megoszlanak országok és országok között. Mégis azt kell mondanom, hogy a valódi európaiság gondolata akkor vált volna gyakorlattá mifelénk, ha a száz éve román állampolgár erdélyi magyarok hagyományait és anyaországának korábbi döntését figyelembe véve, hozzá igazodva, június harmadik vasárnapját nyilvánították volna apák napjává. Aki eddig nem ünnepelt, annak úgyis mindegy lett volna. Nem számít – mondanák a döntéshozók.
Nekünk sem számít. Mi éppúgy június harmadik vasárnapján ünnepeljük az édesapákat. Köszönet mindannyiuknak!
