A 450 éves református kollégium sok kiváló szakembert nevelt az egyetemes magyar kultúrának. Sok tanárról és diákról megemlékeztek a különböző évfordulós rendezvényeken. Egyvalaki kimaradt, aki a Bolyaiak után a legelismertebb marosvásárhelyi tudós volt, Kelemen Lajos. Tizenegy évet töltött a református kollégiumban. A kollégiumban eltöltött éveire emlékezett Születtem Marosvásárhelyt címen. Visszaemlékezését kiadta a kolozsvári Komp-Press Kiadó 1993-ban. „Szülőim sírja után mindig felkerestem a kollégiumot, s lelkemben ilyenkor újraéledtek ifjúságom álmai és emlékei, valahányszor hazajutottam” – írta. A fenti sorokat már olvashatta a kedves olvasó a Népújság 2009. május 9-én megjelent számában, egy általam jegyzett cikkben.
Kelemen Lajos az egyetlen Corvin-lánccal kitüntetett marosvásárhelyi tudós. Éppen ezért nagy odafigyeléssel veszek kézbe minden tőle származó okiratot, adatot, levelet stb. Érdekes az alábbi levél is, amely a Román Nemzeti Levéltár marosvásárhelyi kirendeltségében található. Erről a levélről szó sincs Kelemen Lajos Naplójában, és rajtam kívül az utóbbi 40 évben nem olvasták, legalábbis a levéltár használati lapja (Foaie de folosire) szerint.
Kelemen Lajos
A levél 1926-ban kelt, és az akkor református kollégium igazgatójához, Nagy Endréhez címezte:
„Kedves Endre!1
A Vályi Gábor hagyatékából néhány iskolatörténeti emléket küldi özvegye a kollégiumnak. Olyanok, amiket sajnos sem az intézetek, sem egyesek nem szoktak megőrizni, s így annál becsesebb apróságok.
Ezekből négy drb. szépírási vizsgai irka, u.m. formaírás Dósa Istváné (1828 júl. 5. 1832 dec. 12.) Réthi Józsefé (1836. II.12) Doselek Ferencé (1836. II.11); 15 drb. pedig a Vályi Károlyé, Vályi Gábor elhalt testvéréé 1857. febr. 9tól 1865. II. 2-ig, végül egy drb. a Bodor Lászlóé.
Aztán vannak Vályi Károlynak jegyzetei; Vályi Gyula francia leckegyakorlatai 1872-ből, egy görög szószedettöredék, Dósa István latin jegyzetei Ovidiustól, Horatiustól 1832-ből és a poeticumból egy disszertatio (jutalmazott) 1837-ből, és 3 térképlap, amelyről az 1850-es borús években temettek.
Ezenkívül van a jogakadémián használt négy drb. jegyzet, melyekből egyik (a Jus Publicum2) Dósa Elek írása.
Ezekhez járul Gergely Lajos 1866 tankönyvül használt magyar nyelvtana s két névsor.
Mindezek iskolatörténeti múzeumi emlékek, őrizzétek ilyekül. Amely sorokat vékony vászonkeretes üveg alá téve föl lehetne függeszteni, mindenesetre olyan helyre hol nap nem éri.
Nagyon becses kulturális és ritka emlékek a mellékelt vásárhelyi színlapok is, 1826-tól 1839-ig (5 drb. s egy megy sárga írott színlap 1838ból valamint egy 1871beli vásárhelyi dalárda által rendezett dal és zeneelőadásra egy belépő jegy. Végül 3 drb. egyleveles nyomtatványok színészettörténeti vásárhelyi érdekességek.
Ezek vékonyan rámázva a könyvtárnak, napnak ki nem tett falra függeszthetők legjobban.
Vályiné más ily apró emlékeket, s könyveket is szánt a kollégiumnak. Mikor (kézbesítjük) értesítlek.
Majd, együtt az egészet csak akkor köszönjétek meg, ha mindet magkaptátok, – a könyveket is.
Kelemen Lajos
Kolozsvár 1926. okt. 24.”
Azért tartom fontosnak a levél közlését, mert Vályi Gáborról is alig tud valamit a közvélemény. Öccséről, a híres matematikusról, Vályi Gyuláról hál’ Istennek köztéri szobor is van Marosvásárhelyen a vár mellett, Sebestyén Júlia tanárnő jóvoltából. De kevesen tudják, hogy Vályi Gyula bátyja, Gábor is kiváló tudós volt. A marosvásárhelyi jogakadémia egyik utolsó professzora, míg a Ferenc József Egyetem első statisztikaprofesszora volt. Igaz, abban az időben és korban a statisztika még olyan államleíró, gazdaságiföldrajz-szerű tudomány volt, mára már a közgazdászhallgatók réme, egy kőkemény matematikai diszciplína lett.
Persze ma is tanítanak egyfajta leíró, meseszerű statisztikát a humán tudományokban (jog, kommunikáció, szociológia, társadalomtudományok). De a közgazdasági egyetemeken a statisztika, ökonometria stb. a hallgatókat ma megrémíti, lévén tiszta matematikai tudományág. (Azt már kevesen tudják, hogy a statisztika matematikai diszciplínává válásában kulcsfontosságú szerepe volt az éppen 120 éve született Neumann Jánosnak, a Kolozsváron, Bolyai János után 100 évre született Wald Ábrahámnak és ugyancsak a Kolozsváron született Veress Pálnak is!)
Nos, Vályi Gábor még az a régivágású statisztikaprofesszor volt, aki, noha kevés matematikai megalapozással tanította a statisztikát (pedig őt is Marosvásárhelyen, igen kiváló diákként, Mentovich Ferenc tanította mennyiségtanra és természettudományokra), de pontos, alapos, nagy tudású, széles műveltségű tanár és kifogástalan erkölcsű személyiség volt. De már az ő idejében is felütötte a fejét az egyetemeken is terjedő akadémiai szélhámosság. Erre bizonyítékképpen éppen Kelemen Lajos naplójából idézem a Vályi Gábor halálakor írt néhány sort:
1926. május 19., szerda este3.
„Vasárnapra virradólag reggel 2 órakor meghalt az öreg Vályi Gábor. Most, május 12-én töltötte el 82. esztendőjét. Már öt éve lassan haldokolva jött a vég felé. Utoljára a Gidófalvy István temetése utáni héten járt ki, midőn részvétlátogatásra együtt ment a feleségével. Azóta csak a szép nagy erkélyre járt s egyszer-egyszer a kertbe. A kérői s most 3 éve mehádini és algyógyi fürdőzése meg-, megjavították kevés időre az erejét, de aztán csak hanyatlott s tavaly óta alig látott és hallott. Az idén is mégis folyton készült Buziásra s éppen 15 éve tervezte indulását, mikorra aztán az örök élet kikötőjébe indult.
Eredeti, érdekes egyéniség volt.”
Még csak egy kis részt idéznék, amely szerintem ma is igen aktuális:
„A rektori belépő beszédje miatt (1901), melyben kíméletlenül reámutatott a doktorgyártásra, nagyon magára haragította a kollégáit, kiknek ez a kérdés a zsebükbe markolt. Pisztory Mór akkor 50.000 korona, Kiss Mórnak, Kolosváry Sándornak, s másoknak 28-35.000 korona volt a fizetésével együtt az évi jövedelme. Ennek az összegnek az akkori vásárlóértékére elég megemlítenem, hogy akkor a Mátyás téren a Nagy Gábor féle nagy kétemeletes házat a Kismester utca mellett a gazdája éppen akkor vette 140.000 koronáért s 50.000-ért szép emeletes házakat lehetett vásárolni. Kollégái ádáz dühvel támadtak reá, s »úri szolidaritás« kérdésévé tették Vályi eljárását, amely ezt a vonást mindenesetre nélkülözte is. De lényegében neki volt igaza.”
Sajnos ezek a sorok ma is igen aktuálisak. Egyes egyetemeken ma is futószalagon folyik a doktorgyártás, és terjed az akadémiai szélhámosság (pl. 2023-ban több tízezer tudományos publikációt kellett megsemmisíteni a világon!).
Ezért kell megszívlelni és olvasni az olyan kifogástalan tudású és erkölcsű, jövőbe látó történészeket, mint Marosvásárhely Corvin-lánccal kitüntetett történésze, Kelemen Lajos!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
