Ilyenkor, augusztus derekán mindig jóízűen elmajszolgathatjuk a kutyás, szalonnás bölcsességet, elsóhajthatjuk, hogy bizony, akinek nem volt elég egy teljes esztendő a felkészülésre, aligha tudta összeszedni magát egyetlen – nyári örömökre csábító – hónapocska alatt. Csakhogy nem ennyire árnyalatmentes a kép.
Nem kell Nostradamus leszármazottjának lenni, sőt, még előrelátó „sokdés” szemüvegre sincs szükség ahhoz, hogy tudjuk, körülbelül hogyan játszódik majd le az idei pótérettségizők produkciója. Ilyenkor, augusztus derekán mindig jóízűen elmajszolgathatjuk a kutyás, szalonnás bölcsességet, elsóhajthatjuk, hogy bizony, akinek nem volt elég egy teljes esztendő a felkészülésre, aligha tudta összeszedni magát egyetlen – nyári örömökre csábító – hónapocska alatt. Csakhogy nem ennyire árnyalatmentes a kép. Igaz, hogy a tavalyinál is hervasztóbb nyári eredmények azt sugallják, hogy a diákok több mint felének kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy oklevéllel bizonyítsa érettségét, netán felsőbb fokon folytassa tanulmányait. (Meg persze továbbra is sokat vet a latban a szóbelik száműzése az érettségi átlagból.) Vannak viszont olyan tehetséges, művészeti képzésben részesült fiatalok, akiknek nem kevesebb, mint az egyetemi felvételin való részvétel függött a záróvizsga-sorozattól, és a román, illetve matek írásbelin szerzett érettségi jegy miatt – ha ideiglenesen is – elvesztették ezt a lehetőséget. Állítólag jövőtől – újra – módosul a forgatókönyv, a diákok a szaknak megfelelő tantárgy helyett több tárgy egyvelegéből vizsgáznak majd, és a művészetiseknek is megadatik az, hogy a képesítésüknek megfelelő területeken bizonyítsanak. Ki tudja, így lesz-e valóban, vagy egy év alatt ez az ötlet is kipottyan a kaméleonbőrből készült tanügyi tárcából? Nem lenne meglepő, elvégre mostanában egyre kevesebb a becsülete mifelénk a különleges képességű tizenéveseknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemzetközi matematikai diákolimpián érmeket – három aranyat is – szerzett tanulók megjutalmazására – akik európai elsővé tették, világszinten pedig tizedik helyre emelték az országot, lepipálva ezzel a londoni sportesemények romániai szereplőit – nem volt pénz az államkasszában. Az ötkarikás játékokról hazatérő díjazottak viszont a törvény által előírt összegek kétszeresét kapták, az aranyérmesek például 70 ezer eurót. A matematikus gyerekeknek legtöbb 2000 euró járt volna, de teljesítményüket egy banival sem méltányolták „állambácsiék”. Ilyen hozzáállás mellett oktalanság azon ámuldozni, hogy egyre több tehetséges fiatal keresi idegenben a szivárvány végét. Még az is meglehet, hogy pár év múlva be kell majd vezetni a pótpótérettségit ahhoz, hogy elmondhassuk, az idehaza tárolható friss szellemi termésnek csak a fele ragyás.
