Aratóünnep Hagymásbodonban

Az elsőnél is sikeresebb volt

A Nyárádkarácsonért Egyesület tavalyi sikeres kezdeményezése nem maradt visszhang nélkül, így idén már gördülékenyebben mentek a dolgok, és rövid idő alatt sikerült másodszorra is megszervezni ezt a közösségi ünnepet. Fintaháza után ezúttal Hagymásbodonban gyülekeztek az emberek a búzatábla szélére.

Az eredeti elképzelésnek megfelelően minden évben a község más-más településén tartják meg az aratóünnepséget, amelyek célja egyrészt a hagyomány éltetése, másrészt felhívni a fiatalok figyelmét arra, hogy mit jelentett régen és mit jelent ma ez a tevékenység, mivel még mindig vannak közöttünk, akik kézzel kaszálták, géppel csépelték a gabonát. A kenyér az élet jelképe és alapja, ezért az ezzel járó munkát illően meg kell becsülni – mondta el a Népújságnak Fazakas Miklós, a szervező egyesület elnöke.

Felértékelődik a vidéki életforma

Az idei aratásra hét csapat nevezett be: Fintaháza, Káposztásszentmiklós, Csiba, Nyárádkarácson, Folyfalva, Hagymásbodon képviselői és a községbeli fiatalok, akik vasárnap reggel szekérre ülve, három zenész kíséretében énekszóval vonultak ki a bodoni határba, miután a faluközpontban a helyiek méltóképpen fogadták őket. Az erdő lombsátrának hűvösében minden csapat elköltötte a maga parasztreggelijét, majd a búzatábla mellé sorakoztak fel, a falvak idősei pedig elméleti és gyakorlati bemutatót tartottak arról, hogyan kell kaszával aratni, kötözőt fonni, kévét kötni és kalangyát rakni. Aztán munkának láttak, a kijelölt területek learatása után pedig visszatértek a lombsátorba, ahol Orosz Gusztáv helyi református lelkész tartott istentiszteletet. Ezt követően Kolcsár Károly parlamenti képviselő méltatta a vidéki élet értékét és sokszínűségét, illetve szólt arról, hogy az RMDSZ számára is fontos a vidék. A résztvevőket köszöntötte Bodó Károly Gyula, Nyárádkarácson község polgármestere is, majd Fazakas Miklós a lelkipásztror gondolatát folytatta és egészítette ki: a vidéki életforma felértékelődik, erős közösségek alakulnak ki, amelyek könnyebben érvényesülnek, és sikeresebben ellenállnak a nyugati társadalmak irányából érkező azon soha nem látott támadásoknak, amelyek célja, hogy lebontsák a közösségeket, helyette az egyén álljon a középpontba, miközben kiszolgáltatottá válik. Ezzel ellentétben mi a hagyományos és többgyermekes családban hiszünk, és ez a mi társadalmunk alapja is. Mi közösségeket építünk, ezért nagyon fontos példát mutatni a fiataljainknak. Ugyanakkor szól az üzenet a vidéki és gazdatársadalomnak is, hogy nem vagyunk egyedül, mindenki mögött erős közösségek állnak – utalhatunk itt akár a magyar kormány nemzet-egyesítő és a szülőföldön maradást támogató munkájára is. A fiataljaink itthon is boldogulhatnak, itthon is megtalálhatják számításaikat, lehetőség van itt a megmaradásra – hívta fel a jelenlevők figyelmét Fazakas Miklós.

A tavalyinál is sikeresebben

Eközben négy mesterszakács két hatalmas üstben ebédet készített a jelenlevőknek, és dicsőségükre legyen mondva, ki is ürültek az edények. Ezt követően jó hangulatban folytatódott az ünnepség, a nótaszót a parasztjátékok váltották fel, és nagy népszerűségnek örvendtek az olyan versenyszámok, mint a kötélhúzás, csizmadobálás, asszonytolás talicskában – a díjakat a Surtec áruház cserefalvi kirendeltsége ajánlotta fel.

A vasárnapi rendezvényt a szervezők a tavalyinál is sikeresebbnek minősítették, mintegy kétszázötven személy vett részt, a legfiatalabb három hónapos, a legidősebb 90 éves volt, és szép számban voltak jelen gyerekek, ami azt is bizonyítja, hogy a családok odafigyelnek arra, hogy megmutassák a következő nemzedéknek, mit jelent a hagyományos aratási munka.

Közös munka, közös öröm

A rendezvényt minden intézményi vagy önkormányzati támogatás nélkül, kimondottan csak magánadományokból valósították meg – tudtuk meg az elnöktől. Nagyobb pénzadomány a polgármester zsebéből került ki, a nyárádgálfalvi Tóth pékség kenyeret adományozott, nagyon sokan zöldséget ajánlottak fel, volt, aki egy kemence házi kenyeret sütött, egyesek pénzzel járultak hozzá a költségekhez (a résztvevők is beszálltak személyenként 15 lejjel, ami az ebéd költségét fedezte), mások azzal segítettek, amivel tudtak, vagy amire éppen szükség volt. Nagyon sokan vették ki a részüket a munkából, az előkészületektől a zárás utáni takarításig, hiszen az egész rendezvény megszervezésére egy hét állt a rendelkezésükre. Az alkalomra három bábut is felállítottak, amihez a bálákat Tövissi Árpád Béla adta, a „felöltöztetésük” Troznai Boglárka keze munkáját dicséri. Ezáltal mindenki részese lett a közös programnak és közös örömnek.

Fazakas Miklós fontosnak találta megjegyezni: az aratócsapatok még mindig nem versenyeznek egymással, de idén is a leggyakorlottabbnak a fintaházi csoport mutatkozott, látszik, hogy ott vannak olyanok, akik ezt a munkát valaha végezték. A többiek is igyekeznek, de egyelőre az a cél, hogy a fiatalok tanulják meg, mit jelent ez a munka és az ilyen életforma. Ezáltal olyan értékes gyakorlati tudást is adnak a fiataloknak, amely adott esetben hasznosítható, és bármely körülmények között lehetővé teszi az élelem megtermelését. 

Több hasonló alkalmat kellene teremteni, ahol egy bizonyos munkát közösen végeznek el az emberek, és közösen fogyasztanak el egy ebédet – tette hozzá Fazakas, aki azt sem zárja ki, hogy az aratóünnepség egyszer regionális vagy éppen székelyföldi rendezvénnyé is kinőheti magát, ahol a csapatok már meg is mérkőznek egymással.