Aratóünnepség Fintaházán

Sikeres volt az első lépés

Hagyományőrzés céljával tartottak aratóünnepséget vasárnap Nyárádkarácson községben, ahol a tanulás mellett fontos volt a közösségi együttlét és a szórakozás is.

Az első alkalommal megszervezett aratóünnepséget a frissen alakult Nyárádkarácsonért Egyesület hozta tető (pontosabban lombsátor) alá az Alsó-Nyárád menti község mind a hét településének bevonásával. Egyrészt az év első felét bezártságban töltő közösségeknek szerettek volna lehetőséget adni a kimozdulásra, másrészt a hagyományos mezőgazdasági tevékenységek iránti érdeklődést szerették volna felkelteni, főleg az ifjabbak körében. Odafigyeltek arra is, hogy csak annyi csapatot toborozzanak, amennyinek a részvételét megengedik az egészségügyi szabályozások – tudtuk meg Fazakas Miklós ötletgazdától, a szervezők egyikétől.

Öregektől tanultak

A község hét településéről egy-egy aratócsapat vett részt a rendezvényen: vasárnap reggel szekerekkel vonultak ki Fintaháza határába, ahol elköltötték a parasztreggelit, ehhez a karácsonyfalvi Nagy Csaba egy egész kemencényi házi kenyeret ajánlott fel. Ezt követően az idősek elméleti és gyakorlati bemutatót tartottak arról, hogyan kell kaszával aratni, kötözőt fonni, kévét kötni és kalangyát rakni. Ebben a legidősebb fintaházi házaspár, a 90 éves Elek Ferenc és Ilona, valamint a csapatok idős vezetői, a fintaházi Szőcs Jenő, a káposztásszentmiklósi Agyagási Lajos, a karácsonyfalvi id. Fazakas Miklós és a hagymásbodoni Pádár Antal vették ki igazán a részüket, majd a csapatok belelendültek a munkába az ákosfalvi Móréh Szabolcs által felajánlott búzatáblában. Eközben zenészek hangoltak jókedvre mindenkit, Novotni Zoltán és Molnár Jenő főzték a gulyást, hogy a munka végeztével vendégül láthassák az aratókat, akik közül a fintaházi csapat volt a legügyesebb. Puskás Ferenc fintaházi lelkész áhítata után mindenkinek jólesett megpihenni és ebédelni az erdő lombsátra alatt.

A játék, móka sem hiányzott az ebédet követő kiértékelés és közös nótázás közben, a szervezők gondoskodtak a kötélhúzásról a legifjabbak számára, a többiek csoportokba verődve játszották el az okos parasztot, azaz hagyományos használati eszközök és régi kifejezések ismeretéről kellett számot adniuk egy harminckérdéses teszt során, amiben a somosdiak bizonyultak a legjobbaknak. Az élő szárnyas súlyának megállapításában, a „kakassaccban” a szentmiklósi Aszalos Emil remekelt, amit egy palack borral ismertek el a szervezők. Igazi „szakmai eszközt” nyertek a gumicsizmahajító, valamint az asszonytalicskázó verseny legjobbjai, a karácsonyfalvi Kántor László, illetve Fazakas Attila, akik számára a Surtec agro-műszaki áruház cserefalvi kirendeltsége ajánlott fel egy pár csizmát és talicskát. A rendezvény anyagi részét főleg a résztvevők dobták össze, de több községbeli önzetlen felajánló mellett a nyárádgálfalvi Tóth pékség is besegített.

Mindenki jól érezte magát, és nemcsak a fiatalok kapcsolódtak bele a tanulásba és a munkába, hanem a középső korosztály is, amely esetleg még aratott gyermekkorában, de a legtöbb műveletet már nekik is meg kellett mutatni, ami nagy elégtétele a kezdeményezőknek. Szeretnék a fiatalokat visszacsalogatni a mezőgazdasághoz, egyáltalán a vidéki, falusi élethez, amihez igen jó kezdetnek bizonyult a rendezvény.

Azt is eldöntötték, hogy a második aratóünnepséget egy év múlva Hagymásbodonban tartják meg.

Egymásért, nem egymás ellen

Mindenki hozzátett valamit a rendezvényhez, ha egy is hiányzott volna a csapatok közül, már más lett volna a hangulat, nem lett volna kerek egész – véli Fazakas Miklós, a szervező egyesület elnöke. A vasárnapi együttlét is bizonyítja, hogy a hasonló közösségi programokra szükség van, a jövőben ezekre fordít figyelmet az egyesület, amelynek célja a civil élet megszervezése közösségi szinten. Így az elkövetkező időben keresik a lehetőségét az amatőr színjátszás visszahonosításának, különböző iskolai szakkörök beindításának, vállalkozásfejlesztési és pályázati ismeretek átadásának, a focin kívül más sporttevékenységek beindításának is, amelyek nagyon hiányoznak vidéken, és egy közösségi ház létrehozását is tervezik. Sok segítő szándékú ember van, és ezek a dolgok minimális anyagi hozzájárulással is működnek – vonta le a következtetést az elnök.

Az egyesület községszinten képzeli el a tevékenységeit, nem pedig falvanként, hogy egymásért, és nem egymás ellen vagy egymással versengve szerveződjenek a közösségek. Éppen ezért az egyesület elnökségében minden falu egy-egy képviselője helyet kapott, már csak Somosd csatlakozását várják, továbbá a fiatalok és nők képviselőinek is biztosítottak egy-egy helyet a vezető testületben.