Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Huszonegyedik századivá torzult népmesei motívumot fedezhetünk fel egy Vaslui megyei faluban mostanság játszódott történetben. Ne gondoljunk rögtön a „hetet egy csapásra” mozzanatra, igaz, hogy a családon belüli – úgynevezett „házi” – erőszak jelenségét illetően Románia ott díszeleg az uniós országok névsorának élén, ezúttal egészen másról van szó. Hét hónapos próbaidő sem szerepel a sztoriban – amely után szélnek eresztődik a biztos munkahellyel kecsegtetett legkisebb fiú –, de azért mégiscsak a mágikus hetesre épül a hasonlat. Pontosan ennyi esztendeje járt le a „szolgálati ideje” annak a tejpornak, amelyet az említett megye egyik településének gyógyszertárában a fogyasztókat védelmezni hivatott hatóság megtalált. Persze, nem önszorgalomból, hanem vásárlói panasz kivizsgálása közben. Szinte hihetetlen, hogy gyógyításra fogadalmat tett személyek éveken keresztül táplálhatták szavatosságát vesztett termékkel a falubeli újszülötteket. Ha jelentkeztek is tünetek a tejporozott kisdedeken, bizonyára nem tulajdonítottak neki különösebb fontosságot a szülők, vagy egyszerűen meg sem fordult a fejükben, hogy a babaétekben lehet a hiba. Egy fiatal, vidéken rendelő családorvos mondta egyszer, hogy csak akkor fordulnak hozzá segítségért a lakosok, amikor már nagy a baj. Ezen a mentalitáson (is) kellene valahogy változtatniuk az uniós pénzekből egészségőrző kampányokat szervezőknek. Másrészt viszont az is elgondolkoztató, hogy hogyan kerülhette el a szóban forgó megye fogyasztóvédőinek figyelmét a régen lejárt termékeket forgalmazó patika. Talán bizony egyszer sem tették ott tiszteletüket az elmúlt hét esztendőben? Két évvel ezelőtt adott hírt a sajtó egy olyan jelentésről, amely szerint Románia verhetetlen az unióban a lejárt árucikkekről szóló fogyasztói panaszok számát illetően. Mi lenne, ha a be nem jelentett elégedetlenségeket vagy észre sem vett mulasztásokat is számba vennénk? Ha a tavalyi „cantacuzinós” cirkuszra gondolunk – amikor hónapokig kaptak lejárt oltóanyagot a csecsemők, és miután a szabálysértésre fény derült, bevonták, majd rövid időre újra „visszadobták” a piacra az illetékesek az ártó szert -, könnyen ráérezhetünk arra, hogy nagyon elromlott itt valami. Meglehet, hogy megéri kockáztatni a romlott minőségű áru forgalmazóinak, a lebukás utáni veszteség kisebb, mint a mások egészségének kárára szerzett haszon. Pláne, ha egy aprócska településen „működnek”, ahol még a madár sem igen jár, nemhogy a fogyasztóvédő.