Ásatások a római falu területén

Marosvécs gazdag történelmi múlttal rendelkezik.

Marosvécs gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Már a ’60-as években jelentős régészeti ásatás volt a kastélykertben, ahol feltárták a római castrumot, amelyre a későbbiekben ráépült az a középkori vár, amely ma is áll. Mivel a volt tulajdonosok visszakapták az épületet, a kastélyban működő intézményt kiköltöztetik. Nem messze a jelenlegitől egy új komplexumot húznak fel. Mivel korábbról ismert régészeti lelőhelyről van szó, a megyei múzeum munkatársai megelőző feltárást végeznek. A munkálatokról Soós Zoltán múzeumigazgatóval beszélgettünk.

– Miért jelentős a régészek számára Marosvécs?

– Amint a ’60-as évekbeli ásatások is bizonyítják, itt az egykori birodalom határvédő létesítménye állt. A mostani kutatások azonban nem a castrumot tárják fel, hanem az ezt kiszolgáló falut. Nem számítunk látványos leletanyagra, hiszen az egykori vicus kevésbé volt kiépítve, mint az erőd. Lakossága a katonákat kiszolgáló személyzet volt. Az épületeket vesszőfonattal borított fából húzták fel, amelyek az évezredek során elkorhadtak. Igaz, különböző használati tárgyakat – konyhai késeket, cseréptöredékeket, állati eredetű csontokat – találtunk, amelyek tanúsítják a jelenlétet, de a föld mindig tartogathat meglepetéseket. Régészeti szempontból azért fontos a korabeli falu kutatása, mert Daciában még egyetlen olyan falut sem tártak fel, amely esetleg igazolná azt, hogy a katonaság visszavonulása után az egykori provincia területén maradt lakosság. A marosvécsi castrum nem volt nagy, hiszen itt pár száz fős segélycsapat állomásozhatott, amelynek az a hálátlan feladata volt, hogy feltartsák a „barbár” támadókat és értesítsék a birodalom belsejében tartózkodó légiókat. A castrum is kicsi volt, és csupán szállást nyújtott, mert katonai szempontból könnyű prédának számított.

– Került-e elő olyan lelet, amely igazolja, hogy kik laktak itt korábban?

– A ’60-as években történt ásatások nyomán előkerült síremlékről sikerült egy Zecin nevű hölgy nevét megfejteni, akiről akkor azt feltételezték, hogy dák eredetű, de ezt nem lehet bizonyítani, hiszen a katonaság tagjai tulajdonképpen a birodalom minden sarkából verbuválódtak, így igen soknemzetiségű volt az összetétel.

– Mennyi maradt a hajdani castrumból?

– Mint a birodalomban máshol, itt is a katonaság kivonulása után szétbontották a római erődöt, és anyagából építették meg a középkori várat, amelyet aztán bővítettek. Jelenlegi alakját az 1500-as években kapta. A négy saroktornyos, késő gótikus várkastély Romániában, de még az egykori Magyar Királyság területén is a legjobban megmaradt várak közé tartozik az átalakításokkal, bővítésekkel együtt. A castrum tulajdonképpen e jelenlegi kastélypark területén állt. Nemrég kollégáim végeztek mágneses felmérést (fotó), amelynek segítségével pontosan beazonosíthatjuk a hajdani épületeket. Ezek struktúráját ismerjük, hiszen tulajdonképpen olyan típusépületről van szó, amelyet a birodalomban máshol is megépítettek. Úgy tervezzük, hogy az idén július-augusztusban, ha lesz finanszírozás, hozzáfogunk az épületek feltárásához. Hogy mi lesz ezután, nem tudjuk, hiszen a kastélykertben több száz éves tölgyek állnak, ide van eltemetve a Kemény család több tagja. Nyilván a családdal közösen döntünk arról, hogy az esetleges feltárás eredményeit miként fogjuk értékesíteni a nagyközönség előtt.

– Tárgyaltak-e már hivatalosan a kastély örököseivel az épület hasznosítását illetően?

– Mivel a szociális intézet a megyei tanácshoz tartozik, akárcsak a múzeum, több alkalommal tárgyaltunk a Kemény család tagjaival. Sőt, mondhatni folyamatosan kapcsolatban állunk, hiszen szeretnénk segíteni abban, hogy az épületnek olyan rendeltetést találjunk, amivel a fenntartási költségeket is lehetne fedezni és a nagyközönség is látogathassa. Az államosítást megelőzően nemcsak az épületet birtokolta a család, hanem több ezer hektár erdőt, legelőt és szántóföldet is, amelyek jelentős anyagi forrást biztosítottak az épület fenntartásához. Több elképzelés is van, köztük az is, hogy akár múzeumot is berendeznénk a római leletanyagból, ami növelné a környék turisztikai vonzerejét, de még semmi sem konkretizálódott. Nem hagyhatjuk lakatlanul az épületet, mert akkor attól a pillanattól kezdődően megindul az enyészet.

– Nem messze Marosvécstől, Dédabisztrán előkerült egy igen értékes, római kori arany pecsétgyűrű, amelynek drágaköves, cameadíszén mitológiai alakok, két birkózó van. A gyűrű származhatott-e a hajdani római telepről?

– Nem tudjuk bizonyítani a gyűrű eredetét. Amatőr kincsvadászok fémdetektorral bukkantak rá. Az tény viszont, hogy Dédabisztrán volt egy római kori őrtorony, és hogy a gyűrűt csakis egy magas rangú római elöljáró viselhette. De hogy honnan jött és miként vesztette el, azt csak találgatjuk. Tudományos választ még nem tudunk adni a felmerült kérdésekre. A gyűrűt a Múzeumok éjszakája című rendezvényen csodálhatja meg a közönség.