Átadták a Látó nívódíjait

Huszonkettedik alkalommal osztotta ki a Látó nívódíjait a lap szerkesztősége múlt hét szombat délutánján. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat rangos díjainak átadására telt házas közönség jelenlétében, rendhagyó program keretében került sor a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előcsarnokában. Az elmúlt majd két és fél évtizednyi idő alatt több mint ötven, a lap hasábjain közlő alkotó vehette át a Látó kitüntetéseit, az idei díjátadó ünnepségen Kovács András Ferenc főszerkesztő üdvözölte a megjelenteket és a díjazottakat: Boros Kingát, Tamás Dénest, Áfra Jánost és az objektív okok miatt távolmaradó Kányádi Andrást.

KAF felvezető beszédét követően Láng Zsolt vette át a szót, aki elárulta: az idei díjkiosztón ugyanazon egy kérdést teszik fel a díjazottaknak, akik a választ követően felolvasnak műveikből. Amint azt a lap szerkesztője elmondta, a csíkszeredai Boros Kinga a Látó idei, őszi, színházi számában megjelent Terminus. Színház a szül(et)ésről című szövegéért kapta a díjat – egy olyan drámáért, amely a születésről szól: megérkezni valahonnan valahova. Tamás Dénes Sepsiszentgyörgyről érkezett, ő is nagyon sokat foglalkozik a hellyel, ahonnan jött. Írt esszéket, most jelent meg novelláskötete, az foglalkoztatja, hogy Szentgyörgy hogyan lakható be, kalózrádiót is üzemeltet. Áfra János Debrecenben él, az Alföld című folyóirat szerkesztője, költő. Az ő verseiben is sok, helyre vonatkozó dolgot találunk. Van egy csodálatos honlapja is. – Számít-e a munkásságotokban az, hogy honnan jösztök, számít-e nektek a hely, ahol éltek? És ha megnevezhetnétek egy helyet, ahova elmennétek, az mi volna? – tette fel kérdését Láng Zsolt. 

– Köztes térben létezem – válaszolta Boros Kinga. – A családom Csíkban él, én itt dolgozom, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Ha valahova elmennék, akkor Csíkszeredába mennék alkotói ösztöndíjjal, mert érlelődik egy projekt, mely a mostani, köztes térben nem tud megnyilvánulni. A Terminus szempontjából nagyon fontos tér volt a például a csíki Petőfi kávéház. A projekt alatt emberek jöttek és emberek mentek el, mi megpróbáljuk belakni a teret, ahol éppen vagyunk.

Tamás Dénes hozzátette: a hely számára nagyon fontos, írói próbálkozásai a hely kérdéséhez kapcsolhatók. – Nem fogalmakat próbálok alkotni a térről, hanem lenyomatokat, képeket igyekszem körülírni. Nagyon fontos, hogy ahol vagyok, ott is történjek. Nem vágyódok el, 

leginkább a képzeletemben szeretek otthon lenni, és most is oda is kívánkozom: fantasztikus ott lenni.

– Hajdúböszörményben nőttem fel, az egyetemig nemigen hagytam el a települést – árulta el Áfra János. – Debrecenbe, a fény városába mentem, ahol nagyon sokat süt a nap – és igénylem is ezt a fényt. Nem menekülök magam elől, nem vagyok nagy utazó, későn is kezdtem világot látni. De szeretem Erdélyt mint régiót, nagyon közel áll a szívemhez. Ahol éppen vagyok, ott szeretném magam jól érezni.

Kányádi András a díjátadó ideje alatt Párizsban tartózkodott, humorban nem szűkölködő köszönőlevelét Demény Péter olvasta fel, majd a díjazottak osztottak meg részleteket, illetve verseket írásaikból, életművükből.

Végül, az est második felvonását felvezető Bob Dylan-dalt követően KAF adta át a Látó szépirodalmi folyóirat idei nívódíjait, majd Boros Kinga, Czikó Júlia, Dálnoky Csilla és Bokor Barna előadásában a Terminus című díjnyertes dráma előadását láthatta a közönség.