Átmen(e)tek

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy nincs érettségiző/le- vagy nem leérettségizett fiatalember a közelebbi rokonságomban, valamint régóta nincsenek pedagógus hozzátartozóim az európai kontinensen.

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy nincs érettségiző/le- vagy nem leérettségizett fiatalember a közelebbi rokonságomban, valamint régóta nincsenek pedagógus hozzátartozóim az európai kontinensen. E kijelentés fedezékében mi másról is szövegelhetnék csütörtök ürügyén, mint az idei, katasztrofálisnak nyilvánított matúráról. Romániában, abban a II. világháború előtti polgári világban az érettségi véresen komoly volt, a tanári pedantéria, felelősség és szadizmus itt élte ki magát igazán. Olykor egyetlen személyben (érettségi bizottmányban) is. Az egykori magyar diákok számára különösen kegyetlen, de annál igazságtalanabb volt, minél inkább valaki egy magyar (felekezeti) iskola diákjaként állt a vészbírósághoz könnyen hasonlító egyetemi tanárokból kivezényelt vizsgaosztag elé. Természetesen ugyanez várt a zsidó, ukrán, szerb diákokra is. Talán a honi németekkel már akkor is kivételeztek, főleg Hitler uralomra jutása után…

Az eredmények láttán a tanügyi főasszony kijelenti, hogy elődei nem tették meg a szükséges intézkedéseket, nem hozták meg a kívánt reformokat, amelyek okafogyottá tették volna a tragédiát. Mi azonban kissé másfelé indulnánk el. Az érettségi vizsgálatok megszigorítása, a szereplők megfegyelmezése (tanár-diák bekamerázása, az általános leszerelés, azaz a vizsgázók puskátlanítása, az atyafiságos viszony beszűkítése a nagymenő és maffiózó családok gyermekei és a tantestület viszonyában stb.) valóban szükséges volt, az állapotok éppúgy elmocsarasodtak, mint a doktori címek osztogatása, a plágiumgyanú fel sem merülése az egyetemi zsombékokon.

A könnyen megszerzett címeknek alig van becsületük. Ugyanakkor a tanári pálya hihetetlenül alacsony társadalmi megbecsültséggel jár. Nem csupán a tanügyi kormányzat részéről (alpári fizetések, fölösleges vegzatúra), hanem a szélesebb társadalmi mezőnyben is. Tisztelet a kivételnek, de évtizedek óta azok állnak tanári pályára, illetve azok választják, akik másutt nem tudnak érvényesülni, nem kellenek sehova sem. (A legjobbakat a kilencvenes évek elején felszippantották az egyetemi tanszékek, kül- és belföldi kutatóintézetek. Maradt mi volt, a puszta lég…) Nőtt a tanári munkanélküliség, mert fogy a gyermeklétszám, a demográfiai elsorvadás folyamatban, a vendégmunkás, az aktív kereső réteg egy része gyermekét is maga mellett akarja tudni odakünt. A funkcionális honi árvák esetében a tanulmányi eredmények semmibe torkollnak, amint megszűnik a szülői kontroll. Hosszú távon katasztrófához vezet az érettségi a tartós felelőtlenség, a diák önsorsrontása miatt. Füvezés, gengesedés, bulimánia nem csak a nagyvárosokban.

Az iskola presztízse alacsony. Az oktatás színvonalát nem a tanterv, hanem a folytonos fejetlen kísérletezés, rossz döntések sorozata és nem utolsósorban a tanerő felkészültsége, pedagógiai érzéke, fegyelmezni tudása, serkentő ereje határozza meg. Ez utóbbiakban nem jól áll a széna. A gyermek azt látja, nagymenő gringók, bunyós csávók, számítógépes hackerek és útonálló típusú bizniszmenek uralják a közéletet, övék a legszebb lány szerelme és a Ferrari, a villa, a legenyhébb ítélet és a legfelszereltebb magánzárka. A sikeres érvényesülés. Miként egy felsőoktatási szakember fogalmazott, az egyetemi tanulmányok sokat veszítettek vonzerejükből. Jövedelmezőbb tíz évet lehúzni egy külföldi kirándulóhajón mint kukta, vagy valamelyik világhírű sí- és spa-paradicsomban paradicsomlevest (gaspaccio) készíteni parajfeltétes raviolival.

Az állandó munkanélküliség olyan szakmákba is beleharapott, mint a könyvelői, autószerelői, közgazdász vagy jogászi pálya, holott a rendszerváltás elején az ébredező tőke ezek felé tolta az ifjúságot. Mi több, a kompjuter és informatika belvilága is válsággal küzd. És akkor ráadásul itt van a sikeres érettségi: a fiatal tanul, átmegy, diplomát nyer és utána szétnéz, hol van szükség piramispucolóra, hajóinasra, olajmunkásra Dubajban, vagy mikor szállhat Marseille-be hajóra, hogy Rejtő Jenő nyomán az Idegenlégióban keresse boldogulását. A kevésbé kalandvágyó a feloszlatott Magyar Gárdába igazol át. A fekete egyenlájbit egyetemet járt atyja, a munkanélküli mérnök egyetlen éjszaka alatt kiszabhatja.