„Átvertek”
2023-07-10 15:00:00
- Kuszálik Péter
Az olvasó írja
– mondta Mózsi bácsi az első pesti útjáról hazatérve – „a Nyugati téren lementem az aluljáróba, s azt láttam kiírva: NŐK; bementem, de nők sehol, csak pisiszag és öt csukott fülke”.
Velem is ez történt, bár sokat tapasztalt öreg rókának tartom magam. Már a múlt nyáron is ezzel a reklámmal adták el ezt a cuccot Vásárhely népének, de akkor még nem figyeltem föl a szöveg különleges értékeire: „Erdély legnagyobb magyar fesztiválja…” Hm, a „legnagyobb magyar” köztudottan gróf Széchenyi István, de hogy lesz ebből fesztivál? Nem lett – sem nagy, sem közepes, sem magyar. Numai un pitic, vagy hogy stílusosabb legyek: just a little.
Megnyitottam a honlapjukat, a következőket találtam a színes oldalakon: Fashion Corner Workshop, Beauty Lounge, Hair & Makeup, Mainstage, Black Box, Sticker Hunt. „Háát e’biza nem magyar” – mondtam a Mózsi bácsi stílusában. Aztán megnéztem a zenei kínálatot, no, attól kissé megnyugodtam, mert sikerült Majkát is meghívni, ő pedig a magyar kultúra csúcsait hódítgatja, rég az ideje. Furcsállottam az egyik muzsikás banda nevét, aszongya: „Halott pénz”. Nem értem, miért kell csúfolkodni a pénzhígulás örvényébe esett forinttal, de nem tart ez sokáig, januártól csak nyolc százalékos lesz az infláció, s akkor „Feltámadt pénz”-re keresztelik át a bandát.
A magyarmentesség másban is megnyilatkozott. A szemközti ház lépcsőjére valami hat-nyolc csemete telepedett le hajnalban, hogy kiértékeljék a buli szépségeit. Nem hallottam, milyen nyelven beszéltek, mert egymás szavába vágva hangoskodtak, de kizárt dolog, hogy magyarok lettek volna, ugyanis a magyar köztudottan kultúrnép, amely ódzkodik attól, hogy a szomszéd kecskéjének rosszat kívánjon, avagy pihenni vágyó embertársait duhajkodással zavarja meg. Reggel én takarítottam el az utánuk maradt mocskot, mert arra gondoltam: ha éjjel – friss bódulatban – nem voltak képesek összeszedni a dzsuvát, akkor másnaposan még nehezebb lenne. Röpke kínálat a Kárpát-medencei kultúrhulladékból: gines- és orosz vodkás üvegek, dán és német söröspalackok; görög brandys- és angol almaboros flaskák; amerikai cigis és rágógumis dobozok.
Péntek délután – miután ’fellapoztam’ a Vibe honlapját – szomorúan tapasztaltam, hogy lemaradtam a nap szenzációjáról: nélkülem tartották meg az egyik ’szabadegyetemi’ előadást: „Hogyan lesz Erdély az új Bahamák?” Lemaradtam, nemcsak az előadásról (talán Münchhausennek hívták az előadót), hanem a megvalósításról is, ugyanis túl öreg vagyok ahhoz, hogy megérjem a Hargita lankáira telepített banán- és ananászültetvények felavatását.
Délután háromra ígértek egy olyan eseményt, amely felkeltette az érdeklődésemet. Nem értettem, miért nevezik moderátornak a ’műsorvezetőt’, hiszen csak ketten voltak, s az író még a leghülyébb kérdést is vasnyugalommal fogadta.
Tájékoztatás? Van de Saar – a híres amszterdami tudós módszere hozzánk is betört –: rá kell bízni a nézőkre, hogy egyedül találják meg a helyszínt, így nagyobb lesz az önbecsülésük. Felirat, térkép – minek? A túl sok információ csak bonyolítja a helyzetet. A moderátornak becézett irodalmár néhány provokatív kérdéssel kezdte, de az író úgy kivágta a rezet, hogy azóta is keresik. A 2017-ben megjelent könyvéről azt mondotta az édesanyja: „megverődsz, ha még egy ilyet írsz” – az efféle dicséret a Kossuth-díjnál is többet ér. Az irodalmár a „posztmodernnel” és a „dekonstrukcióval” is próbálkozott, de az író legyintése azt jelezte: nincs jobb a hagyományos módszereknél. Majd a „beszélő prominenciája” került szóba, valamint az „identitáskonstrukciók” és a „prezentizmusok”. A „toposz” szó harmadszori elhangzása után eljöttem.
Ennyit a közvetlen élményekről.
Közbevetőleg megemlíteném, hogy tavaly ilyenkor, épp a Vibe-fesztivál kapcsán kezdtem el ismét cikkezni (lásd: Népújság, 2022. júl. 5., 12., 19.), mert úgy gondoltam: ideje volna megnyirbálni a fesztivál rendezőinek féktelen lelkesedését és dicsekvését. Ugyanis Marosvásárhely sz. kir. város lakóinak olyan bosszúságot okoz ez a hajcihő, amit képtelenség jóvátenni. (Idén már a Kövesdombon, sőt Jedden is felriadtak az éjjeli dübögtetéstől!)
A buli előtt rózsaszínű pihepárnán tették elénk a mézesmázos szavakat. A Vibe kommunikációs igazgatója reméli, hogy „az idei kiadás valóban nagyot fog szólni”. Most, amikor e sorokat írom (péntek, 23 óra 18 perc) még javában szól a dajdaj. Városunk polgármestere „elmondta, hogy a városi önkormányzat 300.000 lejjel támogatta az eseményt. A fesztivál látogatószáma közel annyi [nem annyi! – K.P.], mint a város összlakossága, így bizonyos szinten kötelességük is támogatni, emelte ki a polgármester.” Kérdezem: 1. honnan ered a támogatási kényszer? 2. milyen képlettel sikerült kiszámolni azt a „bizonyos szintet”? A Vibe-szervező cég tavalyi mérlegéből az derül ki, hogy veszteségesek. A mi adónkból kellene kártalanítani őket? Miért?
„Számos önkormányzat örvendene annak, hogy ha az ő településükön szerveznének meg egy ekkora fesztivált, és bár okoz némi kellemetlenséget (…), ezeket érdemes toleránsan kezelni”, mondta Marosszentgyörgy polgármestere. (Népújság, júl. 7.) Akkora hanta, hogy rá lehet könyökölni. Bölcs önkormányzat előbb megnézné a pénzügyi mérlegét és meghallgatná az öregek tanácsát, majd azután döntene egy hatnapos buliról. Mert ha az a buli nemcsak szemetes, zajos és nyűgös, hanem a kasszát is megszívja, akkor elzavarnám a küszöbről azt a Kolozs megyei céget, amelyik ’se rokonom, se ismerősöm’.
