Nekünk, marosvásárhelyieknek volt egy álmunk: álljon szobor Bethlen Gábor emlékére, akinek városunk mai nevét és a szabad királyi városi rangot köszönheti. Ezért kezdeményeztem öt évvel ezelőtt a szoborállítást. Mára, úgy tűnik, minden bürokratikus akadály elhárult. Augusztus 20-át, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül, évek óta méltóságteljesen ünneplik a helyiek. Ezúttal pedig nemcsak az államalapítást, de a fejedelmet is együtt ünnepelhetjük, mondja Soós Zoltán polgármesterjelölt.
– Mire számíthatunk, és minek árán sikerülhet felállítani a szobrot?
– A Bethlen Gábor-szobor, amennyiben augusztus 20-án sikerül felavatni, egy új kezdet szimbóluma lehet. Új időszámítás kezdődik a marosvásárhelyi emberek, románok és magyarok életében egyaránt. Meg fogjuk nyerni a választásokat, és ugyanúgy, ahogy a nagy fejedelem idején rohamosan fejlődésnek indult Marosvásárhely, rohamléptekkel fogunk neki városunk felzárkóztatásának.
– Sokan azt mondják, bármi is történik Vásárhelyen, valaminek az árán történik. Alku tárgya. Ez is alku tárgya lesz?
– Látom az újságcímeket, hallom az embereket, de nem az foglalkoztat, hogy volt-e alku a szobor felállítása kapcsán. Ha volt is, ezt az időszakot lezárjuk, nem térhet vissza többé. Soha többé nem fordulhat elő, hogy Marosvásárhelyen alárendeltségi politizálást folytasson a magyar közösség, vagy annak képviselői. Sem az RMDSZ egyes tanácsosai, sem a szervezet irányítói nem lehetnek kiszolgálói Floreának és Maiornak vagy másmilyen külső érdekeknek. A politikai tárgyalásoknak van helye, de az egyezségek nem zárt ajtók mögött kell szülessenek, hanem az emberek szeme láttára és füle hallattára. Legyen átláthatóság.
– Tanácsi határozat is volt a Bethlen-szobor felállításáról…
– Igen, több határozat is született. 2016-ban én is kezdeményeztem egyet, mert akkor volt aktuális Marosvásárhely 400 éves királyi városi címe kapcsán. De ami jár, amit törvény ír elő, amire tanácsi határozat van, arról nem vitázunk és nem alkudozunk. Ha tartozunk valakinek, kifizetjük. Ha feladatot vállaltunk valami kapcsán, elvégezzük. Ez elvi kérdés. Ha legalább ennyit betartottak volna az elmúlt két évtizedben, nem itt tartanánk. De nem tartották be. Uraskodtak, hogy ne mondjam, uralkodtak, és azzal hencegtek, hogy a golyóstoll az ő kezükben van. Húsz éven át Floreának, Maiornak és azoknak volt jó, akik őket kiszolgálták. Ennek véget kell vetni. Magunkkal kell kezdeni. Száműzni kell azt a gondolatot, hogy ő az úr ebben a városban, és ezért gazsulálni kell neki.
– Sokan szkeptikusak, kiábrándultak. Hogyan lehet meggyőzni 20 év után a marosvásárhelyieket arról, hogy lesz változás?
– Megértem őket, hiszen túl sok kudarcunk volt ebben az időszakban. Ezért próbálok nagyon világosan beszélni. Azokat is be lehet vonni a közösségi munkába és a szervezet építésébe, akiket eddig nem tudtunk elérni. A világban tanuló és dolgozó marosvásárhelyieket be kell vonni a szülővárosuk jövőjének alakításába. El kell felejteni azt a szemléletet, hogy gyűléseket tartunk a pártirodákban, s akik oda nem jönnek el, azoknak a véleménye nem számít. Mindenkire szükség van. Régiekre és újakra, megfáradtakra és tenni akarókra, feltétel nélkül támogatókra és hangos kritikusokra egyaránt. Polgármesterként fel fogom számolni az érdekösszefonódásokat. Egyetlen érdek van: a marosvásárhelyi emberek is élhessenek ugyanolyan jól, mint a nagyváradiak, az aradiak vagy brassóiak. Román és magyar egyaránt belátta, hogy elég volt Floreából. Szabadulni akar mindenki. Ezen dolgozunk.
Jakab Orsolya
