Autizmus – Egy világba zárva?
Az előző héten röviden bemutattam, hogy mi is az autizmus, és megpróbáltam felhívni a szülők figyelmét az első jelekre, tünetekre, amelyek segíthetnek a korai diagnózis felállításában.
Az előző héten röviden bemutattam, hogy mi is az autizmus, és megpróbáltam felhívni a szülők figyelmét az első jelekre, tünetekre, amelyek segíthetnek a korai diagnózis felállításában.
Ebben a cikkben szeretném megismertetni az olvasókat az autizmus világával, hiszen ez egy külön világ és csak úgy segíthetünk ezeken az embereken, ha megpróbáljuk megérteni őket.
Nagyon sok film készült már autizmussal élő személyről, az Esőember (Rain Man), a Temple Grandin vagy az Adam stb., és mindenik más-más embert mutat be. Sokan kérdezhetik, hogy most már melyik jellemző egy autizmussal élő személyre. Hát mindenik. Hiszen az autizmus egy spektrumzavar, ami azt jelenti, hogy valaki, aki ezzel a zavarral él, lehet nagyon okos, vagy értelmi fogyatékos, nem beszélő, vagy választékosan beszélő, lehet érzékeny az ingerekre, vagy egyáltalán nem, lehet teljesen elzárkózott, vagy nem; bárhol elhelyezkedhet ezen a spektrumon, ebből fakad a tünetek változatossága.
Mégis van valami, ami mindannyiukban megfigyelhető, ezeket a jellemzőket az ún. Wing-féle autisztikus triászban rendszerezték. Eszerint a viselkedés három területén figyelhetünk meg zavart: a szociális interakció és társas kapcsolatok, a kommunikáció, illetve a rugalmas, változatos viselkedésszervezés és érdeklődések területén.
A szociális interakció változatos tünetekben nyilvánulhat meg. Előfordulhat, hogy a gyermek a környezetében levő emberek iránt kevéssé érdeklődő, elutasítja a közeledéseket, nem kedveli a testi kontaktust. Máskor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek kritikátlanul közeledik bárkihez, nyilvános helyen zavarba ejtően viselkedik. A leginkább feltűnő tünetek azonban kortársak között, óvodában, játszótéren, iskolában jelentkeznek: nem, vagy csak igen ritkán kezdeményez közös tevékenységet társaival, elutasítja a közeledéseket. Lehetséges az is, hogy aktívan kezdeményez, de közeledései bizarrak, a helyzethez, a társak igényeihez nem illeszkednek. A legtöbb esetben sérült a szemkontaktus kontextusnak a megfelelő használata.
A kommunikáció is hasonlóan változatos tünetekben nyilvánul meg. Gyakran találkozunk a beszédfejlődés késésével, megakadásával. Ilyenkor általában semmilyen metakommunikációs kompenzációt nem tapasztalunk, vagy csak igen motivált, a szükségletek kielégítését célzó helyzetekben (pl. a felnőtt kezének eszközszerű használata). A már beszélő gyerekeknél igen gyakori a személyes névmások, a személyragok felcserélése, saját, kitalált vagy bizarr szavak használata. Ugyanakkor a nyelvhasználat magasabb szintjein a beszédritmus, hangszín, hangerő szokatlanságában, vagy a környezet számára olykor igen zavaró viselkedésekben nyilvánulhat meg.
A viselkedés és az érdeklődés rugalmas szervezésének zavara főleg strukturálatlan helyzetekben mutatkoznak meg. Az életkornak megfelelő változatos és spontán játékok, szabadidős aktivitások helyett beszűkült, sztereotip, repetitív tevékenységek dominálnak. A tárgyakat nem funkciójuknak megfelelően használják, pl. pörgetik, sorba rendezik, közelről figyelik, kocogtaják stb. Ugyanakkor egy másik jellemző az állandósághoz való kényszeres jellegű ragaszkodás, ritualisztikus tevékenységek kialakítása, vagy szokatlan tárgyakhoz való ragaszkodás. A sztereotip, repetitív viselkedések (pl. a kezek repkedő mozgása, grimaszolás, ujjak nyalása stb.) szintén e területhez sorolódnak.
Mindez sérült területek miatt az autizmussal élő emberek sokszor furcsán viselkednek, nem könnyű nekik ebben a világban létezni, ezért mi úgy segíthetünk, hogy megértőek és türelmesek leszünk velük szemben.
Mátyás Réka klinikai pszichológus,
Alpha Transilvana Alapítvány
„Ha valaki autista, az nem azt jelenti, hogy nem ember. Azt azonban jelenti, hogy idegen. Azt jelenti, hogy ami mások számára normális, az az én számomra nem normális, és ami az én számomra normális, az mások számára nem normális. Bizonyos szempontból borzasztó hiányosan vagyok felszerelkezve a világban való túléléshez, úgy mint egy földönkívüli, aki tájékozódási útmutató nélkül itt rekedt. (Jim Sinclair, autizmussal élő személy).
