Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára emlékeztek Marosvásárhelyen

*Fotók: Sófalvi Szidónia

Fáklyafénybe borult Marosvásárhely

Október 23-án, pénteken mintegy háromszázan gyűltek össze Marosvásárhelyen, hogy fáklyás felvonulással emlékezzenek az 1956-os magyar forradalomra és annak hőseire. A megemlékezés a Keresztelő Szent János-templomban kezdődött, majd a vár udvarán ért véget.

Amikor a múlt összeköt bennünket

Az esemény ökumenikus istentisztelettel kezdődött, ahol a történelmi egyházak képviselői és a gyülekezet tagjai közösen, csendes főhajtással idézték fel 1956 eseményeit. Bara Zoltán plébános ünnepi gondolataiban arra hívta fel a figyelmet, hogy a mártírok és a bátrak emléke nem merülhet feledésbe: az irántuk érzett tiszteletből fakadóan a jövőben is mindig lesznek olyanok, akik kiállnak az igazság mellett.

Történelem első kézből a templomban

Az est egyik legmeghatározóbb pillanata Kelemen Kálmán beszéde volt. Az egykori kolozsvári diák csendes méltósággal mesélt a fiatalkori meghurcoltatásairól: a forradalom melletti kiállásáért a hatalom három év börtönnel és négy év kényszerlakhellyel büntette. A jelenléte és személyes története mindenkit ráébresztett arra, hogy ’56 nemcsak egy száraz évszám, hanem húsba vágó valóság, amelynek Erdélyben is megvolt a maga súlyos ára.

Fényfolyam az őszi utcákon

A templomi szertartás a nemzeti himnusz eléneklésével zárult, majd a tömeg szépen sorokban elindult a vár felé. Marosvásárhely utcáin – a Sáros utcán, a Bernády téren és az Avram Iancu utcán keresztül – kígyózó menet haladt végig. A fáklyák fénye bevilágította az őszi sötét utcákat, míg a rendőrség és a helyi rendészet biztosította a zavartalan vonulást.

Kiállni az igazság mellett ma is 

Az esemény a marosvásárhelyi várudvarban folytatódott. Először a fiatalok idézték fel a szabadságharc szellemét a forradalom tizenhat pontjának elmondásával, majd közösen kiáltották a jól ismert jelszót: „Tizenhat pont, egy akarat!”

Ezt követően Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében Percze László konzul szólalt fel, aki a forradalom legfőbb hagyatékaként az őszinte és tiszta hazaszeretetet emelte ki. Kovács Mihály Levente, az RMDSZ helyi elnöke a marosvásárhelyi hősök – a röpiratokért elítélt Molnár András és az életfogytiglannal sújtott Varga László református lelkész – példáján keresztül emlékeztetett arra, hogy a történelmet a bátrak alakítják. Végül Soós Zoltán polgármester a mai helytállás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy a nehézségek ellenére sem szabad meghátrálni, hiszen a közösségért végzett munka mindig igazolja az embert.

A beszédek után a megemlékezők elhelyezték a tisztelet és a kegyelet koszorúit, az eseményt pedig a Himnusz és a Nemzeti dal közös eléneklése zárta.