Az Általános Városrendezési Terv időszerűsítése
Marosvásárhely Általános Városrendezési Tervének (ÁVT) átdolgozása igencsak időszerű.
Marosvásárhely Általános Városrendezési Tervének (ÁVT) átdolgozása igencsak időszerű. Nemcsak azért, mert a törvényes rendelkezések által megszabott legtöbb 10 éves határidőnél tartunk (az előző ÁVT-t ugyanis 2002-ben hagyták jóvá), hanem mert – ahogy az elmúlt időkben az egyébként indokolatlan, némely esetben (főtéri zóna, Ballada utca stb.) meg nem engedett módon kierőszakolt – Zonális Városrendezési Tervek nyilvános vitáján a városi főépítész által is elismerten az előző ÁVT annyira felületes volt, hogy egyenesen fékezője lett a város fejlődésének. És ez a nagy tétje minden ÁVT-nek: ha megalapozott, akkor a település fejlődésének motorjává, ellenkező esetben annak gátlójává válik.
Így került sor április 12-én a közműellátás és környezetvédelmi alapozó tanulmányok nyilvános vitájára. Tudni kell, hogy a közműellátás fogalma egyesíti mindazokat az úgynevezett infrastrukturális (alap-) rendszereket, amelyek bármely emberi település működéséhez szükséges technikai hátteret biztosítják (hidrotechnikai-vízépítészeti ellátottság, vízellátás, csatornázás – ezek együttese alkotja a víziközműveket, közlekedés, villamosenergia-ellátás, gázellátás, távhőellátás, távközlés). Ezzel szemben viszont a hivatal honlapján közzétett, közműellátásnak nevezett tanulmány csak a víziközműveket tárgyalja. Mire a közönség felocsúdott volna a meglepetésből és bizonytalankodásból, a főépítész javaslatára ezt a fejezetet indulásból le is vették a napirendről. Az indokok: túl nagy technicitású anyag és egyébként is gyakorlatilag minden meg van oldva (!). Fontos megjegyezni, hogy egyik tanulmány sem tartalmazta az egyébként a törvényes előírások által megkövetelt úgynevezett nontechnikai összefoglalót, amely a laikusok számára is érthetően foglalta volna össze a témát. Ezután következett a környezeti tanulmány bemutatása, amely egy képernyőre kivetített, sűrűn írt apróbetűs szöveg hézagos olvasásában merült ki a nem szakember tervező által. Azonban így is kiderült, hogy a bemutatott anyag nem azonos a hivatal honlapján fellelhetővel, pontosabban: több olyan részletet is tárgyalt, amely nincs benne a közönségnek szánt tanulmányban. Mindkét tanulmányból hiányzik a jogosított szaktervezők neve, akiket sem a főépítész, sem a jelen levő tervezők nem voltak hajlandók megnevezni, annak ellenére, hogy ez nyilvános információ, és a hatályos törvény szerint a nem jogosított szakági tervezők által készített terület- és településrendezési terveket nem lehet elfogadni és jóváhagyni. Ha belegondolunk abba, hogy a tíz évvel ezelőtt a mai értékben kb. 300 ezer lejért felületesen összelapátolt ÁVT (amely önmagában sem kis összeg) mekkora károkat okozott és okoz ma is a városnak, akkor talán még érthetőbbé válik az ÁVT alapos kidolgozásának igénye, nemkülönben a jóváhagyó és elfogadó hatóságok felelőssége.
Természetesen itt nincs lehetőség arra, hogy részletekre menően tárgyaljuk a tanulmányokat. Érzékeltetésül, a 31 oldalas víziközmű-tanulmányhoz 18 oldalas, 90 pontba (majd mindegyik többrendbeli), a 128 oldalas környezetvédelmi tanulmányhoz 26 oldalas, 139 pontba (majd mindegyik többrendbeli) foglalt írásos észrevételt fogalmaztam meg. Az alábbiakban csak az általam legfontosabbnak tartott elemekre térek ki. A város ÁVT-jének kidolgozásakor tekintettel kell(ene) lenni arra a – hatóságok által évtizedek óta jól ismert – sajátosságra, hogy sajnálatos módon Marosvásárhely adminisztratív területe alig valamivel nagyobb, mint beépíthető területe. Ez a körülmény igencsak behatárolja a város jó stratégiai elhelyezkedéséből adódó előnyöket és a távlati fejlesztési lehetőségeket, és fokozottan kiemelt fontosságúvá teszi a határos községekkel való szoros együttműködés igényét.
A közölt térképek közös jellemzőjeként megállapítható, hogy csak az adminisztratív terület határa van megjelölve rajtuk, de erről sem lehet tudni, hogy az a létező vagy a javasolt; nincs feltüntetve a létező és a javasolt beépíthető terület lehatárolása. Az ívlap terjedelmű térképeken nem lehet megfelelően követni a bemutatott elemeket. A tanulmányok további közös jellemzője, hogy innen-onnan összeollózott, nem időszerűsített részletek tarkítják, továbbá hogy ugyanazokra az elemekre vonatkozó adatok nem egyeznek, nincsenek megnevezve a forrásanyagok.
A víziközműveket taglaló tanulmányról summásan megállapítható, hogy annyira téves és zagyva, hogy javítani rajta csak teljes újraírásával lehet. Teljes mértékben kimaradt a létesítmények biztonsági és védelmi övezetei kijelölésének a tárgyalása. A hidrotechnikai fejezet többnyire az árvízvédelemre összpontosít és teljes mértékben mellőzi például a hidakat (én 42 közúti hidat, 16 vasúti hidat és 10 gyaloghidat számoltam össze, nagy részük rég megérett az újjáépítésre). Csak hellyel-közzel tartalmazza a vízfolyások történelmileg kialakult toponímiáját (megnevezését). Nem tartalmazza a város és negyedeinek árvízvédelmi besorolását, amely ezen védművek méretezésének alapját képezik. Tévesen állítja, hogy az Unirii negyed árvízveszélyes, viszont egy szóval sem említi a Poklos-patak valóban súlyos árvízveszélyességét. A Poklos-patak árvízmentesítési tervei az 1970-es katasztrofális árvíz után Marosvásárhely általános árvízvédelmi tervének a Maros folyó után a legnagyobb fontosságú, szerves részét képezték. A várost mintegy 5 kilométeren átszelő Poklos-patakot mindkét oldalán túlnyomó részben végigkísérő Tudor Vladimirescu utcát (az összes híd átépítésével egyetemben) csak úgy lehetett megtartani, hogy a városon kívül, a koronkai és a jeddi ágakon árvíztározó tavakat létesítenek. Mindebből csak a ma is létező kibetonozott patakmeder készült el, a hidak átépítése, de különösképpen a tározók, nem. Ezek helyét, mint tudjuk, az elmúlt 22 év alatt mondhatni teljesen beépítették. Mindezt olyan körülmények között, amikor (úgy néz ki, utoljára) az 1990-es évek derekán készült ÁVT még tartalmazta a helyzet orvoslásának fontosságát. Hogy mindezek ismeretében hogy történhetett meg a 2002-ben készült ÁVT jóváhagyása és elfogadása (vízügyi hatóság, környezetvédelmi hatóság, Közmunkaügyi Minisztérium – ez csak a lényegi megnevezés, ugyanis az évek folyamán állandóan változik, helyi tanács, megyei tanács), csak találgathatunk.
Következetesen kimaradt a város vízépítészeti hagyományainak kellő alaposságú ismertetése. Ezek közé sorolható a technikatörténeti műemléknek nyilvánított 100 éves Maros-gát, amely talán az egyetlen máig fennmaradt olyan különleges létesítmény, amely a Maroson kb. az 1780-as évektől kezdődött tutajúsztatás folytonosságát is biztosította. Ugyanilyen létesítmény a Turbina kis vízerőmű, amely 78 éven át 1992-ig üzemelt és a maga idejében Európa-szerte is a nagyobb „törpék” közé tartozott. Ezt a villamos erőművet gazdaságosan újjá lehetne éleszteni és technikai múzeummal ötvözött turisztikai látványosságként is lehetne hasznosítani. A Kárpátok sétány mentén a teli Turbina bal partján szép zöldfolyosót lehetne kialakítani, amelynek lényeges eleme lehetne a víztükör. Ez a tervjavaslat (is) már 10 éve a kiemelt fontosságú tervek között szerepel a 2002-ben kidolgozott Helyi 21-es Jegyzőkönyvben.
(Folytatjuk)
Kelemen Árpád
