Kis túlzással elmondhatjuk, hogy hangos a világ a jenki elnöki hivatalban zajló őrségváltás kapcsán. Ám a távozó amerikai elnök bajba sodorta a hazai szociáldemokraták egykori bajszos báróját is, akinek állami költségű vendéglátása meghosszabbodhat egy többéves ügy kapcsán.
Szűk hét híján négy éve élénk sajtóérdeklődést váltott ki, hogy az akkor frissen hatalomra került szocdemek pártvezére az akkori miniszterelnök társaságában részt vett az amerikai elnök beiktatásán, amiről még közös fotó is készült. Az ügy egyrészt attól volt érdekes, hogy külpolitikai vonatkozásban a mi jogrendünkben az elnök az ország első embere, diplomáciai szempontból fontos találkozókra őt vagy a külügyminisztert illik meghívni. No de az elnöki beiktatás a világ első számú nagyhatalmánál fontosság szempontjából nem elsőrangú esemény. Elvégre az ünnepelt még csak ennek az alkalomnak a másnapjától válik a világ egyik legfontosabb emberévé, amikor a gyakorlatban is átveszi az elnöki jogköröket. A beiktatása olyan ünnepség, amire megfelelő összegért olyanok is kaphatnak meghívót, akiket hivatalosan nincs miért fogadnia az amerikai elnöknek. Viszont egy protokollrendezvényen készült közös kép a Fehér Ház lakójával bárkinek jól mutat az arcoskönyvében, pláne ha az illetőnek érdeke fűződik hozzá, hogy a kapcsolataival kérkedjen.
Bajszos vezérünknek meg igencsak érdekében állt a saját fontosságát hangsúlyozni, mert jól tudta, hogy vaj van a fején, már voltak folyamatban eljárások ellene. Az ügy attól volt másodsorban érdekes, hogy a kiruccanás idején itthon már elkezdődtek a szocik „igazságügyi reformja” miatti utcai tüntetések, és az akkor frissen hatalomra került kormányzat igazságügyi terveitől a szép hazánkra az itteni katonai röpterek és rakétabázis miatt tényleg stratégiai szövetségesként tekintő amerikaiak nem voltak elragadtatva.
Aztán a sajtó után csakhamar az ügyészek is kezdték érdekesnek találni a dolgokat, tengeren innen s túl. Itthon azért, mert gyorsan kiderült, hogy a szoci pártházból százezer dollár ment egy amerikai üzletember számlájára, ennyibe került a kétszemélyes belépőjegy az elnöki beiktatásra. De ez még nem minden, az ügyet itthonról rendező illető fáradozását egy bonni konzuli poszttal hálálták meg. Az amerikai ügyészeknek az ottani üzletember váltotta ki az érdeklődését, aki állítólag több, a regáti báróhoz hasonlatos kétes alak pénzért való meghívatását saját üzleti haszonszerzésre is felhasználta. A jenki szokásrend szerint a lobbizás addig nem gond, amíg a kapcsolatrendszerét pénzért értékesítő illető nem kezd visszaélni ezzel a befolyással mások kárára. Ha igen, ott is lehet a dologból állami vendéglátás csíkos mundérban. Azért azt meg kell hagyni, hogy az ügyészeket nem fenyegeti infarktus a nagy rohanástól, pláne itthon, ha a cselekmény után közel négy évvel még csak a kihallgatásoknál tartanak. A dolog attól válna igazán érdekessé, ha kiderülne, hogy az elnöki fogadásra való belépő árát közpénzből kanyarították le.
