Az amerikaiak a fegyvereik iránti szerelemben élnek?
Vajon az amerikaiak, vagy legalábbis egy részük, a fegyvereik iránti olthatatlan szerelemben élnek, ami még a Vadnyugat pionírreflexeket kialakító meghódításából fakad?
Vajon az amerikaiak, vagy legalábbis egy részük, a fegyvereik iránti olthatatlan szerelemben élnek, ami még a Vadnyugat pionírreflexeket kialakító meghódításából fakad?
„Hamis képet adna Amerikáról, ha azt mondanánk, hogy szenvedélyesen szeretjük a fegyvereket, vagy hogy minden amerikainak van fegyvere” – vélekedik Gregg Lee Carter, a Rhode Island-i Bryant Egyetem szociológiaprofesszora, megjegyezve, hogy a többségnek nincs is.
A statisztikák szerint az amerikai háztartások kisebb részében van fegyver – 40 százalékában, ami azért elég sok. Ugyanakkor az ország világbajnok a birtokolt fegyverek számában (270 millió) és az egy lakosra jutó fegyverek számában is (száz lakosra 88,8) – írja a gunpolicy.org. 2009-ben a 15 ezer regisztrált emberölésből több mint 9 ezret lőfegyverrel hajtottak végre.
„Folyton a fegyverekről van szó a dalokban, a tévében, a moziban. Meg a videojátékokban. A fegyverek mindenütt ott vannak” – mondja Jimmy Taylor, az Ohiói Egyetem szociológiaprofesszora.
Jeffrey Reiman, a washingtoni Amerikai Egyetem filozófiaprofesszora pedig arra mutat rá, hogy az alkotmány második módosítása védi a fegyvertartás jogát, és azt egyre tágabban értelmezik, a fegyverviselés jogát is beleértve.
A vadászat erős hagyományán túlmenően „a fegyverek kultúrája egyfajta történelmi kötődésből származik – fejtegeti Robert Spitzer, aki könyvet írt a lőfegyvertartás szabályairól. „Ez annak a története, hogyan győzte le Amerika Nagy-Britanniát” a függetlenségi háborúban, „azoknak a fickóknak a története, akik fogták a puskájukat, megcsókolták az asszonyt, és elmentek szolgálni George Washington seregébe”.
„Vannak amerikaiak, akik még mindig e hagyományban élnek, s akiknek a fegyverbirtoklás a szabadság védelmét jelenti – teszi hozzá Spitzer. – Ezek általában olyan emberek, akik nem bíznak a kormányban, vagy éppen ellenségesek azzal szemben; ez része az Amerikában igen mélyen gyökerező individualizmusnak is.”
Jenny Carlson, a kaliforniai Berkeley Egyetem szociológiaprofesszora szerint e fegyverkultúra fennmaradása egyaránt magyarázza a mai bűnözési problémákat, illetve a közszolgálat, így a rendőrség állományában végrehajtott csökkentéseket. Úgy véli, hogy ebből a nagyhatalmú fegyverlobbi, a Nemzeti Lőfegyverszövetség (NRA) kovácsolt tőkét. „A fegyverek segítik az amerikaiakat abban, hogy védettebbeknek érezzék magukat, s ilyenformán a fegyverek betiltását úgy értelmeznék, hogy az utolsó védvonaluk is leomlik a bűnözéssel szemben” – mondja.
A Connecticut állambeli Newtownban, ahol nagy az elkeseredettség a múlt pénteki iskolai mészárlás után, a 72 éves André, a fegyvertartási jog szilárd híve most is azt hangoztatja, hogy „Isten adta jogom az önvédelem”. „Ha lett volna egy jól kiképzett pasas az iskolában, akkor le tudta volna teríteni a fegyverest, mielőtt még az lelőtte volna” a húsz gyereket (és hat felnőttet).
Steven Clarke szerint, akinek céllövöldéje van a virginiai Warrentonban, „mindez egy őrült műve, semmi köze a tűzfegyverekhez. (…) A fegyvertulajdonosok félnek. Azok jogait, akik semmi rosszat nem tettek a fegyverükkel, megkérdőjelezheti egyetlen zavart elméjű ember akciója.”
Kedden a Utah állambeli Kearnsben a rendőrök kihallgattak egy 11 éves, hatodik osztályos fiút, aki lőfegyvert vitt magával az iskolába. A fiú arra hivatkozott, hogy meg akarta védeni magát, ha a newtownihoz hasonló eset történik.
