Az Árpád-ház titka

A kérdés az, hogy valóban III. András király (1290–1301) volt az uralkodóház utolsó tagja, s hogy vele kihaltak volna az Árpád-háziak?

Elnézést kell kérnem a történészektől, hogy az oknyomozó újságíró eszközeivel nyúltam egy olyan kérdéshez, mely bár hétszáz esztendőn keresztül élénken foglalkoztatta a magyar közéletet, tabu maradt, mivel a mindenkori hatalom – de elsősorban a Habsburgok – nem akart és nem engedett beszélni róla. A kérdés az, hogy valóban III. András király (1290–1301) volt az uralkodóház utolsó tagja, s hogy vele kihaltak volna az Árpád-háziak? A kérdést ma is vitatják az érdekeltek és nem véletlenül, mert a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás egyidős az emberiséggel, és az önjelölt cézárok számára sohasem volt szent az igazság.

Hogy világosan lássunk ebben a történelmi perben, vissza kell mennünk néhány évszázaddal az időben. Megcáfolhatatlan adatok szerint II. András király (1176–1235) háromszor nősült. Első felesége Gertrúd meráni hercegnő volt, a második Jolán bizánci császárlány, a harmadik pedig Beatrix estei őrgrófnő. Az első feleségétől született öt gyermeke közül IV. Béla király utódaival ez az ág I. Károly királlyal 1342-ben kihalt. Második feleségétől született Jolán nevű lánya Jakab aragóniai király feleségeként gyermektelenül hunyt el. Harmadik feleségétől született, közel egy évvel halála után fia, István, akit a királyi ház nem ismert el tagjának. Ezért Velencében telepedett le. Első felesége, Traversara Erzsébet szült egy fiúgyermeket, de az korán elhunyt. Második feleségétől, Morosini Tomasinától született András fia (1390–1301), a későbbi III. András király, akit a nemzet egyértelmű akarattal királlyá fogadott, de egyes külföldi uralkodók trónkövetelőnek tekintették.

Első felesége Fennena kujaviai hercegnő volt, akitől Erzsébet nevű leánya született, és apácaként hunyt el. Második feleségének, Habsburg Ágnesnek nem volt gyermeke. Ezért tartja magát az a hiedelem, hogy III. Andrással kihalt az Árpád-ház.

Ez azonban nem éppen így van. Franciaországban él a gróf Crouy-Chanel család, Belgiumban pedig a Croy hercegi família, melyeknek tagjai III. András férfiági leszármazottjainak tekintik magukat. Szerintük a király első felesége nem Fennena kujaviai hercegnő volt, hanem bizonyos oklevelek szerint a velencei Cumani Szibilla, akitől két fia született, Márk és Félix.

A két család ősi címerében az Árpádok piros-fehér sávjai is megjelennek, és származásukat 1790-ben a francia királyi törvényszék is elismerte. Külön érdekessége az ügynek, hogy a család egy része idővel Magyarországra, Pécelre költözött, és Ágoston herceg 1858-ban trónkövetelőként lépett fel Ferenc Józseffel szemben, III. Napóleon császár hathatós támogatását élvezve. A család az első és a második világháború után is Magyarországon maradt, és csupán az 1956-os forradalom leverését követően, a Kádár-korszak elején menekült Franciaországba. Crouy-Chanel Imre éveken át az Európai Unió magas rangú tisztségviselője volt, de testvére, Félix is jelentős közéleti személyiségnek számít.

Vannak tehát Árpád-házi leszármazottak. Itt élnek velünk az egyesült Európában. Hogy vélt vagy valós igazságuk valaha is győzedelmeskedni fog-e, az a jövő titka. De hogy nem anakronizmus a kérdés felvetése, azt el kell fogadnunk, mivelhogy az utóbbi időben többen is felvetették annak lehetőségét, hogy Magyarország újból monarchia lehet. Ezt a lehetőséget nem zárta ki Boross Péter, Magyarország volt miniszterelnöke, az új magyar alkotmány egyik szerkesztője, de említette Gerő András történész-publicista, a Habsburg-intézet igazgatója, Pánczél Hegedűs János publicista-történész és többen mások is, illetékes személyiségek, anélkül, hogy kifejtett véleményüket felháborodás vagy rosszallás követte volna.

Az Árpád-ház titka többé nem titok. Állítólag demokráciában élünk, vélemény- és szólásszabadság, sajtószabadság van, és nincs (?) cenzúra. Utópia mindig volt, és álmodni is lehet.