Az asztrológus gondolatai
2025-02-19 16:00:00
- Tóth Sándor
Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén február 18-tól március 20-ig tartózkodik a Nap a Halak jegyében. Mifelénk ez a télbúcsúztató ciklus. A természet még álmos. Nyújtózkodik. Nincs ereje kiugrani az ágyból, elmereng, vissza-visszaalszik egy-egy rövid álomra. Az álom tulajdonképpen erőgyűjtés, feltöltődés. Fontos, és nem megspórolható annak, aki igyekszik életét hosszú távra berendezni. Aki mindkét végéről égeti a gyertyát, hamar elhamvad. A zenetörténelem nagyjai közül sokan így jártak. Mozart, Jimi Hendrix, Janis Joplin, hogy csak hármat említsek. Ha folytatnám ezt a sort, akkor az olvasó napokig csak neveket nézhetne, és kénytelen-kelletlen szembesülne az elmúlással, a veszteségekkel. A Halak-ember csak a nagy egység részeként lehet boldog. Az egoizmus halála akár receptre is felírható az ő esetében. Dr. Sors óriásputtonyából olyan élethelyzeteket, csapdahelyzeteket teremt, melyekbe a Halak-ember belesodródik. Az önzetlen adás, segítségnyújtás és teljes elfogadás olyan megoldások, melyek kiteljesíthetik e jegy szülöttjének életét. Aki megérti és követi az egyénre szabott sorsfeladatát, mintegy átrepül az életén, és átsiklik az akadályokon. Aki nem, az állandóan falakba ütközik, és testi, lelki sérülések közepette vonszolja magát élete útvesztőnek tűnő ösvényein. A valósággal, a nehézségekkel való szembesülés „emberes” feladat. Nem sokan bírják. A pótcselekvéseknek és kompenzációs tevékenységeknek se szeri, se száma. A kapcsolataink szembesítenek a legintenzívebben azzal, amit meg kellene tanulnunk. A valós problémamegoldás helyett egyszerűbbnek tűnik az önbecsapás módszere. Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant: „hátha majd észhez tér”, „megváltozik”, „idővel minden jóra fordul”, „majd jobban odafigyelünk egymásra”. Sajnos a gyermekkorban belénk égett minták, a szülők „segítsége” által megtanult viselkedés, reakció minden ösztönvezérelt szituációban előjön. A jónak tűnő, illetve elkendőzött rossz idővel intenzívebben nyilvánul meg, és akkor jön a feladás, a csalódás és a veszteség. Kéznél van természetesen az azonnali realitást tompító és valóságot kiküszöbölő szerek bő választéka: alkohol, drog és nyugtató gyógyszer, ami ugyancsak drog. Nem véletlenül az angolban a kábítószereket és gyógyszereket ugyanazzal a szóval jelölik. A tüneti kezelés sosem gyógyít, hanem felfüggeszti, elodázza a megoldást, meghosszabbítja a szenvedést. A szerelem és szexualitás is tompítja, elhalasztja ideig-óráig a problémákkal való szembesülést. Az endorfin valójában a szervezetünk által termelt drog, amit tudomásul kell vennünk. A valóság azonban helyet követel magának annál, aki megérett az igazságra. A sorsesemények mindig lehetőséget biztosítanak erre. Amíg azonban valaki folyamatosan módosult tudatállapotban él, esélye sincs a változtatásra. A vasúti pályánk váltókezelői mi vagyunk. Mindenki más csak figyelmeztető tábla és jelzőlámpa az életünkben.
Az emberiség mai stádiumában egy mély és meghatározó átalakulásról álmodik. Sejtelmek, remények lidércei susognak, és homályos elképzeléseken kívül semmit sem tudunk. Egy mély barlangból hallatszanak susogó denevérszárnyként kusza hangfoszlányok. Évekig azt érzékeltük, hogy a káosz és szétszóródás sötét démonikus erői, az irracionalitás mint egy kényszerű valóság ránk telepített ólomhálója alatt fuldokolva, reményt vesztve beletörődhetünk abba, hogy lezárult a normalitás korszaka. A sötét már szinte elfedte a világosságot, de mint tudjuk, a földi világban nem győzhet egyik erő sem. A kiegyenlítődés és az egyensúly az, ami harmóniát teremt. Minél nagyobb a nyomás a világos pontra, annál inkább sűrűsödik, telítődik erővel, energiával. Eljött az idő, amikor már rendelkezünk kellő mennyiségű atomenergiával, hogy kő kövön ne maradjon. Talán a világot irányító háttérhatalom is rájött, hogy a túlélés záloga a megegyezés. Ez azért nehezített pálya, mert az USA, Oroszország és Kína az a világhatalmi hármas, amelyeknek meg kell oldani a világ újrafelosztását, hatalmi szempontból mindenképpen. Üdvözölnünk kell, hogy elindult az a folyamat, amit végig is fognak vinni. Sajnálatos, hogy Európa vezetői olyanok, mint azok a súlyos betegek, akik egy kórházban fekszenek, és nem ők döntik el, hogy a professzorok milyen diagnózist és gyógyszeres kezelést állapítanak meg. A három híres professzor, akinek a nevét mindenki pontosan tudja, majd nagyvizit után el fogja dönteni, hogy mi lesz a jövő terápiája. Amihez igazodni kell a kezelőorvosoknak, ápolóknak és nem utolsósorban a takarítószemélyzetnek. Néhányuknál hamarosan munkaképtelenséget fognak megállapítani, ezért megszüntetik a munkaviszonyukat is. Ezért is rettegnek azok, akik minden erejükkel kapaszkodnak abba az utolsó szalmaszálba, mellyel megőrizhetnék a hatalmukat.
Most fénycsóvát láthatunk az alagútban. Remélhetőleg a kifele vezető utat jelzi, és nem a szembe jövő expresszvonat reflektorait.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo. com e-mail-címre.
