Az asztrológus gondolatai
2025-12-17 15:00:00
- Tóth Sándor
Mottó: „A fény mindig utat mutat annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén december 21-től a jövő év január 20-ig tartózkodik a Nap a bak jegyében. Karácsony Jézus születésének ünnepe a keresztény világban. Több ősi nép esetében a téli napforduló a fény ünnepeként jelenik meg. Csillagászati értelemben a téli napforduló idején a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal. Ettől a pillanattól a nappalok növekszenek fél évig, egészen a nyári napfordulóig. A naprendszerünk központi csillagának, a Napnak köszönheti a fényt, a meleget, az élet kialakulásának a lehetőségét. Az élet forrása analóg a teremtőerővel, magával Istennel.
Mit is képvisel a bak jegy? Céltudatosságot, karrierizmust, vaskalaposságot, megbízhatóságot, ridegséget, szorgalmat, gyakorlatiasságot, érzelemmentességet? Ezek lehetősége vastagon benne van abban, aki érintett ebben az energiasávban. Néha az a kritika ért, hogy túl negatív dolgokról írok. Az én tudatomban, világnézetemben minden tulajdonság semleges. Attól függően lehet minősíteni egy kijelentést, hogy milyen érzelmi vagy indulati hatást vált ki az olvasóból, milyen tapasztalattal rendelkezik, és nem utolsósorban: milyen tanult mintát kapcsol egy adott kifejezéshez. Nézzünk egy példát: maghasadás, nukleáris energia felszabadítása. Mi jut eszünkbe erről? Atomerőmű? Paks? Csernobil? Fukushima? Olcsó áram? Atombomba? Hiroshima? Nagaszaki? Oroszország? Világháború? Világvége?
Nekem az jut eszembe, amikor a nagyszüleim azt mondták, hogy ne játsszak a tűzzel. Úgy tűnik, hogy a világ mélyen tisztelt politikusainak ezt elfelejtették megtanítani. Egyetértünk?
A bak uralkodó planétája Szaturnusz. Görögül Kronosz. A rettegő nagyhatalmú isten, aki a jóslat félelmétől hajtva, miszerint a gyerekei megdöntik uralmát, születésük után lenyeli őket. Azóta is szimbolikusan ez zajlik. Mert minden megszületett ember az idő gyermeke. Sors apánk leszármazottai vagyunk, és érdemeink szerint és feladataink beteljesítése után elnyel bennünket. Tiktak, tiktak, ketyeg az óra. Majd egyszer megáll. Kérem a vonatot elhagyni, figyelmeztetnek a metró végállomásán. Vehetjük akár célzásnak is.
Kronosz apja, felesége, gyerekei, unokái a mitológiai istenek. Mindenkiben ott él Apollón, Héra, Hermész, Aphrodité, Árész, Zeusz, Uranosz, Neptunusz és Hadész. Sorsunkban, életutunk során az ő erényeiket és gyarlóságaikat hordozzuk. A születési képletünk általuk tükrözi a képességeinket és lehetőségeinket. A sorsunkat. A kérdés csak annyi, hogy keressük, kutatjuk, felfedezzük, megismerjük, és eggyé válunk azzal, amiért születtünk? Vagy csak sodródunk, mint a parafa dugó a víz felszínén a teljesség megtapasztalásának kíváncsiságával? Mindkét út járható.
Azt ígértem, hogy Istenről írok önöknek. Arról a csodálatos és titokzatos teremtő erőről, aki ott áll mellettünk a legsötétebb óráinkban is. Ott él a fűszálakban, a fákban, a madarak énekében, a patakok csobogásában. És ott él a szívünkben. Isten lángja ott lobog halhatatlan lelkünk rezdüléseiben. Végtelen türelmével figyeli örömünket, bánatunkat, szárnyalásunkat és bukásainkat, nevetésünket és sírásunkat. Ő a mi Jóistenünk. A magyaroknak jó az istenük. Jó cselekedeteinkkel, együttérzésünkkel, önzetlen segítségnyújtásunkkal Isten csodáihoz teszünk hozzá. Indulatainkkal, türelmetlenségünkkel, káros cselekedeteinkkel, irigységünkkel, önzésünkkel, egoizmusunkkal a sötétség urait szolgáljuk.
A szabad akarat nem a céltalan, egót erősítő szárnyalás hamis képzelgése, hanem a döntéseink felelősségének felvállalása.
Békés, szeretetteljes karácsonyt és boldog új esztendőt minden kedves olvasómnak!
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
