Az asztrológus üzenetei

Mottó: „A tér és idő rabjai,

az öröklét remetéi

vagyunk. Minden kétség fölött:

őrlődünk két pólus között.”

Kedves Olvasók!

Az idén október 23-tól november 21-ig tartózkodik a Nap a Skorpió jegyében. A természet éves ciklusaiban nyomon követhető a születés, a növekedés, a kiteljesedés, majd a hervadás és az elmúlás. A Skorpió havában az elmúlásillatú hideg szél lekopaszítja a fákat, az elsárgult levelek a gravitáció láthatatlan mágiájának engedelmeskedve lehullnak, elmúlásuk utolsó erejével egymáshoz simulnak, a hideg eső segítségével összekapaszkodnak, és puha szőnyegként beterítik a didergő földet. 

A Skorpió, tömören fogalmazva: a jégbe zárt tűz. Hideg, zárkózott, titokzatos. Sok emberből félelmet és viszolygást vált ki, mert szélsőségesen gondolkozik, provokál, nyersen fogalmaz, kíméletlenül cselekszik. A született diplomata, kedves Mérleg ellentéte a cinikus és gonoszkodó Skorpió. Ez főleg akkor érhető tetten, ha valaki áttöri az ingerküszöbét és kirángatja mikrokozmikus magányosságából. Érzelmi élete szélsőséges, nem ismeri az arany középutat: vagy szeret, vagy gyűlöl. Mindkét esetben kötődik, mert a negatív érzelem is egyfajta ragaszkodás, bár, valljuk meg, fájdalmas. Ha szerelmes, akkor féltékeny. Ez azért van, mert érzi lelke legmélyén, hogy egyszer minden elmúlik, elveszíteni valakit csak idő kérdése. És mégsem tud elengedni, körömszakadtáig küzd, zsigerből tiltakozik, a józan ész parancsát megtagadva. Akit szeret, akörül láthatatlan asztrális hálót sző, ami egy idő után kellemetlen, zavaró, fojtogató lehet. Észre sem veszi, hogy e háló igazi foglya saját maga. A féltékeny embert megcsalják, mert ösztönös mágiájával, mely félelmei, képzelgései forrásából sötét erőt gerjeszt, megteremti önmaga gólemét, mely érzelmi csalódást, veszteséget okoz.

A szexualitás is Skorpió-szimbólum, mely nem az örömszerzésről szól, elsődleges, ősi célja és értelme a teremtés megvalósulása. Valljuk be, hogy e mélyben zajló folyamat ésszel felfoghatatlan, maga a hétköznapiságot meghaladó csoda. A férfi és nő egyesülése alkímiai folyamat, következménye sorsszerű és meghatározó jelentőséggel bír. A tantra jóga a szexuális energiát, ezt az ősi erőt eszközként alkalmazza, és célja az, hogy szellemi energiává alakítsa. A fizikai orgazmus: a vágy halála. Energiaveszteség. A jóga filozófiája szerint az energiapazarlás az egészség rovására megy, és gyorsítja a fizikai test öregedését.

A Skorpió uralkodó planétája a Mars, akárcsak a Kosé. De míg a Kos egyenesen, becsületesen, szemtől szemben harcol, addig a Skorpiónál minden eszköz bevetésre kerül, nincs lovagiasság és fair play. Nem legyőzni akarja az ellenfelét, hanem elpusztítani. A Skorpióhoz rendelt Plútó egyik analógiája a hatalom. Ez a mai világban még eklatánsabban tetten érhető, mint mondjuk az ókori Egyiptomban vagy Rómában. Korunkban a hatalom kísértése csapda, amibe az anyagba süllyedt emberiség szemrebbenés nélkül belesétál. Meggyőződésem, hogy a hatalmat lehet jóra is használni, de ehhez meg kell érteni a felelősséget, ami vele jár. Az intellektuális, racionális, materialista gondolkodásmód sosem lesz elég ahhoz, hogy az élet és sors legmélyebb összefüggéseit megértsük. A legmagasabb szintű szellemiség megvalósítása annak a Skorpiónak adatik meg, aki elszántságát, szenvedélyességét, kutatóösztönét a belső útkeresésre irányítja. Minden beavatási szertartás arról szól, hogy a tanítvány „meghalasztja” egóját, és újjászületik egy másfajta spirituális igazság birtokában, melyet gyakorlatba ültet. Mert a tudás a gyakorlat nélkül steril, fölösleges és értelmetlen. Semmit sem kapunk önmagunkért, áldozatot kell hoznunk másokért, a családunkért, a közösségünkért, amelyben élünk. Mit kell feláldoznunk? Az egónkat és az önzésünket. A nagyság eléréséhez a kicsiségünket, a kicsinyességünket kell feladni. Aki ezt nem érti, vagy nem akarja megérteni, hárítja, aki a tudását, tehetségét, képességeit önmaga boldogulására használja, bármilyen nagyra is tartja magát, semmi más, mint pitiáner egoista. Régen ezt úgy fogalmazták, hogy rálépett a „fekete mágia” ösvényére, mely a fény helyett a sötétség felé vezet.

Azt hiszem, nem nehéz felismerni, hogy a XXI. század emberisége melyik irányba tart. Jobb bele sem gondolni, minek kell majd elkövetkeznie ahhoz, hogy felébredjünk Csipkerózsika-álmunkból. Talán jó nagy százalékban el kell pusztulnunk. Csak adódik egy nem kis probléma ez ügyben is. Ha az isteni énünk halhatatlan, akkor újjászületünk. Az élet a születés pillanatától tart a halál kapujáig. Egy élet. Aztán a túlvilág. Majd onnan is szedhetjük a „sátorfánkat”, és visszajövünk. Mert újabb élet vár, újabb sors és képességek, melyekkel lenyomatot hagyhatunk a világban. Nem lehet megúszni sem az életet, sem a halált. Még kevésbé az örök körforgást. Aki nem hiszi, járjon utána!

Véleményüket, kérdéseiket és gondolataikat elküldhetik az asztros@yahoo.com e-mail-címre.

Vigyázzanak magukra és egymásra!

Tóth Sándor