Az asztrológus üzenetei
Az idén március 20-tól április 19-ig tartózkodik a Nap a Kos jegyében. A tavasz kezdete az éves ciklusban az újjászületést jelképezi.
Mottó: „A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött,
őrlődünk két pólus között.”
Az idén március 20-tól április 19-ig tartózkodik a Nap a Kos jegyében. A tavasz kezdete az éves ciklusban az újjászületést jelképezi. A természeti kép: rügyező fák, hűvös reggelek, vidám madárcsicsergés, kellemes déli napsütés, éledeznek a rovarok.
Március nevében hordozza Marsnak, a háború istenének a nevét, akinek az ókori Rómában megkülönböztető figyelmet szenteltek, és áldozatot is mutattak be. A világbirodalmakban ez mindig így volt, és manapság sincs másként. A rituálék és a haditechnika fejlődött, a motiváció jóformán semmit. A hatalom megszerzése és birtoklása a mindenkori tét. És persze a hozzá tartozó javak kizárólagos kisajátítása. Valamiért a történelem azt mutatja, hogy minden nagy birodalom tündöklésének elkerülhetetlen következménye a bukás. Nem tudta elkerülni a sorsát sem Egyiptom, sem Róma, sem Perzsia, sem a mongol birodalom, majd ilyen sorsra jutott Kína, Japán, összeomlott Portugália és Spanyolország, majd Anglia és Franciaország gyarmatbirodalma, köddé vált Nagy Sándor álma, Napóleont is utolérte a sorsa az orosz télben, darabjaira hullott a Harmadik Birodalom, szétesett a Szovjetunió, és még lapozhatnánk az emberiség történelmében. A jelenkor sem lesz kivétel, nagy változások kapujához érkezett az emberiség.
A Kos-ember született harcos. A hétköznapok szintjén ez annyit jelent, hogy szereti a konfliktusokat, állandóan versenyez. Akaratos, mindennek úgy kell történnie, ahogy ő gondolja. Ellenkező esetben számára ez egyértelmű, világos hadüzenet. Nem ismer vesztett helyzetet, sosem adja fel a küzdelmet. Nyughatatlan, örökös cselekvő. Egyenes jellem, nem ravaszkodik, nincsenek játszmái. Türelmetlensége, meggondolatlansága veszélybe sodorhatja, de ezt észre sem veszi, kihívásnak tekinti. Birtokolja az erőt, a kérdés csak az, hogy ezt mire használja. Mert az erő könnyen átcsúszhat erőszakba. És ki az, aki a
leginkább erőszakos? A jelző utolsó három betűjében benne is van a válasz. Nomen est omen.
A Mars princípium minden emberben jelen van, és nem árulok el különösebb titkot, ha azt mondom, hogy tizenkét féle megnyilvánulása van. Ha szerepszemélyiségekben gondolkodunk, akkor a Mars jelzi a bennünk élő vágyembert. Hogy fontos-e? Maximálisan az. Ha nem létezne, akkor az emberi élet kérdőjeleződne meg. Az alapösztöneink nélkül életképtelenek lennénk. A vágyelv még a szellemi síkon is létezik. Mert hogyan inkarnálódhatna a lélek, ha nem vágyakozna megtapasztalni a fizikai világot? Az, hogy milyen a lélek vágyminősége, illetve mire irányul ez a vágy, arról érdemes lenne elgondolkodni. Annyi bizonyos, hogy a testbe születéskor, a fizikai-materiális síkra való betoppanáskor történik egy olyan varázslat, mely elrejti az eredeti célt. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy az ember egy egyszerű, vágykielégítő és ösztönszintű, primitív életformát űző lényként jött tapogatózni a sötétségbe.
A születés maga is Kos-szimbólum. Életerős, érett, normális magzat a fejével „tör utat magának” az életbe lépéskor. A farfekvéses és császármetszéssel született babákat „világra hozzák”. Külső segítséget igényelnek. A normális születések aránya a XXI. században csökkenő tendenciát mutat. Ez azt is jelzi, hogy a civilizáció, vagy amit annak nevezünk, gyengíti az ösztön-énünket. Elkényelmesedünk, és az információdömping által a félelmeink is erősödnek. Méricskélünk, magyarázatokat gyártunk, gyengül a Marsunk. Cselekedni, a dolgunkat tenni, a gondolatainkat gyakorlatba ültetni egyre nehezebben megy. Vajon mennyi ideig élnénk, ha egy vírusfertőzés esetén a szervezetünk „védelmi minisztériuma”, az immunrendszer népszavazást íratna ki egy fontos témában: „mit tegyünk a vírusokkal”? Szerencsére a testünkben minden sejtnek, szövetnek és szervnek jól meghatározott feladata van. Mindenki tudja, hogy mit kell tenni. Az emberi szervezet egy tökéletes közösség. A máj „laboránsai” nem szeretnének a tüdőben munkát vállalni, és a vese sem szeretné kitúrni a „nagyagy vezért” a koponyaüregből.
Az immunrendszer, a szervezet katonasága azonnal feláldozza magát, ha szükség van rá. Ez tulajdonképpen igazi Kos-tanítás: a legmagasabb szintű győzelem az áldozathozatal. Nem volt véletlen az apostolok vértanúsága sem a kereszténység kezdeti időszakában.
Véleményeiket, gondolataikat elküldhetik az asztros@yahoo.com címre.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Tóth Sándor
