Az asztrológus üzenetei

 Mottó: „A tér és idő rabjai,

 Az öröklét remetéi

 vagyunk. Minden kétség fölött

 Őrlődünk két pólus között.”

Kedves Olvasók!

Idén május 21-től június 21-ig tartózkodik a Nap az Ikrek jegyében. Naptárilag ez a tavasz utolsó harmada, felkészülünk az év legmelegebb évszakára. 2018-ban már a Bika havában is nyárszerűek voltak a nappalaink, csak a hűvösebb éjszakák és hajnalok jelezték a tavaszt.

Az Ikrek a „kapcsolatok felelősei”. Nyitottak, kíváncsiak, megismerési vágyuk túllép minden határt. Az információk megszerzése és közvetítése alapadottságuk. A kérdés csak az, hogy egójuk mire használja, milyenné formázza a közlendőjüket. A hitelesség kérdésével, jó, ha ezt legalább önmagunknak bevalljuk, eléggé „hadilábon állunk”. Kevés olyan embert ismerünk, aki nemcsak azt mondja, amire gondol, hanem azt is cselekszi. Mi lenne, ha azt mondanánk a főnökünknek, hogy nem tudunk mit kezdeni egy olyan döntéssel, amit ostobaságnak tartunk? Vagy kifejeznénk a nemtetszésünket, esetenkénti megrökönyödésünket, ha valamelyik ismerősünk kékre festette a haját? Vagy szembesítenénk egymást a be nem tartott ígéreteinkkel. Soroljunk fel néhány embert, aki képes betartani a tízparancsolatot! Na jó, elég lesz egy is az ismeretségi körünkből. Ugye nem jártunk sikerrel? Az Ikrek erre azt mondja, hogy ezt olyan rég írták, ósdi, elavult, retrográd. Legyünk nyitottabbak, modernebbek, lazábbak, ne görcsöljünk ilyeneken! A házastársi esküt is végigmondatja a pap a templomban, a hallgatóság pedig, ha éppen nem a meghatottság varázsában leledzik, udvariasan konstatálja egy belső mosollyal fűszerezve, hogy ezt úgysem fogják betartani. Mit szólna a pap, ha valamelyik, netán mindkét fél azt mondaná, hogy „sajnos olyat nem ígérhetek, amit úgysem fogok betartani”? Kell-e nekünk ez a súlyos morális kereszt? Vajon csak azért ígérget az ember, hogy aztán legyen mit megszegni?

Mindannyian szépítünk, mert tagadjuk a csúnyát. Azt gondolom, hogy a kedves olvasó számára ismerősen cseng a „kegyes hazugság”. A kifejezés tartalmazza a hazugságot elkövető egyén felmentési kísérletét. Lehet-e kegyes a hazugság, vagy csak szőnyeg alá söpör egy problémát? Netán kivárásra játszás, hátha majd egy kedvezőbb konstelláció javít a végeredmény színezetén? Előbb-utóbb mindenki kénytelen lesz „coming out”-olni, hogy egy divatos kifejezéssel éljek, mert a sorsesemények hatására, a negatív tanítások – veszteségek, betegségek következményeként – a bennünk élő Sophia lehetetlenné teszi az igazság letagadását.

Mi, emberek, a kapcsolataink által fejlődünk, csiszolódunk. Testünk minden sejtje, szövete, szerve és szervrendszere összekapcsolódik egy központi vezéreszme körül, mely nem más, mint az élet. Az emberi szervezet optimális modellje lehetne egy emberi közösség tökéletes együttműködésének. Ezt sajnos nem vesszük figyelembe. A vágyvilág csapdájába került emberiség többet szeretne kivenni a közösből, mint amennyit beletesz. Egy állandóan növekvő anyagi, érzelmi és mentális adósságspirálban vergődünk, mely nem kecsegtet fényes perspektívával. A helyzet az, hogy a világ jobbításában nem csak a vezetőinknek, hanem nekünk is van felelősségünk. 

A kapcsolatok témájában egyvalamit nem kerülhetünk ki. Ez pedig az élő kapcsolatok fontossága. Tulajdonképpen ez a valódi kapcsolódás. A többi csak gondolatok, érzések, indulatok és hangulatok virtuális csereberéje a világhálón. Modern időrablók vagyunk, valós megélések lehetőségét iktatjuk ki az életünkből. A mosolygós arc, a vigyorgó fej, a könnyeket hullató grafika, a szívecske meg sem közelíti a bensőnkből áradó mosolyt vagy szomorúságot, egy ölelést vagy egy szerelmi vallomást.

Észrevételeiket, véleményüket várom az 

asztros@yahoo.com címre.

Vigyázzanak magukra és egymásra!